Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-369
42 369- országos ülés 1894. október 17-én } szerdán. hangoztatott, s melyre mai beszédében Wlassics Gyula t. képviselőtársam is kiterjeszkedett, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a felekezetnélküliségnek törvény útján való szervezése a t. kormány egyházpolitikai javaslatának oly kardinális pontját képezi, a mely nélkül azok csonkák lennének, és a mely nélkül az egész egyházpolitikai programm teljesnek, egésznek nevezhető nem volna, egyszóval, hogy ez nélkűlözhetlen kiegészítő részét képezi a t. kormány programmjának. Magam sem vagyok ugyan ebben a nézetben, de tudom, hogy ez a latba nem nyom semmit. Azt hiszem azonban, nyom a latba valamit az, hogy ismét abban a kellemes helyzetben vagyok, — mint már több ízben az egyházpolitikai javaslatok tárgyalása alkalmával, — hogy a t. miniszter urak nyilatkozataival argumentálhatok a Saját álláspontom mellett. (Halljuk ! Halljuk!) Mondom, ugyanezen kellemes helyzetben vagyok ma is. Ugyanis gr. Festetits Andor földmívelésiigyi miniszter úr, pár nappal az előtt, hogy miniszterré kineveztetett, tehát a mikor már jól tudta, hogy miniszter lesz, midőn tehát azt is tudhatta, hogy a mit mond, azt már nem egyszerűen gróf Festetits mondja, nem az egyszerű képviselő mondja, hu nem a kabinet egyik tagja, ugyanekkor — nem olvasom fel az egészet — a t. miniszter úr egy nyilt levelet intézett választóihoz, a melyben mindenfélékről nyilatkozva, elmondja többek közt azt is, hogy ő ugyan időszerűnek nem tartotta az egész egyházpolitikai programm felvetését, de ha már felvetették, lelkesen támogatja is, s végül a felekezetnélkiiliség kérdéséről is méltóztatott nyilatkozni. Felolvasom az egész nyilatkozatot, (Halljuk! Halljuk!) a melynek végpasszusa az, a mi abból az én álláspontom mellett bizonyít (Olvassa.) »Hasonlóképen helyeslem — mondja a t. miniszter úr — a v; llás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot is, mert azt kétségbe vonni nem lehet, hogy a lelkiismeret szabadsága a közszabadságnak leglényegesebb, de mellette legelemibb feltétele. Elismerem azt is, hogy elméleti szempontokból helyén való a felekezetnélküliség megengedését tárgyaló szakasz s szinte nehéz elképzelni vallásszabadságot a nélkül, hogy respektáljuk a polgárok azt a jogát, miszerint az egyik felekezet kötelékébe se tartozzék, ha meggyőződése nem engedi. Bár az újabban elfogadott koilátozó rendszabályok garancziát nyújtanak arra nézve, hogy ezen elméletileg helyes szakasz a gyakorlatban nem fog rombolásokat okozhatni a közszellemben, mégis hangsúlyozom, hogy én annak végleges elejtésében nem látnám a kivívott szabadelvű reformoknak lényeges csorbulását.* Tehát a t. miniszter úr határozottan azt mondja, a mit én, hogy az egyházpolitikai javaslatok összeségéyel szemben ezen kérdés elejtését lényeges csorbulásnak nem tekinti, teljesen az én álláspontomon víin, s én igen kérem a t. miniszter urat, hogy mivel ő sem tartja a kérdést oly lényegesnek, minthogy látja a nehézséget, azt a küzdelmet, azt az un tagonizmust, a mely a főrendiház termében az elv törvénybeiktatása ellen felmerült, az ország, a társadalom s a felekezeti béke érdekében méltóztassék ebleli véleményét a kabinet többi tagjaival szemben érvényesíteni. (Élénk tetszés és derültség a bal oldalon és a középen. Éljenzések!) T. ház! Nem kiyánom a t. ház becses figyelmét tovább igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) azért egyszerűen csak pár szóval kívánom beszedemet befejezni. Ismétlem, hogy midőn én és velem együtt elvbarátaim állást foglalunk a feleko.etnélkűliség kérdésében, teszszük ezt két szempontból. Először azért, mert az elvet magát nem tartjuk meggyőződésünkkel összeegyeztethetőnek, másodszor azért, mert ezen elvnek a törvényhozás másik házában leendő erőszakolásával csakis újabb izgalmakat látunk felidéztetni. Ennek folytán úgy a magam, mint elvbarátaim álláspontja — ennek kijelentésére fel vagyok jogosítva — a következő : Mi a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak minden egyéb intézkedését helyeseljük, e javaslatnak ilyetén törvényerőre emelkedését óhajtjuk. Nem kívánjuk, hogy az itt most így módosíttasék, hanem hajlandók és készek vagyunk azt megszavazni azon esetben is, ha megnyugtató nyilatkozatot kapunk a t. kormány részéről az "ránt, hogy ha a főrendiházban újabban nehézségek merülnek fel a felekezetnélküliség kérdésével szemben, a t. kormány ennek elejtésébe bele fog nyugodni. Ha ily megnyugtatást kapunk, akkor megszavazzuk a törvényjavaslatot, ellenkező esetben nem! (Helyeslés bal felöl. Derültség jobb felöl.) Papp Elek. jegyző : Gróf Károlyi Sándor ! Gr. Károlyi Sándor: T. ház! A magam részéről ezúttal a tárgyhoz nem kívánok bővebben szólni, mivel álláspontom ismeretes a hitfelekezeti kérdésben, s mivel azt hiszem, hogy azok az érvek, melyeket a kérdésről elmondhatnék, már elmondattak nemegyszer, de számtalanszor. Ennéifogva röviden csak azt kívánom jelezni, hogy a törvényjavaslatot, a mely most átküldendő volna a főrendiházhoz, elfogadnám abban az esetben, ha annak III. fejezete kimaradna. (Helyeslés bal felöl.) Mivel azonban nem így állíttatik fel a kérdés, hanem úgy, hogy ezen töivényjavaslat en bloo, a mint van, küldessék vissza a főrendekhez, én a törvényjavaslathoz ebben az alakban nem járulhatok.
