Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

7 6 370. országos ülés 18M. október 18-án, csütörtökön. tiik Horánszky Nándor t. képviselőtársam is. Felteszem róla, hogy neki is van legalább annyi érzéke az alapok kezelése iránt, mint Polónyi képviselő úrnak, és bkonyára ő, mint az ellenőrző bizottság tagja, ha látta volna, hogy ezen alapokat a kormány bármely tagja helytelenül kezeli, rég felszólalt volna, és nem engedte volna át ezt a dicsőséget Polónyi Géza t. képviselő úrnak. Ugron Gábor: Kár ilyen nagyon takargatni! (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne beszélgessenek! Fenyvessy Ferencz: A képviselő úr szíves volt felemlíteni a katholikus autonómia kérdését. A mit a katholikus autonómiára nézve mondott, abban teljesen igaza van, hogy a kormány és a szabadelvű párt is létesíteni óhajtja a katholikus autonómiát, hanem abban, legalább úgy emlékszem, nehezen volt igaza, mintha gr. Csáky Albin volt kultuszminiszter úr megígérte volna, hogy szeptemberre már összehívja a katholikus kongresszust. Polónyi Géza. Kérdezze meg tőle! Fenyvessy Ferencz: Ugy emlékszem, hogy ez nem áll, mert a volt kultuszminiszter úr nem azt Ígérte, nem is Ígérhette, mert az nem az ő joga é kötelessége, hanem ő Felségéé, ő csak ajánlhatta, de nem ajánlotta, nem is ajánlhatta, hanem egyszerűen azt Ígérte a házban, — igen jól emlékszem, mert a kérdés engem is igen érdekel, — hogy egy konferencziát fog összehívni. Polónyi Géza: Ez megtörtént! Fenyvessy Ferencz: Meg is történt, s úgy emlékszem, a képviselő úr is tagja volt e konferencziának. Azt, a mit a volt kultuszminiszter úr e házban megígért, azt meg is tartotta, de a katholikus kongresszusról ő nem beszélt. ( Fölkiáltó sok a szélsőbalon: Nem konferencziát igért, hanem kongresszust!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Fenyvessy Ferencz: Hogy a kormány óhajtja a katholikus antonómiát, azt hiszem és el is várom a t. kormánytól, mert szava kötelezi erre, hanem nagyon természetes dolog, hogy az időt meg kellemi várni, mely erre alkalmas, s igen jól fejezte ki magát a miniszterelnök úr, mikor már erre utalt, de már előre kell nekem megjegyeznem, hogy nagyon vigyáznunk kell nekünk, katholikusoknak ezen autonómia szervezésénél, (Mozgás a baloldalon.) mert például abba én semmi esetbe sem mennék bele, hogy egy oly autonómiát szervezzünk, a mely már szervezés módozatánál fogva is némileg fel tudja kelteni más vallású polgártársaink féltékenységét. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Fenyvessy Ferencz: Nem mennék bele oly autonómiába, mely a legfőbb kegyúrnak jogát lényegesen sértené. (Zaj a szélső balon.) Polónyi Géza: Ki akarja? Fenyvessy Ferencz: Ön akarja leginkább, ki a püspököket választatni akarja az autonómia utján, és ezzel sértené a legfőbb kegyúrnak jogát. Én igen félnék oly autonómiától, hol olyan katholikusok, kik — mint Polónyi úr — szocziálisták akarnak lenni, nagy fzerepre tudnának jutni. Ezt akartam csak mondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kiyán szolid. (Zaj. Halljuk!) Polónyi Géza: A t. képviselő úr vagy álomfejtő, vagy gondolatkitaláló, mert én sem arról, hogy a püspököket választatni akarom, sem pedig arról, hogy én a katholikus autonómiát úgy akarom megcsinálni, hogy más felekezetűek féltékenységét felébreszsze, egy árva szót sem mondtam. Én csak sürgettem az autonómiára vonatkozólag a kormány részéről tett ígéretek beváltását, és azon határozati javaslatnak foganatosítását, a melyet a t. képviselő úrral egyetértőleg csináltunk meg akkor, S akkor nagyon egyetértettünk azon elvekben. Fenyvessy Ferencz: Az elvekben nem! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Polónyi Géza: Ha pedig a t. képviselő úr arra vállalkozott, hogy a távollevő gr. Csáky Albin nevében ezáfoljon meg valamit, erre nézve illetékességét le kell tagadnom. Én nem azt mondtam, — méltóztassék jól megkülönböztetni, — hogy gróf Csáky Albin e házban tette azt a nyilatkozatot és jegyezze meg magának a t. képviselő úr, hogy azt e házban nem először hozom fel; már én azt felhoztam egy ízben, hogy gr. Csáky a hozzá külön intézett bizalmas kérdésre világosan kijelentette, hogy most dolgozik a fölterjesztésen és azt óhajtja, hogy szeptemberben a kongresszus összehívassék. Engedjen meg a t. képviselő úr, de arra nézve, a mit gr. Csáky nékem mondott, előbb kérdezze meg őt, hogy mondta-e, mielőtt azt letagadja, mert a t. képviselő úrnak ehhez semmi joga sincsen. De, t. ház, nem ezért kértem szót, hanem főleg azért, mert a t. képviselő úr, mint a miniszter urak védangyala, előáll azzal, hogy én ezzel meg azzal gyanúsítottam és azt mondja, hogy miért nem rukkoltam ki ezzel már régen. Hát azért nem rukkoltam ki, miveí, a mint majd tanúval tudom igazolni, véletlenül azon adatok birtokába csak most jutottam, mert az ilyen bizonyítékokat jobban szokták őrizni, semhogy azokhoz ellenzéki képviselők idejekorán hozzáférhessenek. (Derültség és tetszés bál felöl.) «