Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

370. országos ülés 1SM. október 18-áa, csütörtökön. 69 utasíttatott. Most következik a mi tárgyalásunk, és mit tapasztalunk, t. ház? (Halljuk! Halljuk!) Tapasztaljuk először azt, hogy előttünk van az igazságügyi bizottságnak egy jelentése és ennek kapcsán egy javaslata, mely nem ugyan erre a törvényjavaslatra vonatkozik, hanem a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat intézkedéseit szándékozik bizonyos irányban módosítani, s a mely javaslat szószerint ez : (Olvassa.) »Az igazságügyi bizottság tárgyalás alá vévén a főrendiház által tett módosításokat, azokhoz, annak a meggyőződésének kifejezése mellett, hogy a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetekhez nem tartozó szülők gyermekeinek vallásos nevelésére vonatkozó rendelkezések »a vallás szabad gyakorlatáról« szóló törvényjavaslat további tárgyalása során ezen törvényjavaslatba fognak felvétetni, hozzájárult és ennek következtében tisztelettel ajánlja a főrendiház által megállapított szövegnek elfogadását,« Az igazságügyi bizottságnak ezen jelentése dr. Wlassics Gyula és dr. Teleszky István képviselő urak által van aláírva. Csak mellesleg jegyzem meg, — mint szimptomatikus dolgot, — ezen javaslatok tárgyalásánál, hogy a főrendiház üzenete, mely — gondolom — e hó 13-án nyújtatott be a képviselőháznak, még jóformán szét sem volt osztva, az igazságügyi bizottság már ülést tart és hoz egy határozatot, a melyet ez idő szerint a parlamentben" senki sem reprezentál, mert az igazságügyi bizottság ezen véleményes jelentése okszerű folyományának legalább az előtt, a ki magyarul olvasni tud és akar, kétségbevonhatlanúl annak kell lennie, hogy a másik törvényjavaslatnál ki hagyatni szándékolt diszpozieziók a gyermekek vallását érintőleg ezen törvényjavaslatba akként fognak felvétetni, hogy ezek itt javaslatba is hozatnak. Ezzel szemben mi történik ? Az igazságügyi bizottság t. előadója felszólal, mond egy tartalom tekintetében jeles és előttem igen nagybecsű* beszédet, de mindenről beszél, csak arról nem, a mit jelentésében a képviselőházhoz beterjesztett. A vita, ha fel nem szólalok, talán már befejezéséhez is közeledik, a kormány részéről nincs semmiféle propoziczió az iránt, hogy ezen javaslat mily sorsban részesüljön, (Ellenmondás jobbfelöl.) és sajátságos módon nem csak ilyen természetű indítvány nem nyújtatik be, hanem ellenkezőleg a miniszterelnök úr bead egy határozati javaslatot, a mely szerint a kormány álláspontjaként azt kívánja, hogy ez a javaslat változatlanul küldessék át a főrendiházhoz. Már most, t. képviselőház, semmi kétségem sem lehet az iránt, — habár a tudomásomon kivűl megtartott bizottsági ülésen nem vehettem részt, — hogy az igazságügyi bizottság- ezen javaslata az igazságügyi kormánynak hozzájárulásával jött létre. A t. miniszterelnök úr pedig tegnap mellét verve nagy emfázissal hirdette a kabinet tagjai között létező szolidaritást, és ime, — ne nevezzük másnak, csak taktikai kérdésnek, habár lényegileg is különbség van a kettő között, — mit tapasztalunk '? Azt, hogy a miniszterelnök úr egy egész más határozati javaslattal áll elő, mint a minőt az igazságügyminiszter az igazságügyi bizottságban magáévá tett és proponáltaim kívánt. No, t. ház, ez a politikai szolidaritásnak egy oly különös neme, a melyet, nagyon kérem az igazságügy miniszter urat, hogy felvilágosítani szíveskedjék. Mert nézetem szerint az igazságügyi bizottság javaslata csak akként volna a törvényjavaslatba beilleszthető, ha a két törvényjavaslat, t. i. a gyermekek vallásáról szóló üzenet és ez az üzenet együtt tárgy altatnék. A kettőnek különválasztott tárgyalása mellett valóban alig lehetséges ezen igazságügyi abrakadabrának eleget tenni. (Derültség bal felől.) T. képviselőház! Reám nézve teljesen közönbos, hogy a t. kormány melyik tagjának a szolidaritása fog a képviselőház által elfogadtatni, de kötelességemnek tartottam a t. házat figyelmeztetni arra, hogy itt egy igazságügyi bizottsági jelentés van, a mely elintézést nem nyer, de nem is nyerhet, mihelyt azon határozati javaslat, melyet a miniszterelnök ár proponált, elfogadtatnék. Mihelyt a ház kimondja azt, hogy változatlanul elfogadja ezen törvényjavaslatot és felküldi a főrendiházhoz, igen természetes, hogy abba többé semmi beleillesztésnek helye nincsen. Azt psdig, hogy majd talán a főrendiház fogja beleillesztem", igen nehéz megérteni, mert az igazságügyi bizottság jelentésében az van mondva, hogy a képviselőházi tárgyalás során fog az beiktattatni. Hát én nem tudom, — magyarázza meg nekem akár Teleszky István, akár Wlassics Gyula t. képviselőtársam, akár az igazságügyi miniszter úr, hogy mit akartak ők azzal a hevenyében elsütött igazságügyi bizottsági jelentéssel? (Zaj.) Ugron Gábor: És helytállnak-e érte? (Derültség.) Polónyi Géza: És helytállanak-e érte ? Ugron Gábor: Le fogják szavazni önmagukat ! (Derültség.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek. Polónyi Géza : Ez mindenesetre egyik oka annak, a miért én szívesen figyelmébe ajánlom az igen t. többségnek, hogy vájjon, különösen az igazságügyi bizottsági tagok, akik a képviselőháznak ezt proponálták, megszavazhatják-e a miniszterelnök úr javaslatát a nélkül, hogy legalább egy ünnepélyes «peccavi»-t el ne monda-