Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
424 387- oí'^ágos ülés 18*4. november 24-én, szombaton. san, hogy az 1867-iki alap, hogy a dualizmus ennek az oka. (Úgy van! jőbbfelöl.) Sierbán Miklós. Annak alkalmazása az életben! (Nagy zaj.) Gr. Apponyi Albert : Oka nagy részben a kormányzati politika! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek ! Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem a kormány politikája ennek az oka. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: Midőn pedig a román nemzeti párt hazaellenes izgatásai a független bíró elé kerülnek, akkor az erdélyi románok nagy demonstrácziókat rendeznek, összecsöűítik a köznépet, a melynek pedig fogalma sincs, hogy miről van szó, (Úgy van! jobb felöl.) és hogy mi képezi a vád tárgyát. Midőn azután az így keletkezett izgalmakat karhatalommal kell elfojtani, akkor panaszkodnak arról, hogy erőszakot követünk el, és a mikor karhatalommal elnyomni sikerül az alkotmányellenes mozgalmat, és a nyugalom Erdélyben helyreáll, (Élénk helyeslés a jobboldalon) akkor azt mondják, hogy magammal jövök ellentétbe. Igenis, van ellentét, mert megpróbálkoztak azok az urak, vájjon nem tudnak-e a zavarosban halászni, (Ügy van! jobbfelöl.) csakhogy megmutattuk nekik, hogy ez nem sikerül, és meg fogjuk mutatni nekik, hogy ezután sem fog sikerülni. (Élénk helyeslés jobb felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ügy legyen.') Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az én erdélyi utam kudarczot vallott, és hogy kompromittáltam az államhaialmat. (Halljuk! Halljuk !) Már az előbb említettem, t. ház, hogy a memorandum-per tárgyalása alkalmával összecsődítették a népet, igyekeztek demonstrácziókat rendezni, és hogy ezen demonstrácziók ellensúlyozására, hogy azok ártalmassá ne válhassanak, szükséges volt karhatalom alkalmazása, illetőleg kifejtése, mert hisz az alkalmazásra — szerencsére — nem keríílt a sor, mivel az erő kellő időben fejtetett ki. Mikor azután én ilyen viszonyok között az országgyűlés elnapolásával Erdély nagy részében ezen, akkor fennállott abnormis viszonyokról magamnak meggyőződést akarok szerezni, és a mikor ezen tapasztalatok egyike — a melyekről a t. képviselő úr azt mondja, hogy ő fog majd róluk beszámolni — abban is nyilvánul, hogy az erdélyi nagyszavú oláhok oly terrorizmust fejtenek ki Erdélyben, hogy mindenkit, a ki különben velem találkozni óhajtott volna, sikerült attól távol tartani, azt mondják, hogy ez kudnrcz, hogy ez kompromittálta az állami hatalmat. Sajnos, t. ház, de konstatálnom kell. (Halljuk! Halljuk!) hogy az egyes nemzetiségek között olyan társadalmi ür támadt, hogy míg az erdélyi magyarság engem mindenütt kitüntető szívességgel látott, ez elég volt arra, hogy az oláhok tüntetőleg távol maradjanak. De vájjon ennek az én erdélyi utam volt az oka? Én igen becses tapasztalatokat szereztem azon néhány nap alatt, és ezek közt a legbecsesebb az, hogy alkalmam volt túlnyomó részét azon magisztrátusnak megismernem, mely az államhatalmat Erdélyben épen e nemzetiségi izgatásokkal szemben érvényesíteni van hívatva. Nem azért mentem én Erdélybe, hogy magamat informáljam a nagyszebeni román komité nézeteiről. Ismertem én azokat már azelőtt is. Nem is azért mentem oda, hogy magamat a románok által ünnepeltessem. Nincs arra szükségein, nem is kerestem azt soha sem. Kerestem igenis a helyszínén való tájékozást, s ezt elértem, és nevezze azt a képviselő úr bárminek, az én erdélyi utam oly vállalat volt, mely czélját érte, és a melyet, ha ezen állásban maradok, ismételni fogok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én Szebenben megnéztem a bolondok házát is, és e megjegyzése nagy derültséget keltett a túloldalon. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a tébolydák ügye a belügyminiszter alatt áll, és Szebenben országos tébolyda van, minthogy Szebenbe nem mehetek mindennap, minthogy továbbá azon tébolyda körül több jelentékeny kiadást okozó kérdés volt napiremlen: igenis, ezen alkalmat felhasználtam arra, hogy az ottani tébolydát megtekintsem, és viszonyairól magamat tájékozzam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem tartom, t. ház, sem időszerűnek, sem szükségesnek, hogy azon kérdésekkel, melyeket a képviselő úr ezen tételnél, melylyel semmiféle összefüggésben nincsenek, felvetett, tovább is foglalkozzam; csak egy kijelentéssel tartozom még a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) A mint eddig kötelességemnek tartottam minden oly törekvést, mely törrény- és alkotmányellenes tendencziákat tűzött ki czélúl, ha szükséges, karhatalommal is visszafojtani, ezen törekvést jövőben is érvényesíteni fogom, (Élénk helyeslés.) és a mint eddig sikerűit (Helyeslés jőbbfelöl és a szélső baloldalon.) a nyugalmat Erdélyben fentartani, úgy tovább is biztosítani fogom azt, az ilyen izgató beszédek daczára is, a milyent a képviselő úrtól most hallottunk. (Élénk helyeslés.) Tartozom topábbá azon kijelentéssel is, hogy a mint egyrészről meggyőződésem szerint az egyedüli helyes politika minden törvénytelen és alkotmányellenes törekvést a törvény teljes szigorával kíméletlenül sújtani, úgy másrészt, ezen törekvésekért a román nép nagy zömét,
