Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

68 370. országos ülés 189á. októl) er 18-án, csütörtökön. hiszem, hogy az utóbbi sokkal helyesebb eljárás. Én abban, hogy az egyén felekezethez nem tartozik, semminemű veszélyt nem látok. Már tegnap Wlassies Gyula t. képviselőtársam megjegyezte, hogy a felekezetnélkííliség és a vallástalanság nem azonos fogalmak; hiszen a felekezetnélküiinek is van vallása, csakhogy az a többi vallásoktól különbözik. Meglehet, hogy az egyén az okok és okozatok nyomán fölemelkedve, a tiszta igazságot keresi és oly eredményre jut, hogy a tiszta igazságot nem találja fel a létező és bevett vagy elismert vallások ködfátyol-leple homályában és mithologikus alakjában ; tehát azt mondja: igenis, én az okok és okozatok útján megtaláltam az én Istenemet és őt saját meggyőződésem szerint imádom és tisztelem. Már pedig, hogy mikép tisztelje az egyén az Istent, vagy mit higyjen, azt az államnak kutatni nincs joga. Ezt a viszonyt tulaj donképen törvénynyel sem kell szabályozni, mert a viszony a természet által adott jog. Míg a felekezetnélküli egyén azt a határt, mely az egyéni szabadságot, valamint a felekezetek szabadságát is korlátozza, át nem lépte, addig az államnak nincs joga őt az ő vallása gyakorlatában háborgatni és szabályozni. Valamint az egyéni szabadságnak, úgy a vallásfelekezeti szabadságnak is határa van, és ez a határ áll a mások jogainak tiszteletében. Mig a felekezetnélkűliek a mások vallását és vallásos jogait tisztelik, addig az államnak semmiféle joga sincs arra, hogy a felekezetnélküli egyének vallásába vagy vallásgyakorlatába beleavatkozzék. A iörvényjavaslat ellenzői részéről ma is hallottuk, hogy attól lehet tn.rtani, hogy majd a tömegek haszonlesésből elszakadnak a létező vallásfelekezetektől és elvadulnak, erkölcstelenekké, vallástalanokká lesznek. Részemről ettől nem félek és hiszem, hogy a tömegek talán el íognak a vallásfelekezetektől szakadni, de vallás nélkül nem fognak élni. A történelem bizonyítja, hogy mióta ez a világ áll, úgy az egyének, mint a tömegek, a kor értelmi fejlődéséhez képest mindig birtak valamiféle vallással; tehát ha elszakadnak is a tömegek a létező vallásfelekezetektől, azért vallás nélkül mégsem fognak élni. Meggyőződésem különben az, hogy a tömegek sohasem gondolnak azzal, hogy be van-e törvénybe iktatva a bitfelekezetnélkűliek szabad vallásgyakorlata vagy sem; a tömegek megmaradnak abban a vallásban, a melyben születtek. Leginkább a bölcselkedőktől lehet azt várni, hogy talán filozofálás útján a létező vallásfelekezeteket magukra nézve kielégítőknek nem tartják. A tömegek nem bölcselkednek, hanem lelkük benső szükségleteit követve, tartoznak egyik vagy másik vallásfelekezethez. Ha némelyek haszonlesésből elhagyják is vallásfelekezetüket, az illető felekezet csak örülhet, mert megszabadult oly szeméttől, (Derültség a szélsőbalon.) mely eddig is nem igazi meggyőződésből tartozott hozzá. A ki valamely felekezethez meggyőződésből tartozik, az ezután sem fogja vallását elhagyni. (Élénk helyeslés jóblfelöl és a szélsőbalon.) Ettől tehát én nem félek. A javaslat ellenzői közül többen azt mondják, hagyjuk ki a III. fejezetet és jelentsük ki, hogy ily megcsonkított alakban is el fogjuk fogadni a törvényjavaslatot, mert szerintük, ha nem így teszüak, a főrendiház a másodszori tár gyalás alkalmával sem fogja e törvényjavaslatot elfogadni. Én ellenkező nézeten vagyok és azt hiszem, igenis el fogja fogadni. Hisz a főrendiház e haza legkiválóbb, legkitűnőbb, legvagyonosabb férfiaiból áll, és tagjai magyarok. Nem lehet-e tőlük azt várni, hogy meghajolnak a nemzeti akarat hivatott tolmácsa, a képviselőház által kifejezett akarat előtt? Azt hiszem, bővebb megfontolás után be fogják bizonyítani, hogy abban a múzeumban nem a világosságtól félő és attól rejtőző baglyok ülnek, hanem éles szemű sasok, kik fel tudnak és akarnak is a kor színvonalára emelkedni. És mert e hitben élek, a miniszterelnök úr határozati javaslatát örömmel és szórói-szóra elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől és a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza .' T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Örömmel konstatálom, hogy az az ingerlékenység, mely az egyházpolitikai javaslatok tárgyalásánál helyly el-közzel e házat is elfogta, jelentékenyen csillapult és oly hangulat fogott helyet, mely lehetővé teszi a kérdések higgadt tárgyalását. E hangulattal szemben nem akaróin nagy elvi kérdések feszegetésével túlságosan igénybe venni a t. ház figyelmét. De másrészt kötelességem felszólalni, midőn olyan, a tárgyalási rendet érdeklő parlamenti helyzettel állunk szemben, a minővel eddig még nem igen találkoztunk. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ki-ki a maga szavazatát benső meggyőződése szerint helyesen adhassa meg, és hogy e tekintetben a magam számára is konzequencziákat vonhassak le, összegeznem kell a vita jelenlegi stádiumát és annak eredményét. És mit látunk, t. ház? Látjuk először azt, hogy itt van előttünk a főrendiháznak egy üzenete, s ezen üzenet kapcsolatosan azokkal a jegyzó'könyvi kivonatokkal és bizottsági tárgyalási jegyzőkönyvekkel, melyeknek a ház asztalán kel feküdjenek, azon sajátságos szituácziót tárja elénk, hogy ezen törvényjavaslat a főrendiházi tárgyalás során általánosságban elfogadtatott, részletes vitája során a felekezetnélkűliségjelejtetett és végül a törvényjavaslat ennek mintegy okozatos következményeként a harmadik olvasásban véglegesen vissza-