Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-386

38<5. országos ülés 1894. november 23-án, pénteken. 401 a minisztériumban a közegészségügy nagyon javult, sőt azt hiszem, teljesen rendben is van. Minden intézkekedésre meg van a kellő ren­delet, úgy, hogy az ügyek előadója maga előtt látja teljes összefüggő sorozatát az intézkedé­seknek, a melyek szükségesek, hogy a közegész­ségügy javuljon; csak egyetlen egy baj van, az, hogy a rendeleteknek az életben való foganato­sításának nyomait egyáltalában nem látjuk sehol. (Igaz! Ügy van!) A nyáron bejártam felső Magyarország egy pár megyéjét, t. ház, és különösen figyelemmel voltam arra, hogy mik történnek ott a közegész­ségügy tekintetében, mik legyenek az intézke­déseknek látható nyomni, nemcsak a falvakban, hanem a városokban is ? Én nem találtam egyéb nyomot, mint azt, hogy a hatóságoknál igenis meg voltak a rendeletek, de nem volt meg azok­nak a foganatosítása. Hihetetlen állapotok ural­kodnak Felső-Magyarország helységeiben, de egyáltalában Magyarországon mindenütt. Hely­ségeink ágyszólván egy trágyatengerben úsznak és hiábavaló minden intézkedés, ez ellen a mos­tani intézkedések mellett ten ni nem lehet, annyira, hogy én hajlandó volnék egy javaslatot benyúj­tani arra nézve, hogy a községekre nézve tűzes­sék ki évenkint egy vagy két nap, a mely na­pokon a községek közerővel kitakaríttassanak. T. képviselőház! Azt megengedem, hogy egy járvány idejében lokaliter el lehet folytani a járvány helyi terjedését, de ez csak egyik része a dolognak; mert itt megvan az a fel­adat is, hogy preventive járjunk el, hogy tudni­illik a járvány ne üthessen ki; és ez egyenesen a köztisztaság kérdése első sorban. Pap Samu t. képviselőtársain érintette a körorvosok ügyét is. A körorvosoknak ügye abban kulminál, hogy hiábavaló az intézmény, ha a korosnak hatáskör nem adatik. Valamed­dig a körorvos Magyarországon csak olyan orgánum, a melyre a törvényhatóság és a köz­ség görbe szemmel néz, mert az ő intézkedései áldozatokba kerülnek, mindaddig a körorvos csak pictus masculus a maga helyén és semmi egyéb. És én tudnék konkrét példát felhozni arra, hogy a körorvosi székhelyeken vannak a közegészség tekintetében a legbotrányosabb álla­potok. De midőn én ezt felhozom, nem védel­mezhetem a körorvosokat sem; ezeket is csak azon az úton találom, a mint találunk ma min­denfélét Magyarországon: az államosítás áhító ­zása, egy nagy tőke előteremtése, a melyből azután az összes szükségletek fedezendők, a fizetések javíttassanak és orvosoltassék minden. Ha, t. képviselőház, a társadalomnak ez tetszik, ha ilyformán öntevékenységéről, legfontosabb ügyeinek saját hatáskörében való intézéséről lemond, ez nagyon szomorú állapot. Ez a felfogás KEPVH. NAPLÓ 1892—97. XX. KÖTET. továbbá világosan bizonyítja, t. ház, hogy Ma­gyarország körorvosainak nagy része — tiszte­let a kivételeknek — nem áll feladatának magaslatán; és ez már aztán nem is a közegész­ségügyhöz tartozik, hanem a közoktatáshoz, mert azt meg kell vallani, hogy az országban akad­nak orvosok, a kik csakugyan kellő kézettség­gel nem birnak, és mert kellő képzettséggel nem bírnak, nem bírják megszerezni maguknak azt a tekintélyt, a mely okvetlenül szükséges, ha arról van szó, hogy az orvosi intézkedések szá­mára megnyerjük a társadalom bizodalmát és segíségét. T. ház! Legyen megengedve, hogy átmehes­sek egy másik kérdésre, a melyet szintén Pap Samu t. képviselőtársam hozott elő, s a mely a gyermekhalandóságra vonatkozik, különösen pedig a difteritiszre, a mely betegség körűi most egy nagy mozgalom van fejlődőiéiben nemcsak ha­zánkban, hanem az egész művelt világban is. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Első, hogy kiuiondjuk azt, hogy Magyarországon a gyermekhalandóság, tekintet nélkül a betegség nemére, borzasztó nagy. És ez egyáltalában igen nagy árnyat vet Magyar­ország viszonyaira. Az a statisztikai szám, a melylyel e tekintetben Magyarország a világrész statisztikájában szerepel, bizonyítéka annak, hogy Magyarország közegészségügyi tekintetben nagyon hátra áll. T. ház! Ezen kérdésnek szerintem két oldala van. Az egyik oldal gazdasági; mert ilyen gazdálkodás mellett, a milyen Magyar­országon uralkodik, el kell ismerni, hogy van­nak elemek, melyekre nézve a család teher. Es a gazdasági rossz helyzet az, a mely a magyar népet egész vidékeken arra viszi, hogy óhajtja, hogy gyermekét vegye el az Isten, mert az neki teher. Az anya kimondja nyíltan, hogy óhajtja, hogy gyermeke menjen a mennyországba, és meneküljön meg a földi élet terheitől. Ebből, t. ház, oly nagy intelem szól, a melyre nézve nemcsak a belügyminiszter, hanem az egész kormányzat és társadalom figyelmének irányozva kell lennie. A másik dolog az: nézzük meg az iskolát és nézzük meg a társadalomnak azon intézke­dését, a mely megjavíthatná a család fentartá­sát, különösen a család ivadékainak felnevelését. Mit találunk? Én néha megnéztem, mikor a köznép gyermekeit oltották az orvosok, s már a gyermek külsején látszott, hogy a táplálékkal ölik és gyilkolják a kis boldogtalant, mert azt a finom szervezetű teremtést, a helyett, hogy szer­vezetének megfelelő táplálékkal látnák el, ká­posztával, krumplival és más ilyesfélével tart­ják, úgy, hogy látunk egy szomorú karrikatura alakot akkor, midő'o a gyermeknek formailag is 51

Next

/
Thumbnails
Contents