Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

3fi9. országos Ülés 1894. október 17-én, szerdán. 4j házasság behozataláról volt szó, lelkesültek a t. kormány programmjáért most már mindinkább kezdik félteni egyházukat az 1868 : LM. törvény czikk módosításának következményétől, óva intenek, félelmüknek adnak kifejezést. S ennek az lesz a következménye, hogy a közelgő választásoknál, vagy ha nem ezeknél, az öt év múlva bekövetkező választásoknál az fog megtörténni, a mitől mindig féltettük az országot, hogy nemcsak katholikus, de protestáns részről is ismét a felekezeti kérdések fognak előtérbe tolulni. Én nem folytatom a kérdésnek ezen taglalását; azt hiszem, hogy már ezen pár adattal is igazoltam azt, hogy a mi álláspontunk, mely az arany középút álláspontja volt, az, mely a békére vezet. Igazolva látom azt is, hogy a felekezeti, a társadalmi békét, melyet már eddig is felizgattak, ezen az úton, az erőszak útján, nem fogják elérni, hanem ha el akarják érni, annak egyetlen módja: az előzékenység. Közbevetőleg legyen szabad még egy megjegyzést tennem. Tudjuk, hogy választások előtt állunk; hogy ha most itt keresztül erőszakoljuk ezeket a javaslatokat minden extrémeikben, hogy ha véglegesen önök az egész vonalon, mint győzők kerülnek ki, akkor egy pár vezérczikkben hiába hívják már fel az országot, hogy most már nyugodjon meg. Nem, ez úton a békét el nem érik. Vagy talán azt hiszik, hogy azzal a legújabb theoriával fogják azt elérni, melyet a miniszterelnök úr Nagybányán állított fel s lapjai széltében hirdették az országban, hogy szentesített, vagy a parlament által elfogadott törvény ellen izgatni nem szabad, vagy annak módosítását követelni nem sz&bad? Elismerem, hogy az igen t. miniszterelnök úr liozzátette, hogy »törvénytelen módon«. Ez egészen természetes ; de azt hiszik, hogy ezen theoriával, melyet a miniszterelnök úr eleinte egész korrekt, törvényes formában, a lapok pedig azután általánosságban állítottak fel, sikerülni fog az országot megóvni attól, hogy a jövő választásoknál a felekezetiség, a revízió jelszava alatt ne men jenek a választásokba? A választók azt fogják mondani: nem kérdeztek meg minket előzetesen, tehát jogunk van legalább utólag nyilatkozni; (Úgy van! a szélső haloldalon.) a választók azt fogják mondani: hogy ha létjogosultsága és törvényes joga van — minthogy van is — egy egész politikai pártnak azon alapon, hogy egy meglevő, az ország alaptörvényét képező törvény ellen foglal állást, akkor nekünk is jogunk van arra, hogy egy más, abszolúte nem oly fontos szentesített törvény módosítását követeljük. Ezt fogják a választók mondani, ettől féltem én az országot, mert akkor a jövő parlamentben mi, kik a mérséklet útján állunk, talán nem fogunk itt Ieuui, hanem majd lesznek helyettünk kathoKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. likas, protestáns és antikatholikus pártok. S mivel az országot ettől féltem, keresem most is, midőn a kormány a főkérdésekben már győzedelmeskedett, annak az útját, mikép lehetne az országot megnyugtatni? Mi lenne annak az útja és módja, hogy ezen izgalmaknak lehetőleg prejudikáljunk, ha már végleg el nem is fojthatjuk az izgalmat, hogy megnyugtassuk a kedélyeket és így lehetőleg a felekezeti kérdést a jövő választásoknál előtérbe jutni ne hagyjuk. En, t. képviselőház, ismétlem, nem a kereszttílforszirozásban látom ennek az útját, hanem igenis abban, hogy a t. kormány, mint a mely az egész vonalon a főbb kérdésekben amúgy is győzött, most oda nyújtja a békejobbot az ellenfélnek és megadja annak mindazt, a mi kardinális elvei mellett lehetséges. Első sorban tehát szükségesnek tartom épen a béke érdekében, hogy a felekezetnélküliség kérdésében, a mely nemcsak a katholikus, de a protestáns férfiakat is méltán aggályba ejtette, az engedékenység útjára térjen. Szükségesnek tartom továbbá, hogy végre-valahára a katholikus autonómiát, a melyet itt e házban évek óta sürgetünk, méltóztassanak megadni. (Élénk helyeslés ahal- és szélső baloldalon.) És kérem a t. vallás és közoktatásügyi miniszter urat, a ki már hónapok óta foglalja el a miniszteri széket, dé mind ez ideig erről egy szóval említést nem tett, méltóztatnék nyilatkozni az iránt, hogy miként gondolkozik a katholikus autonómiáról (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És kérem, hogy méltóztassék az ország katholikus lakosait megnyugtatni az irányban, hogy ezt végre is fogja hajtatni, és ne csak szóval, de tettel is bizonyítsa be ezt, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert én tudom, hogy ezen mindenféle bürokratikus módon agyonhalasztott katholikus autonómia ügye ma már annyira megérett, hogy a t. miniszter úrnak nincs már más dolga, mint hogy egyszerűen a koronától kikérje az engedélyt arra, hogy a katholikus kongresszust mielőbb összehívhassa. Ezzel a t. miniszter alsókkal nagyobb szolgálatot tesz a hazának, mint ha a felekezetnélküliségnek amúgy sem elvi fontosságú kérdését törvénybe iktattatja. (Igán! Úgy van! a bal- és szélső balodabn.) Sokkal nagyobb szolgálatot tesz ezáltal a hazának, mintha egy pár ilyen részletkérdésben — bocsánat a kifejezésért — ismét egy pár fricskát adnak az ország hitbuzgó katholikus- és más felekezetű lakosainak. (Helyeslés balról.) Végül méltóztassék megengedni, t. képviselőház, hogy egész röviden reflektáljak arra a kérdésre, melyet, ha jól emlékszem, a t. igazságügyminiszter úr pozsonyi beszédében is 6