Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-385

ggg 885. országos ülés 1894.no Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr I válaszolni fog az interpelláczióra. Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: T. ház! Legyen szabad a hozzám intézett interpelláczióra a feleletet megadnom. (Bálijuk ! Halljuk!) A képviselő úr hozzájárulásával az első és második kérdésre együttesen fogok felelni. Én az ottani állapotokat oly rendkívülieknek tartom, hogy tekintetbe véve ezen ügy nagy fontosságát, tekintetbe véve azon óriási áldozatokat, melyeket az állam ezen baj kiirtására máris hozott, tökéletesen indokoltnak tartom azt, ha a szabá­lyok bizonyos törvényes intézkedésektől egy időre eltérnek is, vagyis, ha a szigor ott egy időre még fokozottabb módon érvényesül. Szepes megye egyike azon megyéknek, melyeket e baj a legnagyobb mérvben sújtott; de nem is csoda, ha ép ezen megye maradt leghosszabb ideig ezen bajnak súlyos nyomása alatt. 1890 végén hat, 1891 végén 48 községben lett a fertőzés konstatálva. 1892-ben kezdetett meg az irtási eljárás a vidéken, azonban Szepesmegyében, minthogy a vármegye nem akart hozzájárulni, hogy a költségek fele részét ő viselje, az irtási eljárás nem is lett még megkezdve, és minthogy abban az esztendőben 50.000 forintnyi hitel ál­lott a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére, ezen aránylag csekély összegből akkor csakis Pozsony- és Nyitramegyében történtek az irtá­sok. 1893-ban kezdték meg Szepesmegyében az irtási eljárást, azonban akkor is csak 15.000 forint erejéig, a mi szemben a baj elterjedtségé­vel, alig volt számbavehető összeg. Szepes megyé­ben tulajdonképen 1894. év elején lett az irtási eljárás foganatosítva. (Egy hang jobbfelöl: Meg­indítva.) Nem, mert megindítva 15.000 forint erejéig az előző esztendőben lett. De mondhatjuk, hogy egész erővel 1894-ben lett foganatba véve, és akkor február 14-től június 14-ig 149 í darab marha lett, 56.092 forint értékben, kiirtva. Ezen eljárás után beállott a legeltetési idény, és ter­mészetes, hogy ezen idő alatt a baj terjedése csökkenni látszott. Az irtási eljárást azonban ezen idő alatt is folytatták, de mikor a legeltetési idény véget ért, és a marhák visszahajtattak, kitűnt, hogy ezen baj kiirtásáról szó sincsen. Kitűnt az is, hogy ott a legnagyobb mérvű el­titkolások történtek. Itt van a kezemben egy kimutatása azon községeknek, a hol később a legnagyobb mérvű" eltitkolásokat konstatálták. Ezek a községek: Felső-Sunyava, F.-Szalók, Podolin, Lavnik, Kis-Lomnicz, Szepesvéghely, Friedman, Klubechon, Holló-Lomnicz, Alsó-Erdő­falu stb. Mindezen községekben a legnagyobb mérvű eltitkolások voltak konstatálhatok, és a legeltetési idény eltelte után ismét egész erővel kellett hozzálátni ahhoz, a mi máris ötven és ember 22-én, csütörtökön. néhány ezer forintba került, és nagyrészben ered­ménytelen volt, úgy, hogy június 15-étől októ­ber 20-ig ismét 434 darab marha — 11.671 forint értékben — irtatott ki. Ezen marhaszámban, és ezen körülbelül 70.000 forintra rúgó Összegben nin­csenek benn azok a marhák, a melyeket a ható­ság a helyszínén vágatott le. A tömeges eltávolí­tás és lebunkózási eljárás még most is foly, és nézetem szerint, a bajt elhárítani és gyökeresen orvosolni csak akkor lehet, ha a legszigorúbb elj alkalmaztatik. De szükség van ezen fo­kozott szigor fentartására annyival is inkább, mert sajnálattal kell konstatálnom, alkalmam volt ada­tokat beszerezni arról, hogy még a hatóságok eljárása is e részben többször nagyon hiányos volt. Oly lanyha magaviseletet tanúsítanak a visszaélések konstatálása körűi, másrészt a köz­ségi elöljáróság az eltitkolást mindig annyira támogatta, hogy ily állapottal szemben felelős­ségemnél fogva, és az ügynek nagy jelentőségé­nél fogva, a magam részéről nem merem ezen óvintézkedések szigorát az ügynek jelen stádiu­mában csökkenteni. (Helyeslés.) A mi a t. képviselő úrnak harmadik kér­dését illeti, megjegyzem, hogy tévedésen alapúi az ottani felfogás, mert a marbalevelek bevoná­sára való rendelet ejtette tévedésbe az ottani közegeket. A községek határán belül ugyanis a cserebere és adásvétel hatóságilag, a minisztérium részéről soha eltiltva nem volt, és erre vonat­kozólag a szükséges felvilágosításokat már meg is adtam a múlt héten. Tudom jól, hogy ezen vidékeken, — hiszen nem csak Szepesmegyében vannak ily viszonyok de vannak részben Árvában és még Sárosmegyében is, — tudom, hogy ez a közönséget, a melynek jó része a marhaeladásra és vételre van utalva, nagyon sújtja. Én azt hiszem, hogy nem jó szolgálatot tennék á népesség épen azon részének, ha ezen eljárás szigorúbb érvényre emelését elmulaszta­nám. Azonban vannak mégis bizonyos intézke­dések, a melyeket eszközölni lehetségesnek tartok, és ez nevezetesen az ezen most adott felvilágosításon kívül, hogy tudniillik soha ren­delet nem kontemplálta azt, hogy a községi határon belül ne adhassanak el az illető marha­tulajdonosok marhákat egymásnak, hogy tudni­illik megengedhető lenne nézetem szerint az, hogy ne csak tiszta megyékből, hanem a fertő­zött megyék területén belül is megvásárolhassák az ottani hizlaldák számára a hizlaldatulajdo­nosok vagy birtokosok a marhát, a mitől most el vannak tiltva. Ezen intézkedéssel talán szű­kebb köröknek némi enyhítés volna nyújtva; de egyelőre legalább nem mernék részemről nagyobb enyhítésre kilátást nyújtani. Részemről csak ismételve hangsúlyoz­hatom, hogy ezen állapottal szemben nem tar-

Next

/
Thumbnails
Contents