Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

m 369. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. pedig ezen alkotó elemek nélkül híve valamely vallásnak, akkor annak a vallásnak valami sok értéke nincs és az ily rendszer a vallástalansághoz nagyon közel jár. T. ház! A felekezetűékííliség ' kérdése — mint előbb is említettem — voltaképen a vallási fejetlenség törvénybe czikkelyezésének, vagy pedig törvényen kívül hagyásának kérdése. Az élet bebizonyította, hogy ott, hol a felekezetnélküliség ezímén a vallási fejetlenséget törvénybe iktatták és azt prémiálták, ezen intézkedésnek nyomán mindenütt a társadalmi disszoluczió, mindenütt a társadalmi és állami anarchia következett be. Sőt még a szoczializmus kérdéseinek legnagyobb része is ezen alapúi, és minden szocziális kérdésnek fenekén van valami vallási kérdés. Francziaországban láttuk, hogy az anarchia milyen nagy mértékben pusztít és el lehet mondani, hogy Európának minden müveit nemzete az anarchia rémétől remeg és gondolkoznak a kormányok, miként védekezzenek az anarczhia ellen. Uraim! Törvényes és policziális módon az anarchia ellen nem lehet védekezni. Vagy visszatérnek a nemzetek, azok törvényhozása, azok kormányzata az Istenhez, vagy pedig folytatják tovább is a felekezetnélkííliség mezében kaczérkodó vallástalanság dédelgetését, és akkor megfogják látni azon rombolást, melyet ezen intézkedés és kormányzat iránya tovább előidézni fog. Hála Istennek, most már azt veszszük észre, hogy különösen a külföldön kezdik belátni a réeri tévedést és kezdenek visszatérni a régi történelmi alaphoz. Epén e tapasztalat és megfigyelés nyomán voltam bátor már a múlt tárgyalás alkalmával ezen egész javaslatot külföldi uraságoktól levetett ruhának nevezni, és ezen elnevezés mellett tényleg most is megmaradok. Ugyanis mit'tapasztalunk ? Addig, míg a vallástalanság és felekezetnélkííliség elterjedése miatt csak a kisebb népség, kisebb emberek gyilkolták, csalták egymást, addig Crispi miniszterelnök úr még mindig erősen verte mellét, hogy ő antiklerikális, nem bigott, szabadelvű, felvilágosodott. Mikor aztán nem csak az Istent káromolták, nemcsak a kisemberek gyilkolták, csalták, lopták egymást, nem csak a, kisemberek számára vetettek bombát, hanem az Istenen kívül megtámadták Crispi urat is, ez belátta, hogy jó lesz levetni ezen ócska ruhát, a szabadelvűség rendkívüli csillámló köntösét, és jó lesz visszatérni a jó Isten oltára mellé, annak árnyékába, hogy megvédje életét. T. ház! Történelem az élet mestere. A mindennapi élet tanúságai arra valók, hogy egyik ember okuljon a másik kárán; egyik nemzet, a másik nemzet kárán. Ha már egyáltalán szeretjük a külföldet utánozni, akkor utánozzuk a jónak bizonyult intézmények átplántálásával, és ne kövessük el az intézmények alakulásának egész folyamán ugyanazon hibákat, melyeket elkövetni láttunk a külföldön, (Zaj Halljuk!) A külföldön tapasztalható áramlat tényleg a vallástalanság ellen irányúi, és a nemzetek kezdik belátni, hogy nem az Istennek van szüksége a népekre, hanem a népek és nemzeteknek az Istenre, és vagyátplántálni és ápolni fogják a nép szivében a vallásosságot, az Úr félelmét, az emberbaráti szeretetet, a haza iránti kötelesség öntudatát, a mi csak a vallás által elérhető, vagy pedig a vallás megvetésével prémiálni fogják tovább is a vallástalanságot, és akkor az országok és nemzetek rombadőlnek és megsemmisülnek. Fel szokták hozni a felekezetnélkííliség ellenzőivel szemben azt is, hogy a papság itt voltakép anyagi érdekeinek megvédése szempontjából beszél, félti anyagi érdekeit. Soha gtalanabbúl és méltánytalanabbal még nem volt megvádolva egy testűlet, mint a vallás szolgái, midőn velük szemben e vádat hozzák fel. A vallás szolgái rendszerint az önmegtagadás szellemében neveltetnek, már kora ifjúságuktól fogva hozzászoknak igényeik szűk körre szorításához, és épen ez esetben sem féltik anyagi érdekeiket. Ha kevesebb lesz a hivő és kevesebb az ellátás is, a pap szépen be fogja érni a kevesebbel is. Azt is fel szokták hozni a felekezetnélkűli • ség ellenzőivel szemben, hogy micsoda gondolat állami kényszert, brachiumot követelni az egyházak és felekezetek számára. Nem arról van szó, hogy mi brachiumot kolduljunk az államtól a vallási kötelmek teljesíttetése tekintetében, hanem csupán arról van szó, hogy az állam ne prémiálja azokat a kultusz-adómentesség által, a kik kérkednek felekezetnélkűliségükkel, vagyis vallástalanságukkal és ott ht'gyják felekezetüket. Azt is mondják, hogy e javaslat törvényerőre emelkedése után nem kell félteni a vallásosságot, sőt ellenkezőleg az újabb fellendülésnek fog örvendeni, és mindezen törvényjavaslatokból az államra, a társadalomra és a vallásra előny származik. Ezen állításnak a mindennapi élet tapasztalatai és a külföldnek annyiszor hangoztatott példái ellentmondanak. A külföldön tapasztaljuk, hogy a jelenleg meglevő társadalmi anarchiának előzménye volt a vallási anarchia; tapasztaljuk, hogy az államnak büntető törvénye, policziális hatalma sohasem képezett elégséges indokot arra nézve, hogy az egyeseket visszatartsa a gonosztettektől. Ravachol, Vaillant és Caserio, valamennyien tisztába voltak azzal, hogy bűnös tettük elkövetése után halál vár rájuk, ez tehát nem volt elég indító ok arra, hogy őket