Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-385
385. országos ülés 1894. november 22-éu, csütörtökön. 365 alatt még olyan égető és igazán körmünkre égett kérdés, mint a nemzetiségi kérdés, különösen pedig az erdélyi román izgatás és a dákoromán törekvések kérdései (Zaj. Elnök csenget.) csak per tíingentem nyertek méltatást, de komoly tárgyalásban alig részesültek. Azt hiszem, hogy ez azon politikai feszültségnek, a politikai légkör azon depressziójának tulajdonítható, mely alatt a ház nem aktiv, de bekövetkezendő politikai események folytán áll. Ez bizony igen kevéssé alkalmas idő arra, hogy a t. ház figyelmét a művészetek nagy és nemzeti érdekei iránt felh ívni bátorkodjam, még pedig eredménynyel. Az egész belügyi vitánál a homéri harcz Szempez szolgabírósága körül vitatott meg. Ez volt az a Trója, a hol a trojánok és a grájok Patroklusz felett viaskodtak, és hogyha egy momentán jogtalanság történt, azt hiszszük, annak a visszautasítása kellő mértékben, talán azon jelentőségnél nagyobb mértékben is megtörtént, a mely azt megillette, midőn sokkal fontosabb mulasztások, a melyek nagy kérdéseket érintenek, egészen figyelmen kívül hagyatnak a ház által. Másrészt a belügyi táreza előadója, mint egyetlen kimagasló nagy reformtervezetet említette fel ? hogy jövőben a gyógyszertárak felállítására nézve új szabályrendelet fog kidolgoztatni, íme, t. ház, a képe a mai gyakorlati politikának, melyben a t. ház és a kormány együtt angazsirozva van. Én nem is szólaltam volna fel, hogyha épen azon vajúdások, a melyben a kormánypárt és a többség van egy szentesítés miatt, nem vonják meg a hasonlatot, hogy a művészeti érdekek szempontjából, a nemzeti színházat és a magyar királyi operaházat érdeklő reformjavaslatra szentesítését ne késlekedjék megadni már az a kormány, a mely szintén igen izgatottnak érzi magát, hogy másrészről ő nélkülözi azt a szentesítést. T. ház! A nemzeti színház és az opera már nyolcz hónapja van igazgató nélkül és úgy a sajtóban, mint a közvéleményben, nagyon hangoztatták, hogy milyen dekompoziezió, milyen művészi hanyatlás állott be az igazgatás nélkülözése miatt a két müintézetnél. (Zaj. Halljuk 1 Halljuk /) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Bartók Lajos : És kétségtelen, hogy a hol a vezényletnek felelőssége, de egyszersmind biztosított jogköre hiányzik, ott a legfőbb hadsereggel se lehet biztos diadalt, állandó győzelmeket kivívni; (Igaz! Úgy van! halfelöl.) és azt is hiszem, hogy mig egyrészt a nemzeti színház az ideiglenes minőségben kinevezett miniszteri tanácsosnak ideiglenes vezetése alatt megfelelt feladatának, és egy középszerű status quo fenntartatott, lehetetlen volt azon kívánatos művészi lendületet megadni, a melyet a két műintézetnek, azt hiszem, a belügyminiszter úr is legjobb érzése szerint kíván. Azért én igen sürgősnek tartom, hogy már az igazgató szintúgy, valamint az intendáns kineveztessék. Ha jól vagyok értesülve, az igazgatást kettősnek szándékolja a kormány, tudniillik művészi és adminisztráczionális igazgató lesz; az igazgatás eddig egy személynek hatalmi körében konczentrálódott, jövőre pedig kétfelé fog oszlani. Ezt én igenis helyeslem, és csupán azt óhajtom, hogy mindenekfelett mégis a művészi szempontok lévén egy mtíintézetnek dominánsaik, az artiszíikus igazgatóé legyen a vezénylet, a kihez az adminisztratív igazgató aztán csatlakozik, mint annak quesztora. Az intendásnak isméti kinevezéséhez szintén hozzájárulok, bár igen sokszor merültek fel ellennézetek, a melyek ezen állást feleslegesnek tartják. Úgy hiszem, hogy ez egy nagy, általános művészi reform keresztülvitelénél jöhetne alaposan szóba; de hogy ez idő szerint visszatérjünk az új intendáns kinevezéséhez, azt szintén helyesnek tartom. Intendásnak már csak azért is kell lenni, az intendáns már csak azért is egy szükséges rossz, hogy legyen kit ütni. (Derültség.) Magának a színházlátogató közönségnek is, bármennyire gyönyörködjék, nem teljes a művészi élvezete, ha ugyanakkor kifogásolni valója nincs. Ha az intendáns nem tartja a hátát, akkor az igazgatónak kell tartani, ha igazgató sincs, akkor az egész művészi személyzet sinyli meg, és ha mindezen első tényezők, a kik a felelősséget viselik egy színház sikeréért vagy sikertelenségéért, hiányoznék, akkor természetesen a miniszterre hárul vissza minden ódium. Csupán egy okot találok, a melyet szintén elfogadhatónak tartok abból a szempontból, hogy eddig nem neveztetett ki intendáns, és ez az, hogy meg kellett várni a budget-tárgyalást. Úgy látszik, nem tartotta a belügyminiszter úr ezélszertínek, hogy mindjárt egy tíjoncz-intendáns vitessék a parlamenti harczi tűzbe. Meg vagyok győződve, hogy bárki legyen az új intendáns, annak teljes képessége lesz ezen állást betölteni, (Derültség.) de előfordult már az eset, hogy újonnan kinevezett miniszterek mellett másoknak kellett a sprech-miniszter szerepét játszani, és előállhatott volna az az eset, hogy az új intendáns mellett a belügyminiszter úrnak kellett volna felszólalnia. Nem szándékozom, t. ház, az új színházi intendánsnak programmal szolgálni, csak két igen fontos szempontot tartok megszívlelendőnek, és ezt különöäen a kormány figyelmébe ajánlom. Azt hiszem, hogy nekünk a nemzeti mű-. vészét főszempontját is szem előtt kell tartani a művészet mellett. Csak röviden jelzem, hogy