Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-367

S6?. országos ülés 1894. október 9-én, kedden. 23 fejlegetésébe nem bocsátkozom, különben is e kérdés megoldásának főtényezői az idő, a képviselőház bölcsesége, a kormányzás helyes volta, és az esetlegesség, r melyet emberi ész előre ki nem számíthat. Én most tisztán amaz interview egyik passzusáról akarok szólni, melyet már Kovács képviselő úr, gondolom a »Nemzeti Ujság« fordítása szerint felolvasott. Ha méltóztatik meghallgatni, újra felolvasom. (Halljuk!) »Némely magyarokon kell kezdeni, ha el akarjuk tüntetni a villongásokat az oláh és magyar származású polgárok közt. Ha az apró, tunya, arrogáns és ostoba üreszsebű erdélyi hétszilvafás nemesek felhagynának nagyúri allűrjeikkel és nem vetnék meg az oláh parasztokat, a mi ellen különben lesz orvosságunk, már nagy lépést lehetett volna tenni előre.* Kérdem a miniszterelnök urat, van-e tudomása azon minden bizonynyal apokrif újság czikkről, melyet mint a miniszterelnök nyilatkozatát közölt a párisi »Figaro«. Kérem a miniszterelnököt, méltóztassék az általam felolvasott passzus iránti nyilatkozatával a kedélyeket megnyugtatni. Elnök: A miniszterelnök úr mindkét interpelláczióra egyszerre fog válaszolni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. Ház! Egy jó hírnevű franczia iró, a ki egyes államok gazdasági és ethnográfiai viszonyainak politikai ismertetésével foglalkozik, Magyarországról írandó müvéhez adatokat kívánt szerezni és

1 e végből hosszabb utazásokat tett hazánkban. Midőn ez tudomásomra jutott, érintkezésbe léptem vele, (Egy hang a szélső haloldalon: Szükséges est elmondania) Szükséges, bocsánatot kérek, ezeket elmondani. Általában a kinek nem a bőrére megy, az igen könnyen veheti az ilyen kérdéseket, (Mozgás a szélső baloldalon.) de a kinek a bőrére megy, annak joga és kötelessége (Igaz! Úgy van! a jobboldalon) ezeket elmondani. (Halljuk! Halljuk !) Érintkezésbe léptem tehát ezen franczia Íróval először azért, hogy szerzett tapasztalatairól engem informáljon, és másodszor azért, hogy én az ő tapasztalataira és felfogására saját megjegyzéseimet megteli essem. Talán meg fogja engedni a képviselő úr, hogy nem azért léptem vele érintkezésbe, hogy viszonyainkat bármely irányban becsméreljem, hanem azért, hogy ha nem is szépítgetem, — mert hiszen szépítgetésre nincs okunk,—-(Derültség a széls'ö haloldalon.) de az igazságot juttassam érvényre. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a hosszabb eszmecsere, a melyet az Ő tapasztalatairól és azokra tett megjegyzéseimről vele folytattam, épen nem alkalmas arra, hogy abból egyes részletek kiszakítva mintegy interviewként közzététessenek, mert az egész megbeszélés minősége nem szolgálhat interview alapjául. Magára a kérdésre válaszom két részre oszlik: egyik a személyi vagy a sértő kifejezésre vonatkozó rész, a másik a politikai rész. Arra a sértő részre, a mi nekem imputáltatik, a leghatározattabban kijelenthetem, hogy sem azokat a kifejezéseket, sem azokat a megjegyzéseket, sem azokhoz bármi tekintetben hasonló megjegyzéseket, a mikből bárki ilyen következtetést vonhatott volna, sem akkor, sem máskor, sem ezen írónak, sem senki másnak soha életemben nem tettem, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) józanul nem is tehettem. (Általános helyeslés.) Mert nekem azon erdélyi birtokos osztálynak általában — legyen meggyőződve Kovács Albert képviselő úr — nemcsak hivatásáról, hanem hazafias feladatairól, kötelességeinek teljesítéséről igen sokkalta jobb véleményem van. (Általános helyeslés.) És bocsánatot kérek, hogy így fejezem ki magamat, — mert nem szeretnék senkitsem sérteni, — még jóízlése tekintetében is a képviselő úrnak mai felszólalása szolgáltatta eddig nekem a legrosszabb tapasztalatot. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Én, t. képviselőház, azon egész beszélgetés folyamán, a melyet folytattam, semmi birtokos osztályról sem, pláne erdélyi birtokos osztályról még csak nem is beszéltem. A t. képviselő úr kíváncsi reá, vagyis talán joga is van kérdezni, hogy mit beszéltem én azon íróval? Meghallgatom előbb azon panaszokat, illetőleg azokat, a* miket ő mint panaszokat felhozott, — a mi talán szintén kötelességem, hogy oly dolgoknak is jöjjek tudomására, a mikről közvetlenül tapasztalást szereznem módomban nincs, — hogy azután azokat az ellenünk felhozott közismerettí vádakat egyenként megczáfolhassam. Határozottan kinyilatkoztattam azt, hogy azoknak úgyszólván semmiben igazuk nincs, nem csak követeléseik módját, hanem azok lényegét tekintve siucs igazságuk. Különösen megmondottam ezt a választási czenzusra nézve, különösen megmondottam a nyelvi követelésekre vonatkozólag, a mire nézve gyakorlati példákkal illusztráltam, hogy a nemzetiségi törvénynek egyes határozmányait merőben keresztülvihetetleneknek tartom. (Élénk helyeslés.) Különben, t. ház, hiszen azon beszélgetést megelőzőleg csak néhány nappal tartottam nagybányai beszédemet. Azon beszéd talán nem a mellett szól, hogy ily értelemben nyilatkozhattam, vagy hogy egyáltalában engedményekről szólhattam volna. Én tehát ismétlem, sem ezeket, sem hasonló kifejezéseket nem használtam, az erdélyi birtokos osztályról egyáltalán nem is szólottam. Ha-