Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
387, országos ülés 1894. november 24»én, szombaton. 445 talannak, a melyben nem azt mondja, hogy aláírta a bérszerződést, hanem azt mondja, hogy bérbe szándékozik adni az érseki javakat. A káptalan, t. ház, akkor elvileg állást foglalt, még pedig egyhangúlag a bérbeadás ellen, és íikkor felszólította a prímást, hogy mutassa be a részletes szerződéseket. A prímás ezt Julius hóban megtette. Időközben nyilatkoztak ezen szerződés felett a közalapítványi igazgatóságok, és elítélőleg visszautasították a szerződést; foglalkoztak vele a kultuszminisztériumban erre megbízott osztályok, és visszautasították a szerződést. Azonban a t. kultuszminiszter úr, alig melegedett meg a kinevezési okmány a kezében, ott találta asztalán a szerződést, melyet oly czélból terjesztettek eléje, hogy írja alá. A t. kultuszminiszter úr ezt — nagyon helyesen — nem cselekedte meg, hanem átküldte véleményadás végett a földmívelési minisztériumhoz. Időközben újból az esztergomi káptalanhoz került az ügy, a hol a következők történtek. Az esztergomi káptalan azon kérdés felett, hogy elvileg helyesli-e a bérbeadást vagy sem, tíz szavazattal három ellen úgy döntött, hogy nem helyesli, és midőn a konkrét szerződés előterjesztetett, az egész káptalan egyhangú határozattal mondta ki, hogy azon szerződéshez sem közgazdasági, sem politikai okokból egyáltalában hozzájárulni nem lehet. Egy huszonhét íves jegyzőkönyvet terjesztettek a prímás elé, a melyben az okok ki vannak fejtve. Kérje be a t. miniszter úr ezen fölterjesztést, mert valószínű, hogy az nem terjesztetett fel hozzá. És miért hozom fel ezt? Mert a hány testület meg lett kérdezve, mindannyi egyhangúlag kimondta, hogy ezen szerződés a primácziára káros, el nem fogadható. Ha ezek után tekintetbe veszszük, hogy mikor történt a bérbeadás, illetőleg a szerződés aláírása, és ha tekintetbe veszszük, hogy kik voltak ott a szereplők, minden tisztelettel a személyek iránt: a t. háznak, és a t. kultuszminiszter úrnak figyelmébe ajánlhatom a »Budapesti Hirlap« Julius 13-iki számában megjelent vezérezikket, a mely többet nem tartalmaz, mint azt, hogy ezen bérleti kérdés szoros összefüggésben van egyrészt a főrendiházi második szavazással, másrészt határozottan kifejezi, hogy esek a birtokok kortesezélból szándékoltattak bérbeadatni. (Felkiáltások johbfelől: Ez adat?) Ez igenis adat. Tessék megczáfolni! (Zaj.Elnök csenget.) Érdekes azonban, t. ház, az, hogy ezen bérbeadási üzlet kísérletén kívül még milyen más tények is merültek fel a mostani prímás kormányzatának rövid korszakában. Hát, t. ház, a prímás köztudomás szerint pénzzavarokkal küzd. (Nagy derültség. Felkiáltások: Szegény prímás !) Elnök: (Csenget.) Méltóztassék csendben lenni, t. ház! Polónyi Géza: Mi lehet ennek az oka? (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) 1891-ben (Zaj. Eln'ök csenget. Halljuk! Halljuk!) január 23 án halt meg a régi prímás; 1891. november 15-én esküdött fel az új prímás, 45 nap jövedelme esik az 1891. évből az új prímásra és 23 nap a régi prímásra, a többi idő interkaläris jövedelem, azt a prímásnak 8000 forintért meg kellett váltania, de ennek fejében megkapta az évi termést. Tehát ez nem lehetett az oka, hogy pénzzavarokba jutott. A prímás azonkívül a 21.000 frton aluli fundus instructus-t ingyen kapja meg a létező szabályzat értelmében. Ez szintén nem lehet oka pénzzavarának. A 687.000 forintot tevő fundus instructust pedig megkapta a kormány közvetítésével, úgy, hogy az 5000 frt évi amortizáczióval törlesztendő. Tehát ez sem lehetett az oka. Végül kapott 200.000 frt instrukcziót, melyet a boldogult prímás szintén amortizáczióval szerzett, és melynek már csak két utolsó részlete hátralékos. És mégis megtörténik, hogy 1892. deczemberben a prímás megtudván, hogy az esztergomi káptalan kezelése alatt 157.000 frt van az esztergomi és párkányi takarékpénztárban elhelyezve, felszólítja a káptalant, hogy e pénzt rendelkezésére bocsássa. A káptalan azonban e kérést elutasítja, mert nem akarja magát kitenni annak, hogyha esetleg a prímás nieg-hal, ez összeget a káptalannak kelljen megtérítenie. És ekkor a prímás, 1892. deczember 16-án folyamodik a kultuszminiszterhez, és tőle, mint egy hitelbanktól, kölcsönt kér és kap is; 1893. február 26-án 50 000, sage: (Derültség.) ötvenezer forintot, később pedig újabban 10 000 frtot. Hogy ez adat jelentőségét a t. ház mérlegelhesse, csak egy tényt említek. 1892. deczember 16. és 1893. február 26 a között választások voltak, (Derültség a szélsőbalon.) melyeknél tudjuk, hogy a prímásnak két tiszteletre méltó jelöltje volt, mindkettő tiszteletre méltó férfiú és kormánypárti, kik közül az egyiknek választása 33.000, a másiké 15.000 frtba került, (Mozgás. Derültség jóbbfelől.) így állunk a vallásalapok kérdésével a hitelezés szempontjából; az a vagyon, mely szegény lelkészek felsegélyezésére vau szánva, kikölcsönöztetik a prímásnak, kinek erre — legalább saját czéljaira — szüksége nem lehetett. De most áttérek egy másik esetre. (Mozgás jóbbfelől. Zaj. Elnök csenget.) Talán kevés az az 50.000 forint? (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek ! Polónyi Géza: Előrebocsátom a következőket. Nemcsak a jelen kormánynál, hanem mióta a kiegyezés megtörtént, az a rendszer,
