Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-370
370. országos ülés 1894. o összegezni azokon túl, a miket Horänszky Nándor és Ugron Gábor t. barátaim elmondottak. (Halljuk! Halljuk !) A felekezetek közötti egyenjogúság kérdése két kardinális szempontból jön bírálat alá, soha sem szólva a pro forö interno intézkedésekről, mert már a rómaiak megmondották: »De internig non judicat praetor«. Az állam a bensőhöz, a lelkiismerethez, a lélekhez és a szívhez törvényeivel nem férkőzhetik soha; az állam még a házi istentisztelet tekintetében is, ha a házi jog szentélyét meg akarja őrizni, soha sem közelíthet. A miről az állam a törvényeiben intézkedhetik, az a publiea exercitio, a nyilvános isteni tisztelet jogának és az állami főfelügyeletnek kérdése. Már most, t. ház, a mit az állam a felekezeteknek nyújthat, az kétféle irányban valósulhat meg; megvalósulhat a közjogi, és megvalósulhat a magánjogi individualitás terén. Megvalósulhat akként, hogy a törvény által megalkotott felekezeteknek űgy közjogi,mint magánjogi individualitása teljesen egyenlő legyen és lehessen. Sha én, t. ház, e két kardinális szempontból teszem bírálat tárgyává e törvényjavaslatot, mit találok? Azt találom, hogy Magyarországon még a bevett vallásfelekezetek között is olyan kirívó közjogi különbségek vannak, a melyek az uralkodó vallás elméletével szűrődtek át életünkbe és melyeket kíméletes kézzel — pedig mindannyi ütköző pontja a vallási békének — érintetlenül hagy a t. kormány. A kényes kérdésekhez nem mer hozzányúlni, hanem a vallás szabad gyakorlatának frázisa alatt, a melyet odadob a közönségnek martalékul, saját égiszét és dicsőségét akarja növelni, pedig lényeges kérdéseket hagy megoldatlanul. Mert ki ne tudná közülünk, hogy a bevett keresztény vallásfelekezetek között is milyen éles közjogi disztinkcziók állanak fenn. így, t. ház, hogy egyebet ne mondjak, méltóztassék e törvényjavaslatnak első szakaszát elolvasni, a mely így szól: (olvassa.) »Mindenki« •— e szót hangsúlyozom — »szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja.« Azt kérdem, t. ház, igaz-e ez a dolog vagy sem? Igaz lesz-e e törvényjavaslat, törvényerőre emelkedés után vagy sem? Én azt mondom, hogy nagyobb fallácziát törvénybe még nem iktattak, mint ezt az 1. §-t. (Igás! Úgy van! a szélső hátoldalon.) Mert, hogy egyebet ne mondjak, az 1723 : VII. tcz. szerint Magyarország apostoli királya csak római katholikus lehet; az uralkodó-család tagjai, a kiknek számára törvényeink külön közjogi állást biztosítanak, csak akkor élvezhetik e jogukat, tóber 18-áii, csütörtökön. 7 \ ha római katholikusok. Már most azt kérdem én, (Halljuk! Halljuk.') minthogy Magyarországon ezen törvényjavaslat szerint mindenki szabadon választhatja vallását, igaz-e, hogy ezt a király nem teheti, mert a király az egyedüli páriája az országnak, (Derültség hal felöl.) a kinek nem szabad a törvénynek azon jótéteményével élnie, hogy vallásos meggyőződését megváltoztassa, (Derültség bal felől. Egy hang jobb felöl: Szabad!) Kérem, Ferencz Józsefnek szabad, a királynak nem szabad, mert mihelyt vallását megváltoztatja, megszűnt király lenni; tehát a király nem változtathatja. T. képviselőház! Ez nem oly szubordinált jelentőségű kérdés, mert ez vitatkozások tárgyát fogja képezhetni, nem mondom, hogy képezni. Krajtsik Ferencz: A prímás sem változtathatja! Polónyi Géza: A prímás sem változtathatja, az tökéletesen igaz, csakhogy ezt nem az állam törvényei mondják, t. Krajtsik barátom, hanem az egyház törvényei; mivel pedig mi nem kánonokat alkotunk most, hanem közjogi kötelező erővel bíró törvényeket, azt hiszem, hogy azt még sem iktathatnék törvénybe, hogy a főrabbi legyen Magyarország prímása. (Derültség.) De, t. képviselőház, ez a kérdés nem oly egy T szerű dolog; lehet a kérdést í»y felállítani: minthogy a pragmatika szankczió az egyik közjogi felfogás szerint nem is úgynevezett sarkalatos törvény csupán, hanem egy kétoldalit szerződés, mint a hogy azt halljuk fejtegetni, bár én soha törvény és törvény között különbséget tenni nem akarok, nem tudok, az egyik úgy változtatható meg mint a másik, de mondom, számolnom kell azzal az elmélettel, hogy az egyik felfogás szerint ez egy kétoldalú szerződéses törvény, a melyen mi nem változtathatunk a másik félnek hozzájárulása vagy beleegyezése nélkül; a másik elmélet azonban a katedráról Wlassics Gyula képviselő úr által azt tanítja; »Les posterior de ogat priori«, a későbbi törvény lerontja az előbbinek hatályát, a ki azt fogja olvasni Magyarországon, hogy itt mindenki a vallását szabadon választhatja, alig gondolhat arra, hogy a király a »mindenki« alatt nem értethetik, mert akkor legalább expressis verbis meg kellene mondani, hogy mindenki, csak a király nem és az uralkodó család nem. Ezek azonban, t. képviselőház, roppant kényes kérdések, meg is szökött előlük az igazságügyminiszter úr, a mint látom, (Derültség balfelöl.) a ki már egyszer megégette magát a nagy pecsenyesütés alkalmával, (Derültség bal/elől.) midőn az igazságügyi bizottságban egy jó perczében kissé elhamarkodva megígérte, hogy az uralkodó család házassági jogáról szóló intéz-
