Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

387. országos ülés 18M. november 24-én, szombaton. 4055 mely azokat nem követi, (Helyeslés jobbfélöl.) mely e részben teljesen ártatlan, (Helyeslés jőbbfelöl.) és a mely román nép közt a képviselő úr teljesen elszigetelve áll, a maga egészében vádolni nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a tételt elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Schóber Ernő jegyző: Horváth Béla! Horváth Béla: T. ház! Ma, midőn a magyar állam megizmosodása történik az egész vonalon, és mikor mindent elkövetünk a magyar állam megszilárdítására, találkozunk ismét a nemzetiségi mozgalmakkal, helyesebben azon agitáczióval, a mely a különböző nemzetiségek közt az izgalmat kifejthetik úgyannyira, hogy alkotmányunk ezer éves őrei, a törvényhatóságok, hazafias buzgalmukban vállvetve versenyeznek, felhívni az országgyűlés figyelmét a létező bajokra, megjelölvén az utakat és módokat, melyekkel azok a kellő határok közé szoríthatók lennének. Én azonban ezen feliratokkal ez idő szerint foglalkozni nem óhajtok. Nem óhajtok foglalkozni azért, mert ha a kérvényi bizottság bizalma újból megtisztel, rövid idő alatt lesz szerencsém ezeket a feliratokat a ház elé terjeszteni. Tagadhatlan tény az, t. ház, hogy a magyar állam és nemzetellenes küzdelmek napról-napra nagyobb hullámokat vernek. Tagadhatatlan tény, az is, hogy az agitátorok ezen üzelmek végrehajtásában, a magyar állam elleni gyűlölet szításában napról napra többet és többet cselekesznek. De tagadhatlan tény az is, t. ház, hogy ezen agitáczíónak egyik forrása az a kereset, mely biztos és bőséges kenyeret nyújt a búj tógátoknak, (Úgy van! Úgy van!) a mely keresetnek sikeres gátvetése által, azt hiszem, mai napság a nemzetiségi mozgalmak még a kellő határok közé volnának szoríthatók. Hiszem ezt annyival inkább, mert a nemzetiségek nagy tömegében megvan a haza iránti szeretet, ä törvények iránti tisztelet, és mert ma még általános nemzetségi mozgalmakról szólni nem lehet. (Úgy van! Úgy van!) Magyarországon a nemzetiségi kérdés nem új dolog, a mint nem új dolog egyáltalában sehol, a hol különböző nemzetiségek laknak egy állam területén. A magyarok bejövetelétől napjainkig mindig volt nemzetiségi kérdés, és nem hiszem, t. ház, hogy jogosan állíthassa egy nemzetiség is azt, hogy kényszer útján lettek volna egybeforrasztva az államalkotó magyar nemzettel. Sierbán Miklós képviselő úr a történeti igazságra hivatkozott. Legyen szabad nekem, t. ház, rövid motívumokban ezt a megsértett történeti igazságot helyreállítani. (Halljuk! Halljuk!) Már a magyarok bejövetelekor alakúlóban volt nyugati szláv konföderaczió feloszolván, a KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XX. KÖTET. Magyarország északi részén elhelyezett tótok a magyar állam fenhatóságát elismerve, megmaradtak addig lakott helyükön. II. Géza idejében, midőn a nagy tenger-árviz által ínségre jutott flamandok és szászok itten megtelepedési engedélyt kértek, II. Géza a flamandokat a Szepességben, a szászokat pedig az erdélyi részekben telepítette le. III. Géza idejében a dalmaták, IV. Géza idejében Kuthen vezérlete alatt a kunok, majd nagy Nagy Lajos korában az oláhok és ruthének, vagy az úgynevezett magyar-oroszok nyernek bebocsáttatást, és míg az oláhok az ország déli vidékein, addig a ruthének Máramarosban telepíttettek le. I. Lipót alatt pedig a törökök kiűzése után az ország déli vidékén a szerbek nyernek a hazában állandó lakást. És, t. ház, mindezek a nemzetiségek önként hódolnak meg, önként kérnek és nyernek bebocsáttatást, és önként teszik le valamennyien a hűségi esküt a magyar állammal szemben. És annak daczára, hogy a magyar nemzet századokon keresztül a leguagyobb kímélettel, a legnagyobb tapintattal bánt el a különböző nemzetiségekkel; annak daczára, hogy nekik új otthont adott, s hogy őket szabadalmakkal, privilégiumokkal látta el, mégis az*: tapasztaljuk, hogy a kunok már a megtelepedésüket követő első esztendőben fellázadtak, és lázadásuk tartott még negyedik, vagy Kun László idejében is; Róbert Károly alatt pedig fellázadtak a horvátok és szerbek, s a horvát mozgalom Mária királyné idejére is elhúzódik, azonban tetőpontját éri el II. Rudolf országlása alatt. Hunyady kormányzása idejében keletkezett az oláh mozgalom, a mely azonban veszélyes jelleget csak II. József idejében nyert az úgynevezett Hóra és Kloska-féle zendülésben, melynek részesei először foglalkoztak egv önálló Oláhország felállításának eszméjével. Es én azt hiszem, a magyar nemzet felfogása értelmében cselekszem akkor, midon|Serbán t. képviselő úr imént elhangzott beszédjével szemben ezt a Bora- és Kloska-féle zendűlést nem fogom bővebben ismertetni. (Helyeslés.) III. Károly alatt egy nagy szerb fölkelés támadt, mely lázadásra birta a Maros és Kőrös közötti részeket, Zaránd, Arad, Bihar, Békés, sőt Hevesmegyéket is. A lázadás áthúzódott Horvátországra Mária Terézia idejében, hol vezetőt nyert ez a forradalom az illyr kanczelláriában, mely azonban szerencsénkre nem sok idő múlva feloszlattatott. És a századok során át, miként a történeti igazság erre elég tanúságot nyújt, e mozgalmakkal szemben a magyar nemzet mindig lovagiasan és igazságosan bánt el, hiszen minden lázadásnak az eredménye, t. képviselő úr, egy-egy kiváltság, vagy egy sza54