Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-386
386. országos ülés 1894. november 23-án, pénteken. 411 vaim értelmének helyreigazítása czímén legyen szabad pár szót szólnom. (Halljuk!) Azt voltam bátor felemlíteni, hogy a fiumei rendőrség ellen komoly kifogások nincsenek. Az igen t. miniszter úr pedig egész határozottan kimondja, hogy a fiumei rendőrség nem képes feladatának megfelelni. Engedelmet kérek, ez nem egészen így áll. (Zaj jobbfélől) Bocsánatot kérek, meglehetősen ismerem a fiumei viszonyokat. Egy konkrét eset alkalmával a fiumei puntofrancon, Fiume közbiztonsága kérdésében voltak panaszok, de akkor szóba jött az is, vájjon a kikötőrendőrség, avagy a városi rendőrség hatáskörébe tartozik-e ott a közbiztonsági felügyelet. Igenis ott azon elzárt állami kikötői terííleten történtek lopások, és tárgyalások is folytak e kérdés megoldása végett, és miután a t. kormány elismerte, hogy ezek tisztán állami terííleten, az elzárt, ágynevezett punto franco-n, — a szabad terííleten -— történtek, elismerte, hogy ezek nemcsak a városi, hanem a révrendőrség hatáskörébe is tartoznak. A tárgyalások folyamán ezután felajánlotta a városi rendőrségnek, hogy több ezer forintot bocsájt rendelkezésükre, hogy itt a közbiztonsági szolgálatot teljesen átvegye. Ez a kérdés tudtommal a t. kormány jóindulata val rendezve is lett, de azt hiszem, hogy abból a körülményből, hogy ezen egy vitás inczidens előfordult, mely, mondom, nemcsak a városi, hanem a révrendőrségnek is hibája volt, rámondani a fiumei rendőrségre, hogy az feladatának megfelelni nem képes, legalább is méltatlanság. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: A tétel meg sem támadtatván, méltóztatnak a 150.000 frtot elfogadni. (Helyeslés.) Elfogadottul jelentem ki. Schóber Ernő jegyző: Országos csendőrség és a predeáli nemzetközi vasúti állomáshoz kirendelt személyzet szükséglete: 4,349.257 írt. Molnár Antal jegyző: Péchy Tamás! Péchy Tamás: T. ház! Csak nagyon rövid időre szándékozom igénybe venni a t. ház figyelmét. El kell ismernem, hogy a nyugati államoktól átvett újabbkori intézmények közt egyetlen egy sem vált be úgy Magyarországon, mint a csendőrségi intézmény. Ezt nem lehet tagadni. Igen sok vármegye van, hol a csendőrség az, mely tulajdonképen a rendet fentartjn, mely többet ér a most már minden jogaiból kiforgatott megyei institucziónál. Én tehát, minthogy ezt elismerem, a tételt helyeslem. Helyeslem azt, hogy a csendőrségnek szaporítása terveztetik. Mert a ki a legkevésbbé figyelemmel kisérte a csendőrségnek terhes feladatát; a ki tudja, hogy milyen óriási fáradalmakkal kell azoknak az embereknek megküzdeniök, az örömmel fogadhatja azt, hogy a körök kisebbedvén, a csendőröknek teendői is kevesebbre szorítkoznak; mert még akkor is marad mindig elég teendőjük. De nem erre kivánok most kiterjeszkedni, hanem igenis arra, hogy épen azért, mert a csendőrségi szolgálat rendkívül terhes és fontos, és épen azért, mert ahhoz már bizonyos intelligenczia is szükséges, csak oly emberek lehetnek igazán jó csendőrök, a kik előképzettséggel bírnak, és épen azért, mert tudom, hogy vonakodnak attól, hogy a esendőrségi állományba beálljanak olyanok, a kik arra legalkalmasabbak volnának, tudniillik kiszolgált katonák, azt hiszem, szükséges arra irányítanom a t. belügyminiszter úr figyelmét, és felkérem, hogy nem vélné e czélszeríínek, hogy jobb anyagot nyerhessen a csendőrségbe, mint jelenleg van, és hogy elegendő embert kaphasson, nem vélné-e ezélszerünek, hogy ha ezeknek az éjjel-nappal terhes szolgálatot tevő embereknek megfelelő dotácziót adna, és felemelné a fizetésüket legalább annyira, hogy az az ő éjjel-nappal terhes szolgálatuknak megfelelő legyen. Erre kívántam felhívni a t. belügyminiszter úr figyelmét, különben a tételt megszavazom. (Helyeslés balfelől.) Molnár Antal jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! A belügyi költségvetés ált dános vitájánál ezt a tételt azon a czímen kifogásoltam, mert a t. belügyminiszter úr különösen az alföldi vármegyék agrár-szoczialisztikus mozgalmainak ellensúlyozása czéljából előirányzott összegnél nem mutatta ki, hogy a csendőrök létszámát az Alföldön mily arányban kívánja szaporítani. Ennél a tételnél csak arra vagyok bátor felhívni a t. belügyminiszter úr figyelmét, hogy a csendőrség az Alföldön Szegeden van tiszti vezetés szempontjából konczentrálva, és így az alföldi nagyobb városok, mint a milyennek Hódmező-Vásárhely, Szentes s többiek egyáltalában minden tiszti vezetés nélkül állanak a csendőrséget illetőleg. Ha tehát a t. belügyminiszter úr agy nagyobb összeget vesz fel, melylyel a csendőrök létszámát szaporítani akarja, és mint itt a költségvetésből kitűnik, a tiszti létszámot is szaporítani fogja, azt a kérést vagyok bátor a t. belügyminiszter úrhoz intézni, hogy midőn organizálni fogja a rendelkezésére álló összeggel a csendőrség létszámát/akkor legyen tekintettel arra, hogy azokban a nagy városokban, mint a milyen nagy városok Hódmező-Vásárhely és Szentes, a csendőrség ne legyen tiszt, tehát intelligens vezető nélkül. Ez annyival inkább szükséges, mert kétségtelen dolog, hogy a csendőrség létszámának szaporítása a közbiztonság szempontjából, épen azon ezélok szempontjából, a melyek elérésére a t. belügyminiszter úr tervezi, annyira szükséges, hogy ez ellen kifogást tenni nem lehet. De ha a belügyminiszter ár a czélt el 52*
