Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-369
44 3eB « országos ülés 1894. oktéber 17-én, szerdán. lások és egyházak közti jogegyenlőséget és viszonosságot mondják ki, fenn vannak-e tartva? Fentartható-e a vallásszabadság elve mellett a bevett vallásfelekezeteknek egész jogrendszere? Hiszen mit tesz az? Azt teszi, hogy vannak vallási igazságok, és ezeknek van szervezett orga nizácziója, melyeknek az állam különb támogatást ad, mit más vallásfelekezeteknek nem ad, holott a teljes vallásszabadság szerint minden vallással szemben egyenlő bánásmód szerint kell eljárnia az államnak. Hiszen ezen törvényjavaslat jelességét semmi sem mutatja inkább, mint az, hogy ha azt kérdem: Minthogy a katholikus egyház megszűnt uralkodó egyház lenni, a bevett vallásfelekezetek közé a törvényhozás soha be nem vette, mondja meg a t. képviselőház, hogy a katholikus egyház most ezen javaslat következtében az egyházaknak micsoda kategóriájába tartozik ? Ezen törvényjavaslatban vannak bevett és elismert vallásfelekezetek. Azt kérdem, vájjon nem lenne-e czélszerűbb, hogy ha mi katholikus autonómiát akarunk elérni, ha a katholikus egyház saját, vagyonának kezelését fel akarja szabadítani az állam kezelése alól; hogy ha a katholikus egyház saját középiskoláihoz hozzá akar jutni, és a katholikus egyház középiskoláinak ügyeiben részt követel; vájjon nem következett-e már el az ideje, hogy alázatos kérelemmel járuljunk a tisztelt kormány és a képviselőház elé, hogy a katholikus egyház is a bevett vallásfelekezetek sorába vétessék föl? (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) ki az autonómia, melylyel a görög-keleti egyház bir, melylyel birnak a protestáns egyházak, melylyel birnak és birni fognak az izraelita egyház tagjai, meg van tagadva a katholikusoktól. Mindennemű' kormányzati furfang, cselvetés és bölcselkedés által a világi katholikusokban rejlő óriási erő meg van zsibbasztva, szándékosan, hogy az a vallási és iskolai ügyek szolgálatában ne teljesítse azt a hivatást, melyet oly elismerésre és dicséretre méltóan teljeséének a protestáns egyház kebeléhen a világiak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Ha a társadalmat saját politikai szervezetünk elveire kell, hogy átvezessük, akkor nem lehetséges, hogy magát a legerősebb erkölcsi hatalmat, a vallás hatalmát, politikai intézményeink szolgálatában ne ugyanazon elvekben képezzük ki, é?, hogy ugyanazon organizmus a saját biveit ne ugyanazon elvek alapján tanítsa, és oktassa ki a politikai életben való szereplésre, a melyen nyugszik maga az egész állami élet szervezete, a melyen nyugszik az önkormányzati, öntevékenység! és társadalmi erők igénybe vétele. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a katholikus egyház autonómiájával gzemhen soha alapos kifogást nem hallottam, és a mely kifogások felhozattak, azok meggyőztek arról, hogy a katholikus egyház autonómiája csak azért tagadtatik meg, mert a katholikusok igen sokan vannak, és azért, hogy a katholikusok saját vagyonát maguk kezeljék, nem mintha jog volna arra, hogy az tőlük elvonassék, hanem azért, mert az a vagyon, mely a katholikusok tulajdonát képezi, igen nagy. Polónyi Géza: Jól esik kezelni! (Élénk derültség.) Ugron Gábor: Azt hallottam a mai vita folyamán, hogy szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot ; küldjük vissza változatlanul a főrendiházhoz, hogy legyen már vége ezeknek az egyházpolitikai kérdéseknek. Én azt kérdem a tisztelt háztól, hogyha egyszer az egyházpolitikai reformokhoz hozzányúlunk, ebben a meghamisított formájában maradhat-e az ? Nem első kötelességünk-e az, hogyha ez a kérdés felvettetett, úgy a mint önök hirdetik, de nem teszik, (Úgy van! bal felől.) akkor az történjék, hogy ez a kérdés véglegesen, hosszú idő számára oldassék meg ? A megoldásnak pedig csak azon egy módja van, hogy az egyház és állam közti viszony egy törvény által rendeztessék. A katholikusok ugyanazon jogokat akarják, a melyekkel a görög-keletiek s a protestáns egyház tagjai Magyarországon már birnak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) és ha a teljes egyházi autonómiák kapcsolatában nem marad fenn egy nagy űr, hanem azután nyomban következik az alkotmányos úton meghozott törvények által biztosított állami felügyelet, mert Magyarországon nem az képezi a főkérdést, és a magyar nemzetnek és magyar államnak létérdeke nem attól függ, hogy mi módon köttetnek a házasságok, és hogyan vezettetnek az anyakönyvek, hanem attól, hogy az országban törvényes alapon szervezett egyházak kebelében, úgy a templomban, mint az iskolában, az állam fennállása ellen bujtogatni, izgatni, az államnak törvényeit, létezését, e nemzet létjogát e területen megtagadni lehet-e. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Az a kormány, mely minden felekezeti szenvedélyt képes a politikai harezok terére kihívni, de mely nem nyúl ahhoz, a mi a dolgok lényege: az egyház és állam közti viszony rendezéséhez, az autonómiák megadásához és az autonómiával szemben az állami felügyelet hatékony létesítéséhez, az a kormány csak önmagának megtartásáért és kormányban maradásáért vetette fel az egyházpolitikai kérdéseket, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) nem pedig azért, hogy alkotmányunk azon részeit, melyek e nemzetnek politikai létét veszélyeztetik, alkotmányos küzdelmeit megmérgezik és megbénítják, kiirtsa a törvény, a jog és az igazság eszközeivel. Ha a kormány nem korteskedni akart volna e javaslatokkal, e kérdéseket, me-
