Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-369
369. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. éh Ezt voltam bátor kijelenteni, mint szavazatom indokolását. (Helyeslés bal felöl) Papp Elek jegyző: Ugron Gábor ! (Zaj. Ealljuk! Halljuk!) Sághy Gyula Szólásra jelentkezik. (Élénk derültség.) Elnök: Kérem, Ugron Gábor képviselő urat illeti a szó. Szólásra felírva senki sincs. Kérem, Ugron Gábor képviselő úr eláll a szótól? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogom várni a nagyon harczias kedvű kabinet tagjainak megnyilatkozását, (Derültség bal felöl.) pedig, midőn egy kormány oly politikai taktikához fordul, hogy saját javaslatát a harmadik olvasásban a saját híveivel leszavaztatja, (Igaz! bal felöl.) akkor ennek a taktikázásnak magyarázatával mégis csak adós, és mikor meg kell ítélnünk, hogy a főrendiháztól átjött törvényj'avaslattal a képviselőház miként bánjék el, akkor nekünk ismerni kellene a kormánynak azon indokait, hogy midőn egyik javaslata a főrendiházban általánosságban elfogadtatott és csak részleteiben szenvedett változást, miért kellett azt egészében megbuktatni, hogy aztán a képviselőházban megint az egészében való elfogadást kívánja. Ha keresem az okot, rá is jövök. Ez nemcsak az, hogy azon szándék akart érvényesülni, hogy ezen törvényjavaslat sorsához az egész kabinet sorsa legyen kötve, ne pediglen csak azon minisztereké, a kik, mint az imént felolvastatott, már nyilatkoztak, hogy a felekezeten kívüliséget nem tekintik a reformjavaslat teljes kiegészítő részének; az a kabinetben való szolidaritás kényszereszközének tíínik föl előttem, midőn harmadik olvasásban egészben útasíttatik vissza, és tudni kívánom azt, hogy vájjon az az ok valósággal fennállott-e a kabinet tagjaival egymás között, hogy a bizalom oly erős volt, hogy a kabinet szolidaritását csak a javaslatnak egészében való visszautasítása által lehetett fentartani. (Derültség bal felöl.) T. ház! Erre az én válaszom nagyon rövid. Altalánosságban elfogadom ezen, gondolom, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot. (Derültség jobb felöl.) Épen azért gondolom csak, hogy arról szól, mert nem az van benne, a mi czégérűl ki van tűzve. Én általánosságban elfogadom, mert az első fejezetben oly intézkedések foglaltatnak, a melyekhez saját programmomnál fogva hozzájárulok. De már engedjen meg a t. ház, az imént Wlassics Gyula t. képviselőtársam a vallás- és lelkiismereti szabadságtörvénybe iktatásáról beszélt és felhívta az egész országot, hogy a XIX. század végén ne merészeljen senki ennek ellentállaui. De akkor kérdem én, hogy a képviselő úr és az általa oly nagy hűséggel támogatott kormány miért állnak ellen a vallás- és lelkiismereti szabadság törvénybe iktatásának? Hiszen ezen javaslat minden egyéb, de nem a vallásszabadság törvényjavaslata. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is merték — pedig önökben a merészség nagy, a vakmerőség túlságos, az igazmondás pedig bámulatos (Élénk tetszés és derültség a szélső baloldalon.) — a javaslatnak ezt a czímet adni, hanem a vallás szabad gyakorlatának szerényebb czíme alá összegezték azon politikai elvet, mely behozza a közigazgatási bíráskodást és az alkotmányos fórumok előtt megalkotja azt, hogy e közigazgatási hatóságok lelki ügyekben befolyjanak és kormányzati intézkedésekké teszik a lelki ügyekben való intézkedést. Én, t. ház, ezen törvényjavaslatot — amint mondtam — általánosságban elfogadom, de egészében el nem fogadom, mert az oly készleteket tartalmaz, melyektől én nemcsak azért fordulok el, mert elveimmel ellenkeznek, de azért is, mert bennem a leghatalmasabb visszatetszést keltik. Mielőtt az elvekről beszélnék, csak egy kérdést intézek a t. kormányhoz. Miért van a 6 §-ban az mondva, hogy a jelenleg bevett vallásfelekezetekkel szemben a törvények mind érvényben és hatályban maradnak és miért van nyomban utána az írva, hogy az izraelitákra vonatkozó förvények és jogszabályok változatlanul fentartatnak, mikor tudjuk, hogy nyomban következik egy törvényjavaslat, melyben az izraelitákra vonatkozó törvények és jogszabályok nemcsak hogy változatlanul fenn nem tartatnak, de a reczepczió által lényegesen átalakíttatnak? Azt mondják, hogy a vallás és lelkiismereti szabadság tőrvénye ez. Hiszen a teljes vallás- és lelkiismereti szabadság vallás és vallás között különbséget nem ismer; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a teljes vallás- és lelkiismereti szabadság a vallásokat és egyházakat az államtól teljesen elválasztja, és én, ki híve vagyok a szabad államnak.egy független Magyar országnak, híve vagyok a szabad egyháznak is, de önök, a kik visszautasítják a szabad államnak elvét és elméletét, e javaslatban visszautasítják a szabadegyház gondolatát. Midőn a polgári házasságról van szó, akkor fenhangon hirdetik, hogy az egyházi és állami funkczióknak egymástól teljesen el kell választva lenni; a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban pedig nemcsak az állam beavatkozását, hanem egyúttal a közigazgatási és kormányzati beavatkozások egész sorozatát állapítják meg. Vájjon az 1848. XX. tcz. % §-ában igen helyesen lefektetett elvek, melyek a val6 Í:
