Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

n 370. országos ülés 1894. október 18-án, csütörtökön. kedéseket majd be fogja venni a törvényjavaslatba. No, t. képviselőház, hallottuk, hogy itt a tárgyalás során is mennyire igértetett meg ezen kétségtelenül dirimens fontossággal biró kérdésnek megoldása; és mit látunk ma? Azt, hogy a házassági jogról szóló javaslat a főrendiház tárgyalásain is keresztűímenvén, a Felség szentesítése alá terjesztetik, de az uralkodó-család házassági jogáról szóló diszpozicziók a ház előtt nem feküsznek, (Úgy van! bal felöl.) és mikor neszét veszi az igazságügyminiszter úr, hogy erről szó is lehetne, akkor elillan a házból. (Úgy van! bal felöl.) Ez, t. képviselőház, a tényállás; ezeket a dolgokat, t. képviselőház, kicsinyelni lehet, de eltagadni azoknak jelentőségét, hogy a jövendők méhében ez forrása újabb vallásfelekezeti küzdelmeknek, nem lehet és nem szabad. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, a ki egyszer felbolygatja a nemzet közvéleményét, felébreszti a felekezeti ingerlékenység ördögeit, az egyszersmindenkorra gyökeresen oldja meg a kérdéseket és ne részletfizetésre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ettől eltekintve, itt vannak a közjogi különbségek a bevett keresztény felekezetek között, valamint az ünnepek kérdésében is, mely szerint csak a róm. kath. vallás ünnepei tartatnak meg. Itt van a koronaőrökre vonatkozó diszpoziczió,' a mely szerint a kettő közül az egyiknek katholiknsnak kell lenni, a másiknak protestánsnak és pedig felváltva, egyszer ev. ágostainak, máskor ev. reformátusnak. Most lesz egy új reezepezió. (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Miért nem gondolkoznak arról, hogy mi történik a koronaőrrel: lehet-e az izraelita vallású vagy nem? Mert ezek közjogi törvények és ha reczepeziót csinálunk, ezeket a kérdéseket lehetetlen figyelmen kívül hagyni. S azután ez a kérdés már nem is olyan kényes, hisz ezt könnyű megoldani, ehhez sem Ausztriának nincs semmi köze, sem az uralkodócsaládot ez egyáltalán nem érinti, mert arra nézve csakugyan teljesen közönbös, hogy minden harmadszori második koronaőr esetleg zsidó vagy katholikns-e, s én a magam részéről semmi kifogást sem tudnék az ellen tenni, ha az egyik koronaőr zsidó lenne. (Zajos derültség.) Megvan ez a disztinkezió a főrendiháznál is, a hol méltóztatnak tudni, a katholikus megyés püspökök hivataluknál fogva tagjai a főrendiháznak és ezt nem mondhatjuk el a protestáns püspökökről, a kik csak bizonyos számban, az aneziennitás szerint vesznek részt a főrendiházban. De nem folytatom tovább, t. ház, s ezt is csak annak a thémának illusztrálására hoztam fel, hogy ezen törvényjavaslat, a mely a bevett és elismert felekezetek közötti demarkaezíó meg tudja vonni, a mely ezen különbségeket felállítja a felekezetek között dogmák okából, — mert hisz az elismert és bevett felekezetek között más különbség, mint dogmatikus, csak nem lehet, — a mely, mondom, ezt a különbséget felállítja, a mellett a közjogi individualitás tekintetében is adós marad az egyenlőség létesítésével. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Legyen szabad már most — és itt már a kultuszminiszter úrra térek — még egy más igen fontos kérdésre kiterjeszkednem: a katholikus autonómia kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A jogegyenlőség alapposztulafuma, hogy a felekezetek szervezeti kérdésében is teljes és tökéletes egyenlőség legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most, t. ház, nem szándékozom — mert megtalálom majd rá az alkalmat — a katholikus autonómiának kérdésével nagy keretekben foglalkozni, de egy pár dolgot mégis a t. kultuszminiszter úr figyelmébe kívánok ajánlani. Ég ez röviden az, hogy a római katholikus autonómiát a magam részéről nemcsak a felekezetek közötti egyenjogúság és nemcsak a vagyonkezelés okából, — mely utóbbit még röviden érinteni fogom, — de és főleg a nemzetiségi kérdés okából tartom szükségesnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert semmi kétség az iránt, hogy az igazi nemzetiségi propaganda, a mely államellenes czélokat tűzött feladatául, az autonómiát tekinti védsánczúl és onnan lövöldöznek a magyar állameszme integritása ellen. Ezt csak úgy lehet megszűntetni, ha az állam felügyeleti jogának az egész vonalon való egyenlősítésével az autonómiák bizonyos helyen jogkörükben megcsorbíttatnak, más helyen pedig autonómia létesíttetik. Tisztában vagyunk azzal, t. ház, hiszen a protestáns felekezetek igazán dicséretreméltó hazafisággal ragadják meg az alkalmat, hogy kijelentsék, hogy a haza javára és szolgálatában készek autoaómikus jogaik bizonyos részéről lemondani, hogy az mások által a haza ellen fegyverül ne használtathassák. (Élénk helyeslés és éljenzés.) De, t. ház, a vagyonkérdés sem oly szubordinált jelentőségű. Láttam és élveztem, midőn a t. igazságügyminiszter úr, mint akkor főrendiházi ügyvédje a t. kultuszminiszter urnak, (Élénk derültség balfelöl.) a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat reprezentálása alkalmával rettentő vehemencziával tiltakozott az ellen, midőn Zichy Nándor gróf azt mondta, hogy a katholikus javak vallási rendeltetésüktől eltérőleg állami czélokra is felhasználtatnak. Nagyon tiltakozott ellene; jelen voltam midőn gróf Csáky Albin igen t. volt kultuszminiszterünk szintén protestált ez ellen. Én egész tisztelettel kérem a t. kultuszminiszter urat, nyújtson nekem legközelebb alkalmat arra, hogy ezt bővebb adatokkal bizonyítsam. Alkalom kínál-