Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-384

362 8*4. országos Illés 1894. november 21-éu, szerdán. A kormány nem tartja megengedhetőnek, hogy akár idegen állampolgár, nevezetesen Kossuth Ferencz úr, akár pedig magyar állampolgár, bárhol e hazában valami olyast kövessen el, a mi hazai törvényeinkbe ütközik, (Általános élénk helyeslés.) és ha bárki hazai törvényeink ellen véteni fogna, a kormány el van határozva ellene, személy és állásra való tekintet nélkül, (Általános élénk helyeslés.) akár idegen állampolgár az illető, akár magyar honos, a törvénynek teljes szigorával eljárni, (Általános élénk helyeslés.) és a törvényes megtorlás iránt intézkedni. fZaj. Halljuk! Halljuk!) Külön intézkedést Kossuth Ferencz irányában abból az okból, hogy ő idegen állam alattvalója, a kormány már azért sem tart alkalmazandónak, mert köztudomású dolog, hogy Kossuth Ferencz a magyar állampolgárságért folyamodott, és az ez iránti tárgyalások folyamatban vannak, és valószínűleg rövid idő múlva be fognak fejeztetni. (Általános élénk helyeslés.) Ez válaszom az első pontra. A második pontra, hogy tudniillik »a tegnapelőtti Kossuth-féle banketten előfordult botrány folytán megtették-e a belügyi és igazságügyi miniszterek azon intézkedéseket, melyek a felség személyét sértő inzultusok szigorú megtorlására szükségesek«, van szerencsém a magam részéről válaszolni, hogy megtettem igenis az intézkedést, hogy a tényállás hatóságilag konstatáltassék. (Általános élénk helyeslés.) A további eljárás t. barátomra, az igazságügyminiszterre tartozik. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Azok után, miket t. barátom, a belügyminiszter elmondott, a hozzám intézett kérdésre nézve röviden a^ következőket felelem. (Halljuk! Halljuk!) Én magam is értesültem a lapokból arról az inczidensrol, a mely az egész országban általános megbotránkozást keltett, (Úgy van! Úgy van!) és mondhatom, hogy általánosan minden oldalról el is ítéltetett. (Úgy van! Úgy van!) Erre az inczidensre vonatkozólag a lapokban is többféle verzió forog fenn. Egy verziót Kováts József képviselő úr is előadott, azonban hatósági eljárásnak alapját csak az a tényállás képezheti, mely hivatalos úton kinyornoztatik, és erre úgy a közigazgatási, mint az igazságügyi közegek utasítva lettek. (Általános élénk helyeslés.) Részemről még csak azt fűzöm hozzá, a nélkül, hogy a tényállás hivatalos konstatálása előtt annak bővebb fejtegetésébe ereszkedném, hogy bár én távol vagyok attól, hogy annak az inczidensnek valamely túlzott, rendkívüli jelen tőséget tulajdonítsak, (Nagy zaj.) másrészt azt minden körülmények közöst olyannak tartom, hogy a felett sem Magyarország közvéleménye, sem Magyarország hatóságai egyszerűen napirendre nem térhetnek, sem el nem surranhatnak, (Úgy van! Úgy van! jobbfélől.) Azt is már ma ki kell fejeznem, hogy én nem vagyok azon a véleményen, és abszolúte nem is tételezem fel, hogy az az inczidens bármily irányban Debreczen város lakossága véleményének és érzelmeinek imputálható vagy annak kifejezője volna. (Általános helyeslés.) Magam részéről intézkedést tettem az iránt, hogy az igazságügyi hatóságok összeköttetésbe lépve a közigazgatási hatóságokkal, a nyomozást rögtön eszközöljék, és a kiderülendő tényálláshoz képest haladéktalanul tegyék meg a. büntető, megtorló intézkedéseket. (Általános élénk helyeslés.) Ez az, a mit előadni akartam, és kérem feleletemet tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kíván szólni! (Hosszantartó zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én mindössze annyit akarok, mint ott jelenvolt vendég kijelenteni, hogy a rendezők inteticziója tekintetében sem lehet feltételezni, hogy ott bármily ily czélzat előfordult volna. Egyébiránt mivel képviselői minőségemben voltam ott, kötelességem röviden kijelenteni, a mint azt már Kováts József képviselőtársam is tette, hogy mi, képviselők, ott a helyszínén, azon történtek felett, melyek félremagyarázásra adhatnának okot, és a melyeknél még mindenesetre helytelenebb az a túlzás, a melyet Búsbach képviselőtársam részéről tapasztaltunk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) kötelességünknek tartottuk vélenrényünket nyomban kinyilvánítani és a.'í egészet helyteleníteni. (Helyeslés.) Kőrösi Sándor: T. ház! Elnök: T. ház! Kőrösi Sándor képviselő úr szintén fel kíván szólalni. Nem tudom, meg méltóztatik-e a t. ház engedni, hogy szólhasson. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Kőrösi Sándor: T. ház! Jól tudom, hogy a házszabályok értelmében nekem nincs jogom szólani, (Halljuk! Halljuk!) de kérem a t. házat, méltóztassék nekem, mint Debreczen szab. kir. város III. választókerületi képviselőjének az engedélyt arra megadni, hogy én is felszólalhassak ebben a kérdésben. (Felkiáltások: Már megadtuk!) Horváth Gyula: Kérem a házszabályokat megtartani. (Zaj.) Kőrösi Sándor: Nem akarok azon kérdés vitatásába bocsátkozni, hogy van-e külföldi állampolgárnak joga ezt vagy azt tenni, én ezzel most nem foglalkozom, hanem foglalkozom azzal, hogy Búsbach képviselőtársam azt az észrevételt tette, hogy egyetlen egy város falai között