Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-367

367. országos ülés 1894. október 9-én, kedden. 21 mert ezek a fogyasztási czikkek is az adóalapját képeznék, a melyek most az adó alól el vonatnak. Az első lépést e tekintetben a szeszadónál vélem megteendőnek, a hol nem csak pénzügyi, hanem közgazdasági és közegészségügyi érdekek is követelik a reform mielőbbi életbeléptetését. Az a szisztéma, t. ház, a melyet most követünk, a kontingentálás rendszere, habár megóvta is szesziparunkat nagyobbmérvü pusztulástól, de különösen a kis gyárak és mezőgazdasági gyárakra nézve magában véve nem bizonyult kielégítőnek. Mutatja ezt a mezőgazdasági gyárak stagnálása ; mutatja az a körülmény, hogy különösen a selejtesebb felszerelésű gyárak nem képesek üzemüket folytatni, nem bírnak kellő versenyképességgel és mutatja az a jelenség, hogy a mezőgazdasági gyárak, daczára annak, hogy sokkal nagyobb kontingenst vehetnének igénybe, úgy törvény szerint, mint különösen a pótkiosztásoknál, ezt a kontingenst igénybe venni, sőt saját kontingensüket kifőzni sem képesek, vagy csak nagy áldozattal teszik ezt és tartják fenn magukat. Ilyen körülmények között, t. ház, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminiszterével arra az elvi megállapodásra jutottam és olyan tárgyalásokat tettem folyamatba, melyek a kontingentált szesznek az állam részére való beváltását a mezőgazdasági szeszgyárakat megillető bonifikácziónak az árban való megadását, az állam által beváltott szesznek raffinálását vagyis tisztítását a külföldre való szesztermelésnek egészen szabadon hagyását és az állam által beváltott és tisztított szesznek nagyban való forgalomba hozatalát ezéíózzák. Remélem, hogy az e tekintetben folyamatba teendő tárgyalások során sikerülni fog azokat a czélokat elérni, melyek úgy pénzügyi mint közgazdasági és közegészségügyi tekintetben szem előtt tartan dók. Azért jelentem be ezeket a t. háznak, mert ezek a követendő finánczpolitikának nézetem szerint egyik legsürgősebb feladatát képezik; továbbá, hogy bizonyítékát szolgáltassam annak, hogy az óvatosság és takarékosság következményein kívül még a jövedelmek fokozására is kellő súlyt fektetek. Remélem, hogy ennek a pénzügyi politikának követése, karöltve közgazdasági intézményeinknek nemcsak fokozatos, hanem nagyobbmérvü fejlesztésévei, minden tekintetben képesíteni fog bennünket arra, hogy a nagyobb szükségletekkel szembeszálljunk és hogy Magyarország konszolidált pénzügyi viszonyait minden körülmények közt fentartsuk. Ebben a tudatban bátorkodom a t. háznak az 1895. évi költségvetési előirányzatot, valamint a Vaskapu-szabályozási munkálatok költségeinek előirányzatát bemutatni kérve a t. házat, hogy azt előleges tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés jőbh felöl.) Elnök: Az 1895. évi költségvetési előirányzat ki fog nyomatni, szét fog osztatni, s előzetetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz útasíttatik. A megállapított napirend szerint következnek az interpelläcziók. Az első a Kovács Albert képviselő úr által bejelentett interpelláczió. (Halljuk ! Halljuk !) Kovács Albert: T. képviselőház! A szünetek folyamában a »Figaro« czímű franczia lapban Chélard franczia írótól egy közlemény jelent meg, a mely szerint a nevezett író a magyar miniszterelnök úrral egy beszélgetést folytatott. Ez a közlemény — azt hiszem és remélem, — hogy egész Magyarországon, de kétségkívül Erdélyben a legnagyobb megütközést keltette. Felolvasom a közleménynek azon részét, a melyek leginkább alkalmasabb voltak a megütközést felébreszteni. Azok a miniszterelnök úrnak állítólagos nyilatkozatait foglalják magukban az erdélyi oláh-kérdésben és így hangzanak : »Némely magyarokon kell kezdeni, ha el akarjuk tüntetni a villongásokat az oláh és magyar származású polgárok között. Ha az apró, tunya, arrogáns és ostoba, üreszsebű erdélyi hétszilvafás nemesek felhagynának nagyúri allűrjeikkel és nem vetnék meg az oláh parasztokat, mint jobbágyokat, a mi ellen különben lesz orvosság, már nagy lépést lehetett volna tenni előre. Különben rövid idő alatt minden lehető engedményeket megteszünk az oláhoknak, s akkor majd meglátjuk«. T. ház! Ebben a nyilatkozatban annyi képtelenség foglaltatik, hogy én egyelőre, mig a miniszterelnök úr annak valódiságát újból meg nem erősíti, tartózkodni kívánok a nyilatkozatnak minden bővebb tárgyalásától és szorítkozom csak egy pár egészen száraz megjegyzésre. Ebben a nyilatkozatban az erdélyi oláhkérdésnek egészen felületes, egészen léha felfogása nyilatkozik. Az erdélyi oláh-kérdés nem olyan természetű, hogy az egy pár tuczat kurta nemes gőgjére volna visszavezethető. Ez a politikának a világon lehetséges legnagyobb kérdése, tudniillik az a kérdés, hogy Erdély magyar állam-e, vagy pedig oláh birodalom. (Helyeslés bal felől.) Ilyen természetű kérdések nem magyarázhatók meg abból, hogy talán Erdélyben van néhány olyan nemes-ember, a ki valamikor leuézőleg bánt egy olyan tisztes •%•