Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-386
386. országos ülés 1894. november 23-án, pénttken. 393 mánynak közgazdasági politikájával sem értek egyet, mert ezen politika a kisgazda közönséget a tönk szélére juttatta, a tételt meg nem szavazom. Sporzon Ernő: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én már az 1893-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával ezen kérdésnél felszólaltam és statisztikai adatokkal bizonyítottam, hogy a betegápolási költségek megyei pótadója mily különbözőleg oszlik meg az egyes megyékben, így például: mig ezen a czímen Bihar, Arad vagy Csongrád vármegye az állami adó után ^/o-ot V et ki és ezt sem tudja felhasználni, sőt már az e czímen behajtott y^P/o-uji adóból nevezetesen betegápolási alapot teremtett, mely 60—70,000 frtot tesz, addig más megyék, nevezetesen a felső megyék, mint például: Nyitra, Túrócz, Liptó, Árva stb. 4—8°/o pótadót vetnek ki, és az e czímen befolyt összeggel sem képesek a betegápolás költségeit fedezni, hanem mindig nagyobb és nagyobb hátralékba jönnek, mint például Liptómegye, mely csak Budapest fővárosnak 106,000 forinttal tartozott, ha tehát azt egyszerre meg akarná fizetni, még ha 100°/o-ot is vetne ki pótadókép ezen tartozásának törlesztésére, azt egy évben nem törlegztbetné, mert összes állami adója nem tesz 100.000 forintot. Nem lehet tehát nézetem szerint közönynyel nézni ezen anomáliát és keresni kell oly módot, mely azt igazság és méltányosság szerint megszüntetné. (Helyeslés.) Hogy mi legyen az a mód, mikép legyen egyenlősíthető ezen teher, az iránt nincsenek véleményeltérések, mert már az 1878-ik év óta kívülem sokan sürgették a kérdés megoldását, mint ez az országgyűlési naplóból bebizonyítható, és mindnyájan oda konkludáltak, hogy teremtem kell egy országos betegápoíási alapot, és ebből kell a felmerülendő ápolási költségeket fizetni. Az 1892-ik évi költségvetés alkalmával e kérdéssel foglalkozott a t. ház, és az akkori miniszterelnök úr Kubinyi Árpád t. képviselőtársam indítványa folytán következőket mondotta: »Ezen akut jellegű bajoknak gyors és jó orvoslása feltétlenül szükséges, és én a megoldás módjára nézve a jövő költségvetés alkalmával szándékozom javaslatot előterjeszteni.« További beszéde fonalán pedig megjegyzi: »Emlékszem még, midőn első ízben voltam belügyminiszter, — tehát a 70-es évek elején, — hogy már akkor is volt ez iránt tanácskozás, és hogy ez ügy már akkor országossá nem tétetett, annak csak az volt az oka, hogy a szegénységi bizonyítványok kiállítása mellett a községi közegek nem tudnak kellő szigorral eljárni, és így esetleg sokaknak, a kik vagy maguk, vagy családjuk megfizethetKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XX. KÖTET. nók az ápolási költséget, tartozása az országos alapra fog háríttatni.« Ez az ok, a milyen való lehet ott, a hol megbízható közegei a megyének, és illetve a községnek nincsenek, oly alkalmatlan arra, hogy ezen egyedüli személyi ok miatt, melynek be nem következésének preventív intézkedések által elejét lehet, sőt kell venni, de melynek nem is szabad a kérdés eldöntésénél szerepelni, mert hisz ha az fenforogna, akkor csak a hatóságokat lehetne felelőssé tenni, és bizonyára gondjuk volna, hogy az alap ily szándékos károsodástól megóvassék. (Helyeslés.) Egyébként én ezt az okot el nem fogadom, csak felemlítem, mint a volt miniszterelnök úr beszédében hangsúlyozottat, de ő sem látszott nagy súlyt fektetni ezen okra, mert megígérte, hogy a következő költségvetés alkalmával be fogja nyújtani a törvényjavaslatot a betegápolási költségeknek országos alappal leendő fedezése iránt, de miután a következő költségvetésnél már nem ő volt a belügyminiszter, tehát be nem válthatta szavát. Ez volt az ok, hogy midőn én az 1893-ik évi költségvetésnél láttam, hogy az ígért törvényjavaslat be nem terjesztetett, és az ígéretet tett volt miniszter urat többé nem interpellálhattam ígéretének beváltása iránt, megkértem a jelenlegi belügyminiszter urat 1893. január 18-án elmondott beszédemben, hogy az említett aránytalanságnál fogva, mely a felső meg3 T éket nagyon nyomja, és mely miatt idő múltával nem lesznek képesek azt a terhet elviselni, nyújtana be oly törvényjavaslatot, mely a betegápolási költségek országos alappal leendő fedezését kontemplálná. A tisztelt miniszter úr kilátásba helyezte, és hogy eddig nem tette, valószínűleg az 1893-dik évi kolera elleni védekezéssel járónagy és fáradságos munkálat, mely kétségtelenül sikerre is vezetett.továbbá a budapesti kerületi elöljáróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat, a polgári anyakönyvvezetésről szóló törvény, a közigazgatási bíróságok szervezéséről szóló nagy tanulmány és sok tárgyalást igénylő törvényjavaslat, a közegészségi ügy újabbi rendezése, a demográfiai kongresszus és más egyéb kisebb-nagyobb mérvű elfoglaltsága lehettek az okai, de most, midőn ezek mind szerencsésen elvégeztettek, talán már reá fog kerülni a sor az általam sürgetett betegápolási költségek mikénti fedezéséről hozandó törvényre is. T. képviselőház! Én ezen kérdésben nem állok magam, nem is a megyémmel, de mint a t. ház előtt tudva van, at. képviselőházhoz AbaujTorna, Árva, Bars, Bereg, Besztercze, Naszód, Borsod, Esztergom, Gömör ésKis-Hont, Győr, Heves, Hont, Kolos, Komárom, Krassó-Szörény, Liptó, Máramaros, Maros-Torda, Mosón, Nógrád, 50
