Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-386

400 3S6. országos ülés 1894. noTember 28-áu, pénteken. gyógykezelésére, 60.000 frt van előirányozva. Magyarországon nincsen egyetlen vármegye sem, a melyben a trachoma olyan arányban dúlna, mint Csongrádmegyében, és a vele szomszédos Bács-Bodrog és Torontálmegyékben s részben Szeged környékén. És mégis azt tapasztaljuk, hogy a miniszter úr a baj gyógyítását telj'esen a helyhatóságok szűk körére utalja s csak az utolsó évben tett oly intézkedést, mely annak orvoslását illeti. De ez is csak annyiból áll, hogy kiküldött Csongrád megyébe két állami orvost, a kik ott összeírták a trachomásokat, az ottani orvosoknak némi útmutatást adtak a kezelésre nézve, ott voltak a megyében két-három napig, aztán elmentek onnan a nélkül, hogy a bajt csak legkisebb mértékben is ellensúlyozták volna. Ha a t. ház ezt a 60.000 frtot megszavazza, nem volna szabad megtörténnie annak, hogy például Mindszent községe, mely évenkint 100—Í60°/o házi pénztári kirovás mellett adminisztrálja magát, a trachoma elfojtására évenkint 2 — 3.000 forintot fizessen a saját pénztárából. Azt hiszem, ha a ház nemcsak felhatalmazást ad, hanem egész alapot bocsát a miniszter urnak rendelkezésére e baj orvoslására, akkor méltán kérhetem őt, igyekezzék Csangrádmegyét e tekintetben különös figyelemben részesíteni. Azzal, hogy a miniszter úr 10.000 frttal trachomakórházat létesített, még semmit sem tett a baj elnyomására. Mert hisz a trachomában a nép legszegényebb rétegei szenvednek; azok pedig nem mennek kórházba, sőt az orvos elől kiszöknek az erdőbe, vagy a kukoriczaföldre; (Derültség. Úgy van! a ssélsc baloldalon.) ők munkájuk után élnek s nem vethetik magukat alá kórházi kezelésnek. E bajt csak úgy lehet elfojtani, ha az állam a. trachomás községbe kiküldi orvosait, s azok ott a községben ingyen kezelik a népet. Akkor aztán az a nép szívesen fogja magát kezeltetni. Még egy esetet akarok a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Csongrádmegyében Horgoson történt, és ez az eset igen jellemző s méltó arra, hogy a belügyminiszter úr különös figyelemben részesítse. Egy szegény ember gyógykezeltetik az orvos által a trachoma ellen, az orvos felszámít neki 25 — 30 forint gyógykezelési költséget, és annak a nyomorult embernek, a kinek megélni valója nincs, elárverezik ezért a 25—30 forintért azokat az eszközeit, a melyek az ő exisztencziájának a fentartásához szükségesek. Márkus József: Ez törvény által tiltva van ! Sima Ferencz: T. képviselőtársam, mint ügyvéd, tudja, hogy az ilyen kisebb összegek a bagatell bíráskodás elé tartoznak, a melyet ott a községi bíró gyakorol, az pedig megexequálja, Nagyon természetes dolog, hogy így a trachoma elfojtása ;-em sikerülhet a helyhatóságnak, sem á belügyminisztériumnak. Én a magam részéről ezekre a körülményekre kívántam a t. belügyminiszter úr figyelmét felhívni, mint olyanokra, melyek a költségvetésben külön tételben vannak kiemelve, és melyek kivált az Alföldet érdekelnék, mert hiszen a trachoma-betegség az Alföldnek képezi specziálás baját. Azt hiszem, a belügyminiszter úr azok által, melyek e tekintetben részünkről elmondattak, csak alkalmat vehet arra, hogy ezeket a bajokat orvo ólja. Egyébként a tételt elfogadom. Molnár Antal jegyző: Herman Ottó ! Herman Ottó: T. képviselőház \(Halljuk! Ralijuk!) Noha benyomásom vau, . . . (Zaj, Halljuk I Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Herman Ottó : . -. hogy a t. ház szeretne már más tételre is átmenni, mindazonáltal én úgy érzem, hogy a közegészségügy kérdése Magyarországra, s így annak parlamentjére nézve is elsőrangú kérdés, (Igazi Ügy van ! a szélsőbalon.) a melyiyel minden képviselőnek úgyszólván kötelessége, legjobb tudomása szerint behatóan és tüzetesen foglalkozni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez nem azt jelenti, hogy én most máiórákig tartó beszédet akarnék mondani, hanem jelenti azt, hogy a mit a helyzetre való tekintetből szükségesnek tartok, azt én el fogom mondani köteles nyíltsággal és őszinteséggel. (Halljuk! Halljuk!) ' Reám nézve első sorban vigasztaló, hogy a közegészségügy kérdésében ebben a házban már több képviselő szólalt fel, mert, noha az én parlamenti multam nem oly hosszú, mégis emlékezem még arra a periódusra, a mikor a közegészségügy tételén csak úgy átsurrant a ház, és néha senkisem szólt hozzá. Én ennek érdemét, ha nem is egészben, de részben hajlandó vagyok a t. belügyminiszter úr ténykedésének is felróni, a mennyiben csakugyan készséget mutat a közegészségügyekkel való foglalkozásra. De én nem írhatom alá Pap Samu képviselőtársamnak optimisztikus szavát, melyet tegnap hangoztatott, hogy Magyarország közegészségügyében már javulás érezhető. Nekem az az impresszióm van, hogy az a kis mozgalom, mely a közegészségügy terén tapasztalható, talán inkább bizonyos rendszabályokra vihető vissza, a mennyiben tudniillik a közegészségügy terén elkövetett mulasztások következtében bizonyos fegyelmi vizsgálatok is tartattak, és ítéletre vitettek. Nekem az a benyomásom van, hogy miután a belügyminisztériumban a közegészségügy tüzetesebb tárgyalás alá vétetett, magában