Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
444 *& m országos ülés 1894. november 2é-én, szombaton. hanem egy miniszteri határozat által irányított testületé, vagyis nem alkotmányosan, önkormányzatilag működő kongresszusé. Ha a t. miniszter úr ezen kivűl állást akar foglalni a tekintetben, hogy a parlament, mint ilyen, mondja ki, hogy az autonómiák mily hatáskörben mozoghatnak, tehát nemcsak a katholikus autonómia, hanem az összes felekezeti önkormányzat mily törvényes korlátok közt mozoghat: úgy e téren szívem legmélyebb belsejéből üdvözlöm őt, mert nekem legfőbb czélom, hogy itt ne csak az egyenjogúság elvén létesüljön egy autonómia, hanem egyúttal már vétessenek revízió alá azon önkormányzatok is, a melyeknek sánezaiból mostanáig a nemzet, a haza és az alkotmány ellen visszaélések űzettek. Nos, t. képviselőház, ha így egy véleményen leszünk nemcsak a katholikus autonómia, hanem minden felekezet autonómiájával szemben, méltóztassék a törvényhozási demarkaczionális vonalat megállapítani, hogy meddig terjedhet, hol kezdődik és hol végződik az állam főfelügyelet! joga, akkor e téren is tudomásul veszem a miniszter úr válaszát annyival inkább, mert kötelességem, mint lovagias embernek, beismerni azt, hogy azon tény ntán, a mit mi nem tudtunk, és a mely az ország közvéleménye előtt titok volt, hogy a püspöki kar rút játékot űzött velünk, és mi, a kik megbíztunk a püspöki karban, csalódtunk, mert az a püspöki kar hátunk megett a kormánynál egészen más álláspontot foglal el, — erről nekünk tudomásunk nem volt, és bona fide sürgettük a miniszter úrnál az autonómia létesítését, — meg vagyok nyugodva, midőn a t. miniszter úr ily dokumentumra támaszkodva halasztást kér. De mindenesetre jó lesz tudomásul venni a katholikus közönségnek, hogy az a püspöki kar, mely velünk szemben támogatja az autonómiát, hátunk megett megtesz mindent arra, hogy azt lehetetlenné tegye. (Mozgás a szélsőbalon. Felkiáltások: Gyalázat!) T. ház! Már most méltóztassék megengedni, hogy áttérjek beszédem befejező részére. (Halljuk ! Halljuk!) Múltkori beszédemben azt a kifejezést használtam, hogy a katholikus autonómia létesítése már azért is sürgősen szükséges, mert ezen vallásalapok nem ritkán korteskedés czéljaira szoktak felhasználtatni. A t. volt államtitkár úr, Berzeviczy Albert igen t. képviselőtársam egy másik ülésben azt mondta, hogy ezt addig, míg be nem bizonyíttatik, ráfogásnak nyilvánítja. Tudom, hogy ezt semmi más iutenczióval nem tette, mint azzal, hogy saját álláspontját szalválja, mint olyan, ki egykor politikai felelősséggel járó állást töltött a kultuszminisztériumban. Én ígéretet tettem, hogy ezen interpellácziómra adandó válasz alkalmával fogom a a rendelkezésemre álló adatokat a t. háznak bemutatni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) Egész tisztelettel türelmet kérek a t. háztól, meg kell azonban jegyeznem, hogy túlságosan fokozott kíváncsiságukat előre is csillapítsam. A magam részéről a legtávolabbról sem vezettetem azon szándék által, melyet nekem Berzeviczy Albert t. képviselőtársam imputált, mintha én ezen adatoknak felsorolásával talán az egyéni tisztességet akarnám érinteni akár az egyik, akár a másik irányban. Én magam részéről már egy ízben kijelentettem, hogyha maga Cato ülne ebben a székben, — vagy hogy az önzés mentségét hozzam föl, és talán a példa világítóbb legyen, nem azért, hogy Catóhoz akarnám magamat hasonlítani, — de ha magam volnék is kultuszminiszter, igen valószínűnek tartom, hogy én is politikai elvtársaimnak és barátaimnak szivesebben adnék jó bérleteket, mint dühös ellenfeleimnek. Én tehát nem az egyéneket, hanem a rendszert magát akarom ostorozni ezen adatok felsorolásával, és ki untatni azt, hogy a mostanáig űzött bérleti rendszer nemcsak korteskedésre használtatott fel, hanem — engedje meg nekem a t. ház, — hogy a parlament tekintélyének, hogy úgy fejezzem ki magam, emelésére sem igen volt alkalmas. Mondhattam volna negatívumot, de én ezzel teljesen megelégszem. Most térjünk rá az adatokra. (Halljuk! Halljuk!) Foglalkozzunk első sorban a primacziális bérlet kérdésével. Ez visszavonatott; tárgytalanná vált épúgy, mint egy másik bérlet, mely csak néhány nap előtt vált tárgytalanná. (Egy hang bal/elöl: Melyik ?) Majd megfogom ezt is mondani. De, t. ház, mielőtt a konkrét, közhitelű okiratokra térnék reá, ezeket, mint szimptómákat fel kell említenem ezen állításnak megvilágítására. A prímás, mint a miniszter úr mondja, 93.000 holdnyi birtokot 360.000 forintért akart bérbeadni, az adón kívül, tehát nem is egészen 4 forintért holdankint. A ki ismeri azokat a birtokokat, az meditálhat a felett a miniszteri állítás felett, hogy 100.000 frttal többet jövedelmeztek volna ezek a birtokok, mint a 10 évi átlag szerint jövedelmeztek; mert ezek a 10 évi átlagok — csak figyelmeztetem a miniszter urat — valószínűleg az adókivetés alapjául szolgáló jövedelembevallások alapján készültek. Már most nem vitatom azt, hogy jó lett volna-e a bérlet az összeg szempontjából; hanem mit tapasztalunk? Azt, hogy a prímás 1894. évi május hó 28-án írta alá ezen szerződést, és mint a miniszter úr mondta, már május hó 31-én benyújtotta a minisztériumnak; s mégis június havában, tehát midőn már a szerződés alá volt írva, tesz egy előterjesztést a prímás az esztergomi káp-
