Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-385
374 385. országos ülés 1891. november 22-én, csütörtökön. nek, mely megvilágítja a népek lelki világát, s ez a dal. Ha már államilag segélyezzük operánkat, legyen az nemzeti irányú. Ismertesse meg ugyan a külföldi jelesebb műveket is azzal a közönseggel, melynek módjában van az ottani magas belépti díjakat megfizetni, de főezélja legyen a nemzeti zene fejlesztése. Ezt sokan kicsiny elhe tik, de igaza volt annak a franczia utazónak, a ki azt mondta: »Magyarországon a nép gondolatait és érzelmeit nem költészetben, hanem a zenében fejezi ki.« Minden nemzetnek sajátságos jellemű zenéje van, így a magyarnak is. A német például 2 /3 taktusban írja zenéjét, mi 2 /é-esben. S midőn a nemzet el volt nyomva, mint Mária-Terézia korában, a mikor arisztokráeziánk elnémetesedett, sőt a köznemesség társalgási nyelve is a német volt: a zeneszerzők is német irányú dalokat írtak. Méltóztassék csak megnézni a dalokat, melyek ez időben keletkeztek ! Miféle magyar dal például az a »Gyöngyöm, Minkám, el kell válni!« vagy az »Eu magyar leány vagyok, a nevem Babett!«'? (FelMáltások: Halljuk! Derültség.) De hála Istennek! e században — t nem ugyan az elején, mert ekkor Csokonainak »0 ! Tihanynak riadó leánya« kezdetű versére is német dallamot írtak, hanem későbben — ez irány megváltozott. Akkor, mikor boldog emlékű Egressy Béni megteremtette azt az örökké szép magyar dalt: »Káka tövén költ a rucza«. (Felkiáltások Halljuk! Halljuk! Derültség.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Kőrösi Sándor: Azóta ez irányban művelték a magyar dalt, de a magasabb magyar zenének is volt egy lángeszű művelője, a boldog emlékű Erkel Ferencz. 0 megmutatta azt, hogy a legmagasabb zenénél is fel lehet használni a magyar dalokat, a magyar érzelmeket, mert hallgassa meg bárki Hunyady Lászlót, vájjon nem érzi-e azt, hogy magyar dalokból van összeszerkesztve, magasabb, emelkedettebb variáczióban. Ezt az irányt zeneszerzőink és az opera egészen elhagyta. Nem látjuk Erkel Ferencz utódait, kik ezen a téren tovább kutatnának és művelnék ezt a nemzeti tért. Hiszen elég tér volna a magyar történelemben, és elég van a magyar dalokban, hogy azokat a zene magasabb régiójába felemeljék. Ha nézzük más nemzetek operáit, mik vannak azokban az operákban? Imitt-amott van egy szép dallam, mint például az olasz zenében: Luciában, Lindában, (Élénk derültség.) de már a Wagner féle zenében a réztányérok vagy dobok, trombiták dolgoznak folytonosan; ezekben már alig van dallam, s mégis a zeneszerzők inkább e felé hajolnak s nem követelik a dallamos zenét, pedig az sokkal jobban szól a szívhez. (Igaz! Úgy van!) Van-e nemzet, a melyiknek népdalaiból szebb, költőibb részeket tudnának felhasználni, mint a magyar nemzet? Hol van ennél szebb költészet: »Nem anyától lettél, Rózsafán termettél, Piros pünkösd napján, Hajnalban születtél.* ? (Élénk derültség.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Kőrösi Sándor: Miért ne lehetne ezt egy magyar operában felhasználni, hiszen már ennél szebb vallomást a szerelmes kedvesének nem tehet ? (Élénk derültség,) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni! Kőrösi Sándor: Nem látom át, miért nem lehetne a magyar zenét tovább mívelni, miért nem akad Erkel Ferencz utódja, ki ezen a téren dolgoznék; én azt az irányt nem helyeslem, hogy zeneszerzőink nem az Erkel, hanem Wagner irányát követik. Nem helyeslem, hogy az operában egyik lengyelül, a másik olaszul, a harmadik magyarul beszél, és mégis megértik egymást. (Zajos derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Kőrösi Sándor: Én mindezeket nem helyeslem, de mivel elismerem azt, hogy mi a művelt világtól el nem különözhetjük magunkat, ez okból nem helyeslem, hogy a főváros azt a vállalkozót, ki a maga költségére nemzetközi színházat akarna felállítani, elutasította. Ezt meg kellett volna engedni. Madarász József: Debreczenben! Kőrösi Sándor: De a magyar állam által szubvenczionált operában a fődolognak mégis a magyar zenének kell lennie. Ezt csak azért hozom fel, hogy az igen t. belügyminiszter úr annak a kinevezendő intendánsnak kösse szívére, hogy magyarázza meg azoknak, hogy a mi operánk nem nemzetközi opera, hanem magyar opera. Az intendánsnak tegye majd Kötelességévé, hogy az operát nemzeti irányban vezesse. Szakértelme mellett legyen az intendánsnak hazafiúi érzelme is, és nemzeti érzelmeit csepegtesse az opera tagjaiba. Midőn ezeket előadtam, kijelenteni, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Molnár Antal jegyző : Pázrnándy. Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Örömmel konstatálom, hogy a képviselőházban örvendetes érdeklődést kelt fel színmtívészetünk tárgyalása, és hogy ahhoz olyan szakavatott ember is, mint t. barátom Kőrösi Sándor, intendánsi programm-beszéd alakjában hozzájárul. (Derültség lalfélől.) T. képviselőház! Csak röviden akarok szólni színművészetünkről a fővárosban és a vidéken, és ki akarom emelni, a mint ezt már eddig múltban is tettem, az állami beavatkozásnak azon mértékét, a melynek segélye alapján színművészetünket egy vagy más irányba terelhetjük.
