Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-367

<£4 367. országos Ülés 1894, nem egyet igenis mondottam. (Halljuk!Halljuk!) Mikor ő egyes román agitátorok panaszait felhozta és ezen panaszok között azt is felemlítette, hogy velők méltatlanul, igazságtalauúl, sőt azt monda, erőszakosan, embertelenül bánnak: erre azt feleltem, hogy lehetnek, tudomásom szerint vannak is, oly üreseszüek, a kik meg nem engedett eszközökhöz is folyamodnak, még inkább vannak olyanok, a kik nemzetiségi kérdésekben fontoskodnak, maguknak bizonyos szerepet arrogálnak s itt talán méltatlanságokat is követnek el. Ezek azonban csak egyesek és ezekkel igenis elbánunk; de soha egyetlen egy igaz panaszt sem tudnak felmutatni, hogy mi egyenlőtlenül bántunk volna el velők. Hivatkoztam 24 évi közszolgálatomra, mely alatt bizonyítékát szolgáltattam annak, a mit itt is ismétlek, hogy igenis tudomásom van arról, hogy egyes, talán törvényeinkben is gyökerező határozmányokat úgy, a mint azok a törvényes diszpoziczóinknak megfelelnek, végrehajtani képesek nem voltunk ; de soha egyetlen egy olyan esetet sem tudnak felmutatni, hogy egyenlőtlenül bántunk volna el velők. Hivatkoztam arra, mutassanak nekem egyetlen egy románt, a kit jobban megadóztattunk, megilletékeztünk, mint bármely magyar embert. (Zaj a szélső baloldalon.) Ilyet bizonyára nem tudnak felmutatni; sőt ellenkezőleg, azt mondtam, hogy a közterhek viselésében ők aránytalan könnyebbségekben részesülnek. Ismétlem, hogy nem nyilatkoztam, nem is nyilatkozhattam úgy, mint az abban a hírlapi közleményben állíttatik. Egész beszédem, összes megjegyzéseim az ellenkezőről tanúskodnak. A mi a kérdés politikai részét illeti, abban én engedményekről megint nem szólottam. Hiszen én voltam az, a ki ebben a házban kinyilatkoztattam, hogy mi semmiféle nemzetiségi követelések tekintetében alkudozásokba senkivel sem bocsátkozunk. (Általános, élénk helyeslés.) Ez, t. ház, — ismétlem —• alfája és alaptétele nemzetiségi politikámnak. A kinek baja van, akár itt a házban, akár azon tényezők előtt, a melyek arra vannak hivatva, hogy panaszokkal foglalkozzanak, adják elő panaszaikat s akkor forma szerint foglalkozni fogunk azokkal. (Általános helyeslés,) Ez volt nemzetiségi politikám egyik alaptétele. A másik alaptétel pedig az volt, hogy agitáeziókat nem fogunk tíírni, hogy nem csak közbiztonsági tekintetben teszünk meg mindent, hanem annak módját is fogjuk ejteni, hogy magyar honpolgárok ezen haza határain túl se folytassanak agitácziót (Félkiáltások a szélső baloldalon : A delegáczióban ?) Ezek voltak az alaptételek, a melyeket politikai működésemben változtatlanúl fentartottam. Hozzátettem Nagybányán, hozzáteszem október 9-én, kedden. most is, s hozzátettem valahányszor valakivel beszéltem, hogy a miben igazságuk van, a mi méltányos, jogos követelmény, azt, a mennyire csak az állam érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetséges, kielégítjük, annak meg fogunk felelni, és azt a tudatot is élesztjük meg bennük, hogy ők a jogegyenlőség tekintetében velünk minden tekintetben egyenlők. Kérem a t. hszat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Kovács Albert képviselő urat illeti a szó! Kovács Albert: A miniszterelnök úr egyfelől kijelentette, hogy azon szavakat, miket a »Figaro« neki tulajdonított, nem mondotta, másfelől pedig elmondotta azt is, hogy mit mondott, és abban valóban nem foglaltatik sem sértés, sem helytelen politikai nyilatkozat. Ehhez tehát semmi kétség nem férhet, és így én a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. Azonban nem tehetem, hogy csodálkozásomat ne fejezzem ki a felett, hogy egy oly tekintélyes és az egész világon elterjedt lap, a milyen a »Figaro«, megengedi magának ilyen, minden alapot nélkülöző valótlanságok közlését. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Méltóztasanak meghallgatni a szónokot! (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, ne beszélgessenek! Kovács Albert: Tisztelt képviselő urak, az épen nem tartozik közönyös dolgok közé, hogy egy oly nagy világlap mit beszél rólunk, s én nem hiszem, hogy helytelen dolgot cselekszem, midőn sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy egy olyan előkelő lap valótlan dolgok által magát felültetni engedi. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: B. Kemény János képviselő urat illeti a szó. B. Kemény János: T. ház! Én a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem, (Helyeslés a jobboldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Csak még egy kérdésre nézve bátorkodom nyilatkozni. Ha Kovács Albert képviselő úr nem oly megjegyzésekkel kiséri az ő felszólalását, mint a milyen megjegyzéseket megengedett magának, melyek — megfogják engedni — rám nézve nem nagyon hízelgők lehetnek, akkor én hozzá intézett válaszomban azt tettem volna, a mivel most Kemény János t. barátomnak tartozom, hogy köszönetemet nyilvánítsam azért, hogy nekem alkalmat szolgáltatott ezen ügynek itten való tisztázására, mert én állásomnál fogva egyes hírlapokkal polémiába nem bocsátkozhatom, (Helyeslés.) és a rektifikácziónak egyedül lehetséges, vagy leghelyesebb módja, hogy azt itt tegyem. De