Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-385
385. országos ülés 1894. ni tom magam feljogosítva arra, hogy ezen mostanáig alkalmazott szigort még egy ideig fenn ne tartsam. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Veszter Imre: T. ház! Az igen t. miniszter úr válaszának azon részét, a melylyel a szarvasmarhának helyben való eladását lehetővé teszi, szemben a vármegyékben erre vonatkozólag fennálló tilalommal, tudomásul veszem. Az igen t. miniszter úr válaszának többi részére nézve azonban van egy némely megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) így mindenekelőtt figyelmeztetnem kell az igen t. miniszter urat, hogy én a törvényre hivatkoztam, a mely világosan csak hat hónapra engedi meg a zárlat kiterjesztését. Én nem mondom azt, hogy akkor, a mikor oly óriási nagy bajról van szó, ne lehessen és ne kelljen módot találni arra, hogy ezen zárlati idő esetleg továbbra is kiterjeszthető legyen; addig azonban, a mig a törvényben erre intézkedés nincsen, daczára a bajnak, melynek létezését én igenis elismerem és fájlalom, ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a zárlati idő a törvényes intézkedések szerinti hat hónapon túl ne tartson; ha pedig ez szükséges volna, tegyen róla a miniszter úr, és kérjen erre vonatkozólag a törvényhozástól felhatalmazást akár törvény útján, akár más úton. De hogy a törvénynyel szemben, egy zárlatot hosszabb ideig tartson fenn, mint a hogy az a törvényben meghatározva van, azt nem helyeselhetem. A t. miniszter úr maga is elismerte azt, h°gy ig en na gy a baj, és hogy igen kevés a pénz ezen baj orvoslására. A baj csakugyan óriási súlylyal nehezedik nemcsak a Szepességre, de — gondolom — a Szepesség körül fekvő más két-három vármegyére is. Akkora ezen baj, hogy ezen felső vármegyék életkérdéséül kell azt odaállítanom, és azt gondolom, hogy elég fontossággal bír a baj és oly óriási a veszély, mely az illető megyéket fenyegeti, hogy nem mondom, hogy épen indítványba hozzam, de ezen eszmét megpendítsem, nem lenne-e helyén külön kormánybiztos útján szembeszállani ezen óriási bajjal, mely azon felső vármegyéket végpusztulással fenyegeti? (Helyeslés.) Ehhez azonban nemcsak szigorú eljárás, hanem pénz is szükséges. Elismerem ugyan, hogy az állami kincstár már eddig is nagy mértékben igénybe vétetett, azt gondolom azonban, hogy ezzel a bajjal szemben nem kell fukarkodni, sőt kérem is, hogy a törvényhozás, ha szükséges, nyissa meg erszényét és mentse meg a felvidéket az óriási csapástól, a mely most fenyegeti. (Helyeslés a baloldalon.) ember 22-én, csütörtökön. g g g Sajnálom, hogy én, mint a törvényhozás tagja, a t. miniszter úr válaszának azon részét, mely szerint ő a zárlatot a törvényszabta hat hónapon túl is fentarfcani kívánja, nem vehetem tudomásul. Sajnálom ezt ugyan akkor, mikor másfelől felkérem, hogy a törvény korlátain belül a lehető legnagyobb energiát méltóztassék kifejteni e baj orvoslására; ismétlem tehát, hogy a miniszter úr válaszának azon részét, a mely a szarvasmarhának helyben való eladását lehetségessé teszi, tudomásul veszem, többi részét azonban, a mennyiben a zárlatot a törvényes határidőn túl is fentartandónak tartja, tudomásul nem vehetem. Elnök: A földmívelésiigyi miniszter úr kivan szólani. Gr. Festetits Andor földmívelósügyi miniszter: A mi a t. képviselő úrnak azon észrevételét illeti, hogy törvényellenes eljárást követtem, (Halljuk!) ezzel szemben fenn kell, hogy tartsam azon álláspontomat, hogy rendkívüli állapotok rendkívüli intézkedéseket igényelnek. Az eljárás praktikumát illetőleg én legalább úgy tudom, hogy a törvény nem rendel mást, mint azt, hogy ott, hol új megbetegedés hat hónapon alul nem fordult elő,"a zárlat felbontandó. (Helyeslés a jobboldalon. Úgy van! Űgy van!) Már pedig, bocsánatot kérek, azt mindenkor kimutathatom, hogy ott gyanús állapot van, és hogy ott az állapotok nem tiszták. Ha ellenben a hat hónap letelt, én a zárlatot hétfőn feloldhatom, kedden pedig újra elrendelhetem; (Helyeslés jobbfelöl.) tehát e szigorú és szőrszálhasogató felfogásnak gyakorlati praktikuma nem volna. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képvisető úr másodszori felszólalásában, ha jól értettem, arra utalt, hogy magam is azt mondottam, hogy kevés a pénz. Bocsánatot kérek, akkor rosszul fejeztem volna ki magamat. Én azt, hogy kevés a pénz, egy szóval sem mondottam; (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) azt mondtam, hogy az első évben csak 15.000 forint lett e czélra fordítva ; de, hogy az egész eljárásra — nem tudom, talán a pénzügyminiszter szükkeblűségénél fogva — kevés lett volna a pénz, azt nem mondtam, mert nem mondhattam. Előttem vannak az adatok, a melyek szerint 1892-ben 82.900, 1893-ban 63.700, 1894-ben pedig 426.000 forint, mindössze 1,146.130 forint költetett ezekre a czélokra. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Minthogy a képviselő úr a választ csak részben vette tudomásul; kérdem a t. házat: méltóztatik-e a miniszter úrnak az interpelláczióra adott vála-
