Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

387. országos ülés 1S94. uoyeiuber 24-én, szombaton. 43 is gyakorlunk, midőn a t. kormány nemzetiségi politikáját is szigorú bírálat tárgyává teszszük. Ezt én, t. ház, ez alkalommal tenni nem akarom, hisz rámutattam, hogy erre az alkalom nemsokára meg fog érkezni. De egész általánosságban reá akarok mutatni a sikeres nemzetiségi politikának némely alapföltételére. (Halljuk! Halljuk!) A nemzetiségi politkához tartoznak azok az eszközök, tartozik azoknak az eszközöknek felhasználása is, melyeknek egy nagy részére Pázmándy Dénes t. képviselőtársam rámutatott, melyeknek egy részét a t, belügyminiszter úr is felemlítette, és a melyek a szimptomáknak részint megelőzésére, részint repressziójára vonatkoznak. Ezeket a kellő körültekintéssel, tapin tattal e's erélylyel alkalmazni igenis szükséges, ezek nélkül el nem lehetünk; de ezek a problémával szemben követendő eljárásnak csak kisebb részét képezik. A probléma megoldásának nagyobb oldala az a törvényhozási és kormányzati politika, mely nem máról holnapra, hanem következetes alkalmazás mellett, hosszabb időn keresztül ahhoz a czélhoz vezethet, hogy a nemzetiségi agitáczió ártalmatlanná váljék. És e politikának alapgondolatait főleg három irányban keresem. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a magyar állam tekintélyének minden irányban való erélyes érvényesítése, (Élénk helyeslés hal felöl.) a másik az államnak czéltudatos tevékenysége a kultúra és adminisztráczió terén, (Élénk helyeslés balfelől.J a harmadik pedig, az állam jótékonyságának éreztetése a magyar nemzetnek minden fiával, bármely nyelvet beszéljen is. (Helyeslés balfelől.) Ezen három iránya tevékenység hármely részének elhanyagolása, e három tagú tevékenység bármely részében mutatkozó csorba és hézag a kérdésnek gyökeres megoldását lehetetlenné teszi. Addig, a míg a magyar állam bármely irányban, bármely tényezővel szemben is és bárhol gyöngének mutatkozik; addig, a mig a magyar állam a maga szuverenitásának öszszes kellékeit mindenfelé nem tudja érvényesíteni, ne várjuk azt, hogy az állam feltétlenül imponáljon összes lakóinak, azoknak is, a kik a nyelvnek és fajnak kötelékei által nincsenek hozzáfűzve, és ne csodálkozzunk, hogy repressziv intézkedések alkalmazására vagyunk utalva; akkor, a mikor tekintélyünk összes erkölcsi alapjait nem bírjuk megvalósítani. (Helyeslés a haloldalon.) És így vagyunk, t. ház, a másik két elvi irányzattal is az állam czéltudatos tevékenységével a kultúrának irányában: a hol sajnálattal ki kell mondanom, hogyha egyik-másik lépés meg is történt az utolsó időben egy bizonyos félszegseg, egy bizonyos félénkség, (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) annak az elvnek alkalmazásánál, a melyet a néoaet úgy fejez ki: »nur mit dem Feinde keine Verdriesslichkeiten habén!« a jelenlegi kormány tevékenységében is mutatkozott. (Úgy van! halfelől.) Csak emlékeztetek arra az igen érdekes vitára, mely a néptanítók fizetési minimumának megállapítása körül folyt, a mely vita folyamán igenis tettünk egy lépést előre, de nem elég nagy lépést, (Úgy van! balfelől.) és hogy ebben elég nagy lépést előre nem tettünk, az igen sajátszerű módon a kormánypadokról az által indokoltatott, hogy ez kellemetlen érzést idézne elő épen azoknál, a kik ellen kellett volna irányúlniok azoknak a merészebb, azoknak a nagyobb mértékben előhaladó lépéseknek, a melyeket javasoltunk. És végül — last, not least — a magyar államnak, a mint erősnek, tekintélyesnek, a maga szuverenitási jogait intranzigens módon fentartónak kell lennie minden irányban, (Helyeslés.) — hangsúlyozom ezt, mert állami tekintély vagy minden irányban létezik, vagy semmi irányban, — (Úgy van! balfelől.) épen úgy ennek az államnak a maga működésének jótékonyságát kell éreztetnie minden honpolgárral, úgy az igazságszolgáltatásban, mint különösen — mert ez a népnek mindennapi életét majdnem közelebbről érinti — a közigazgatásnak megtámadhatatlan pártatlanságában, igazságszeretetében, (Úgy van! balfelől.) a honpolgárok szabadsági jogai iránti megtámadhatatlan lojalitásában, (Úgy van! balfelől.) és a nemzet gazdasági érdekeinek erélyes felkarolásában. (Úgy van! halfelöl.) Ezek, t. ház, nem holmi arkanumok, nem valami titkos szerek. Hogy ez így van, tudta mindenki, sajnos, csak theóriában; a tettekben ezen elveknek következetes alkalmazását eddig nem láttuk ; (Igás! Úgy van! halfelöl.) remélem, látni fogjuk ezentúl. De minthogy a pillanatnyi bajokkal szemben az erélyes repressziv intézkedéseknek szüksége is fenforoghat, azért én a jelenleg tárgyalás alatt levő tételt, a karhatalmi költségeket megszavazom. (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Kubinyi Árpád! Kubinyi Árpád: T. ház! Érzem helyzetem súlyát, midőn gr. Apponyi Albert képviselő úr után szólalok fel. (Halljuk! Halljuk!) Nem bocsátkozom annak fejtegetésébe,. . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Kubinyi Árpád:. . . helyes-e, nem helyes-e most a nemzetiségi kérdést szóba hozni? A példa hat; legyen szabad nekem is felszólalnom, és a nemzetiségi kérdés felett való nézeteimnek ez alkalommal kifejezést adnom. (Halljuk .'Halljuk !) Közel 30 év óta kisérem figyelemmel hazám viszonyait, nemzetiségi mozgalmait, de ezen hosszú idő alatt azon meggyőződésre jutotl,rr