Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-370
870. országos ülés 1894. < % ről a nazarénusok és a baptisták példájára, azok jelen helyzetére, mert tulajdonképen a nazarénusokkal és a baptistákkal akként állunk, hogy azok az állami rend szempontjából tiltott vallásokat, tiltott felekezeteket, de felekezeteket képeznek; jogilag azonban törvényeink értelmében tulajdonkép azon felekezetek kötelékbe tartoznak továbbra is, a melyből kiléptek. Tehát akármelyik álláspontra helyezkedünk is, ezek egyik esetben sem állanak felekezeten kívül. Só't ma e gy sajátszerű" helyzet alakúi azáltal, hogy a kormány eddigi törvényeinknek folyományába tilalmat végre nem hajtván, azokra nózve bizonyos intézkedéseket tett, a törvényhozás pedig ezeket hallgatagon eltűrte; azok tehát a végrehajtó hatalom intézkedése által tényleg tűrt vallásokúi, felekezetektíl jelentkeznek, tehát semmi esetre sem felekezeteken kivűl állók, s így arra hivatkozni nem is lehet, hogy a felekezeten kivűl állás a történeti fejlődés folyománya volna. Ér. megmondom mindjárt, hogy miből következik a felekezetnélktíliség: nem a történeti kifejlődésből, — az nagyon hibás alap volna, — hanem igenis következik a tiszta vallás- és lelkiismereti szabadságból. De magának a törvény javaslatnak álláspontjából sem következik az logicze, mert az nem a lelkiismereti és vallásszabadságot szabályozza, mint az igen t. miniszterelnök úr tegnap előttünk kifejtette, hanem a vallás szabad gyakorlatáról szól, tehát ebből csakugyan nem következtethető a felekezetnélktíliség; de következik igenis azon álláspontból, a melyet t. képviselőtársam, Wlassics Gyula tegnap elfoglalt, a tiszta vallás- és lelkiismereti szabadság szempontjából, a mit azonban az igen t. miniszterelnök úr nem tart törvénybe foglalandónak, hogy annál eklatánsabban dokumentálja azon szép harmóniát, a mely a t. kormány és a túloldal közt fenforog, midőn azt látjuk, hogy az egyik igenis szükségét látja a lelkiismereti- és vallásszabadság törvénybe iktatásának, a mint azt Wlassics Gyula t. képviselőtársam hangsiílyozta, míg az igen tisztelt minis|terelnök úr ezt egyáltalán eszközölhetőnek nem tartja. De azért a tiszta lelkiismereti és vallásszabadságból sem folyik az, a mit Wlassics Gyula t. képviselőtársam mint konzequencziát levont, legalább szükségszerűi eg nem és természetszerűleg sem, hogy a felekezeten kivűl állóságot intézményszertíleg kell állami jogrendünkbe belefoglalni. Tökéletesen elég és a lelkiismereti és vallásszabadságnak teljesen megfelel az, ha nincs statuálva azállamban semmiféle felekezeti kényszer, hanem csak a valamely vallásfelekezetből való kilépés és esetleg valamely más vallásfelekezetbe való belépés feltételei állapíttatnak meg, a mi mindenesetre a feleke etek közötti vallási béke fentartása szempontjából szükséges és elmarad59 hatatlan; de ennél többet, mondom, a tiszta lelkiismereti és vallásszabadság sem igényel, és nem igényel maga a törvényjavaslat jogi konstruálásának harmóniája sem, eltekintve attól, hogy csakugyan a legszebb theóriák végkonzequencziáinak levonása a törvényhozás részéről sohasem történhetik önmagáért a szép theóriáért, hanem mindig figyelembe kell venni a gyakorlati élet szükségleteit és követelményeit, és csak oly konzequencziákat szabad megvalósítani, a melyek ezeknek is megfelelnek; annak pedig, hogy a felekezeten kivűl állóság vagy felekezetnélktíliség külön intézményszertíleg szabályoztassék, intézményszertíleg illesztessék be állami jogrendünkbe, csakugyan semmi szüksége nem forog fenn, sőt azt hiszem, hogy azt az állam magasabb érdeke tiltja is, mert elismerték azt a túloldalról felszólalók, a t. miniszterelnök úr és Wlassics Gyula t. képviselőtársam is, hogy épen a közerkölcsök szempontjából nem kívánatos, — n<ert a népnél az erkölcsiség a vallásossággal összefügg, a, vallásosság pedig a felekezeti kereten beltíl nyer kielégítést és nyilvánúlást, — hogy e felekezeten kivtíliség valami nagy elterjedést nyerjen ebben az országban. Ha némely államokban a felekezetnélktíliség külön szabályozást nyert is, még igen számos állam vau, melyek pedig a haladás élén állanak, mint Anglia, Francziaország és sok német állam, a hol nem találjuk a felekezetnélktíliségnek külön jogi institucziókép való szabályozását, de azért a lehetőség felekezeten kívtíl állani ott is meg van. Ha tehát mi nem statuáljuk is intézményszertíleg a felekezeten kívüliséget, azért nem fogunk a haladással szemben visszaesést tanúsítani, nem fogunk a haladás zászlójától eltérni és ahhoz híítlenek lenni, a mint azt Wlassics Gyula t. képviselőtársam állítja, mert azon kevesekre nézve, kiknél igazán belső meggyőződésből származhatik a felekezeten kívtíl állóság szükségének érzete, a kik a már létező és az e javaslat törvényerőre emelkedése után talán még keletkező számos vallás közt egyet sem képesek maguknak választani, a mi rendkívül nagy filozófiai képzettséget és a mellett a gondolkozásnak és észjárásnak nagy extravagancziáját is igényli, — tökéletesen elégséges ezen szükséglet kielégítésére az, ha a törvényben — mint mondám — nincs felekezeti kényszer kimondva, mert akkor önként következik, hogy ha nem akar belépni más felekezetbe, kilépvén az egyikből, felekezeten kivfíl is maradhat. De a nép nagy rétegeit, tömegeit a felekezetnélktíliségnek intézményes szabályozása által egyenesen a felekezeten kivtíli állásba terelni mindenféle mellékérdekből, — mert a nagy tömegek felekezetenkivtílisége a legtöbb esetben anyagi, vagy egyéb mellékérdekeknek lesz következménye, mert a 8» ktober 18-an, estitörtokön.
