Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

S70. országos ülés 189é. október 18-án, csütörtökön. 7? tott a liberalizmus terén odáig, hogy semmiféle keresztény gyermek felekezetnélküli nem lehet, hanem rá oktrojál a gyámhatóság útján egy vallást a gyermekre, annak — nem is kell nagy konzequenczia hozzá — be kell látnia, hogy az valótlanság, mikor beiktatja a törvényjavaslatba, hogy a felekezetnélktíliség a vallásszabadságnak egyik posztulátuina. így áll-e a dolog vagy nem? Várom a czáfolatot. Részemről bízom abban, hogy igenis esak a vallás és az erkölcs azok, a melyek biztos támaszai a népnek, a melyek a hitfelekezetek közti békét meg fogják teremteni, és megfogják teremteni az ország jövendőjét annak függetlenségében. Annyi bizonyos, hogy az államnak választania kell a között, vagy behozza az állami oktatást, — a felekezetnélkűliség következménye gyanánt — vagy ha fentartja a felekezeti oktatást, nem hozhatja be a felekezetnél ktíliséget. Én népemet nem akarom kitenni a felekezetnélktíliség kísérletezéseinek, annál kevésbbé, — s ezt hallgassák meg különösen a protestánsok, (Halljuk! Halljuk!) — mert én úgy látom, hogy a felekezetnélktíliség különösen a protestáns felekezeteket fogja sújtani. (Igaz ! Úgy van! a haloldalon.) Annak, hogy valaki felekezetnélktílivé váljék, kétféle oka lehet; lehet igaz, tiszteletreméltó vallásos meggyőződés, a mely azt mondja: a létező felekezetek egyikének dogmáit ,em tartom helyesnek. Ez feltétlenül tiszteletben tartandó. De van a felekezetnélktíliségnek egy ennél a mai nap — fájdalom — nagyon ritka vallásos meggyőződésnél sokkal erősebb motora és rugója: s ez az egyházi adó. (Igaz! ügy van! a hál- és szélső haloldalon.) Ez, t. ház, a protestáns felekezeteknél egy tényezővel több, a mely az embereket a felekezetből való kilépésre sarkalja. És azután felállítanak a vallásszabadság híres apostolai egy védvámot (Úgy van! tetszés a szélső haloldalon.) és azt mondják; ha kiléptek egy felekezetből, akkor három évig tartoztok tovább fizetni az egyházi adót, igaz, hogy közczélokra és hason esetben, ha községi vagy állami iskola van, annak a czéljaira. De megmagyaráztam már a bizottságban és megmondtam a múltkor már itt a házban is, — és erre még czáfolatot nem kaptam, — hogy hiszen a protestáns felekezeteknél ezen adó egyszerű kijátszás útján nem fog fizettetni, mert csak az van kötelezve ezen egyházi adó továbbfizetésére, a ki valamely bevett vagy elismert felekezetből egyenesen felekezetnélktílivé válik. Ha már most a protestánsok, akár tömegesen, akár sporadicze megunják akár a normál budgetet, akár az építkezési kölcsönt, akár összevesztek papjukkal, akár más tanítót akarnak, mit tesznek ? Egyszerűen katholizálnak és úgy lesznek 14 nap múlva feíekezetnélktíliekké. így, mivel nem protestánsból lettek felekezetnélktílivé, hanem katbolikusból, a hol egyház-adó nincs, nem is fognak fizetni egyházi adót és az illető községek mégis csak károsulni fognak. Befejezem ezzel: Minthogy e javaslat az 1848 : XX. tcz. posztulátumainak meg nem felel, a vallásszabadságról alkotott elméletemet ki nem elégíti, másrészt a felekezetnélktíliség által oly veszedelmes tényezőt iktat törvénybe, melytől Magyarország népét és társadalmát megmenteni kívánom, sem az egyik, sem a másik határozati javaslathoz hozzá nem járulhatok, hanem a mint helyeslem, hogy általánosságban fogadtassék el e javaslat, mert első fejezetében vannak oly elvek, melyek bárcsak részletfizetés gyanánt, de megközelítik az én álláspontomat úgy kérem, járuljunk hozzá általánosságban való elfogadásához, a részletes vita során pedig szabadítsuk meg azoktól, a miket kihagyatni kívánunk. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! Csak pár szóval óhajtok résztvenni e vitában, mindjárt kijelentve, hogy elfogadom a miniszterelnök úr határozati javaslatát. Első ízben is megszavaztam e törvényjavaslatot változatlanul, tehát igen természetes, hogy változatlanig! óhajtom visszaküldeni a főrendiházhoz most is. Csak azért szólalok fel, mert nem hagyhatok megjegyzés nélkül egyetinást, a mit Polónyi képviselő úr mondott. így például használt egy pár kifejezést, melyekből, habár csak halványon, de mégis bizonyos gyanúsítás csillámlott ki. Azt állította, hogy a t. kultuszminiszter valamelyik elődje alatt a katholikus alapok állami kezelésénél inkorrektségek történtek, a mennyiben nem azon czélra használtattak, a melyre államilag rendelve vannak, sőt azt is mondta: ez alapok jövedelmét kortesczélokra használták. Polónyi Géza: Állítottam és bizonyítani fogom! Fenyvessy Ferencz: Hát el is várjuk, hogy a mit mondott, bizonyítsa be. De csodálom, hogy csak most jött ennek tudomására, s ezelőtt nem tudta. Mert ha tudta, kötelessége lett volna, pláne mint ellenzékinek, felállani és szemébe vágni a kormánynak e vádat. Nekem se nem jogom, se nem kötelességem a t. kormány minisztereinek eljárását védelmezni. Nekem elég HZ ti tudat, hogy van egy ellenőrző bizottság, melybe igen előkelő ellenzéki férfiak is be vannak választva, közöt10*