Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

280 381. országos ülés 1894. november I7«én, szombaton. és a magyar-horvát tengerparti kormányzó és személyzete költségei: Személyi járandóságok 30.090 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadások 4.900 frt. Elnök : Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Együtt 34.990 frt. Rendelkezési alap 200.000 frt, Molnár Antal jegyző: Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. képviselőház! A rendelkezési alap ezímén előirányzott összegnek meg- vagy meg nem szavazása az én nézetem szerint tisztán bizalmi kérdés. (Igaz ! Úgy van!) Bár azon t. képviselőtársaim közül, a kik a költségvetés általános vitája alkalmával felszólaltak, azok, a kikkel egy párthoz van szerencsém tartozni, a kormány iránti bizalmatlanságnak indokoltan eléggé kifejezést adtak, mindamellett akkor, a midőn ezen, a rendelkezési alapról szóló előirányzatról van szó, kötelességemnek tartom röviden kijelenteni azt, hogy minthogy sem én, sem azon párt, a melyhez tartozni szeren esem van, ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, ezen összeget meg nem szavazzuk. (Helyeslés balfelöl.) Molnár Antal jegyző: Babó Emil! Babó Emil: T. képviselőház! (Halljuk! Hüljük! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Babó Emil: Ha a miniszterelnökség költségvetését figyelemmel kisérjük, úgy azt tapasztaljuk, hogy a rendelkezési alapnak a sajtó- és fordító-osztálynak a költségűi sohasem csökkennek, hanem inkább emelkednek, emelkednek a nélkül, hogy csak valaha felvilágosítást kaptunk volna annak tekintetében, hogy tulajdonképen mire fordíttatott ezen összeg, mire való az a rendelkezési alap, a mely az ország összes adózó polgárai által adatik. T. képviselőház! Én azt hiszem, hugy a parlamentarizmus megköveteli, hogy a t. kormány őszintén és világosan adja elő a fedezendő tételek czélját, és világosan nevezze meg azokat a tételeket, a melyekre a költségvetési összegeket fordítani szándékozik. Mi azonban, t. ház, évek óta sohasem tapasztaljuk ezt; a t. kormány kimerítő felvilágosítást erre nézve sohasem ad. Felvétet rendelkezési < alap ezímén hol 200.000, hol több forintokat, a t. többség megszavazza ezt és sokszor talán csak a t. kormány szemérem-érzete menti meg az országot attól, hogy nem ötször, nem tízszer 200.000 forintot kell megszavazni, mert ezt a t. kormány ép oly argumentumokkal védelmezné, mint ezt a most megszavazni kért 200.000 forintot. Ha a t. kormány a rendelkezési alap alatt oly tartaléktőkét értene, mely az állam tekintélye, méltósága, vagy külképviselete szempontjából szükséges volna, akkor nem csak nekem, de azt hiszem senkinek ez ellen kifogása nem lenne. Mi azonban, t. ház, nem azt tapasztaljuk, hogy ezen rendelkezési alap az állam méltósága, külképviselete vagy tekintélye szempontjából használtatik fel, de igenis a t. kormány és pártja érdeikeinek istápolására, a kormánytagok szubvenczionálására és az ellenzéki újságok és érdekek elnyomására. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha egyáltalán jogosult volna azt mondani, hogy a pártkormánynak az ország pénzéből megfizetett orgánuma lehessen, ezen álláspont csak akkor volna védelmezhető, ha oly orgánumok fentartására fordíttatnak az összegek, melyeknek az a czélja és hivatása, hogy egyes, szándékosan és tendencziózusan roszakaratú közlemények magának a kormánynak hivatalos orgánumai által czáfoltassanak meg és szállíttassanak le valódi értékükre. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem ezt tapasztaljuk, t. ház, hanem igenis azt, hogy ezeknek az orgánumoknak az a czélja, irányeszméje és kötelessége, hogy a pártkormányt az egekig felmagasztalják, az ellenzéket és annak politikai reputáczióját aláássák, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) az ellenzék vezérférfiait sárba keverjék, az ország kívánalmait elhallgassák, (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) tehát magát a közvéleményt tudatosan elámítsák és félrevezessék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az köztudomású dolog, hogy a t. kormánynak itt Budapesten legalább nyolez, a vidéki városok mindegyikében pedig legalább is egy szubvenczionált újsága van, melyeknek az a hivatásuk, hogy harsogtassák a t. kormány dicsőségét. Hát nekem nincs kifogásom semmiféle újság ellen, ha azt fentartja valamely párt, kör, egyesület; sőt dicsérendőnek tartom azt, ha valaki saját elveinek támogatására és hivatására áldozatokat hoz, de ha egy lap az ország pénzéből azon kormány érdekében tartatik fenn, melynek az volna a kötelessége, hogy az ország polgárai által beszolgáltatott összeget az ország javára és közezélokra fordítsa, és e helyett azon lapok istápolására fordítja, melyeknek czélja az, hogy ellenzéki polgárok ellen dolgozzanak, hogy ép ezeket piszkolják be, akkor bocsánatot kérek, de a t. kormánynak ezen eljárása a politikai ildomosságon alul van. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Halljuk ! Halljkk! Elnök csenget.) Én azt tartom, hogy annak a kormánynak, mely a közbizalomnak a kifolyása, és melynek ebből folyólag nagynak, erősnek és hatalmasnak