Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-381
264 S81 * or«zágos ülés 18M. november 17-én, szombaton. jelenik meg. Annak, ha a magyar nemzet külön nemzetet képvisel, ha a magyar állam külön területet képvisel, ha a magyar királyi hatalom külön jogi személyt képez, akkor annak külön udvartartásának is kell lennie, s az össze nem vegyíthető Ausztria császárjának sem udvartartásával, sem királyi hatalmával, sem területével és semminemű más attribútumaival, melyeket egy királyi udvartartás reprezentálni van hívatva. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy hát meg kell különböztetnünk a külső és belső udvartartást. De azt kérdem én, hol kezdődik a belső, s hol a külső udvartartás? A hol a királyi hatalom megjelenik, s a hol a király, mint ezen hatalomnak személyesítője nyilvánosan és hivatalosan lép fel, ott kezdődik a külső udvartartás és ott kell, hogy magyar udvartartás és külön udvartartás legyen, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és én nem értem, hogy mi veszély lenne abból, ha a magyar király a magyar királyi hatalomnak megfelelő udvartartással birna. Miért? Mert a múlt időkben századokon keresztül birt a magyar király ilyen udvartartással, birt akkor is, midőn más országok fejedelme volt. Hiszen Zsigmond király, a ki német császár volt, külön magyar udvartartással jelent meg a konstanczi zsinaton. A magyar udvartartás őt ott mindenütt kisérte, és a magyar urak nagyban panaszolták, hogy azon fény, melyet a magyar állam érdekében ki kellett fejteni, mily terhekkel sújtotta őket. Midőn ő Prágában megjelenik, ott is jelen volt a magyar udvartartás és ez kisérte őt. De hosszas praxis áll fenn a magyar királyok életében és még 350 esztendő óta is hosszas praxis áll fenn, hogy külön magyar udvartartást kívántak "és követeltek a mi őseink, és hogy azt érvényesítették is. A baj nem abban volt, igen t. miniszterelnök úr, mintha ilyen külön udvartartásért kellett volna, hogy harczoljanak. Azért kellett szerencsétlen őseinknek harczolni, hogy a német császári koronával dicsekedő királyaink ne töltsék idegen országban életüknek minden idejét, hanem jöjjenek át Magyarországra, s a hogy a Habsburg ház átvette Magyarországnak a koronáját, attól fogva a törvényczikkekuek egész sorozatát fogjuk találni, a melyeket az uralkodók maguk is szentesítettek, a melyekben felszólítják az uralkodót és az uralkodó megígéri, hogy székhelyét át fogja tenni a maga kedvelt Magyarországába. Nagyon természetes tehát, ha a székhelyét áttette, az udvartartása is egészen magyar volt. Ki tudjuk mutatni a história rendjén azt, hogy valahányszor megjelent a magyar király, mint ilyen Magyarországon a maga királyi fényében és pompájában, az ország határánál várták az ország rendéi és ott átvették a szolgálatot. Az igen tisztelt miniszterelnök úr azt gondolja, hogy a magyar királyi hatalom reprezentálására hívatott magyar királyi udvart csak úgy egyszerű tárgyalások útján meg lehet csinálni és azt lehet létrehozni? (Egy hang jobbfelől: Hát hogyan ?) Az nem elégséges. A magyar királyi udvartartást, annak határát, annak terjedelmét, annak benső természetét és annak működését törvényben kell megállapítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az egyszerű rendeletekkel való elintézése az ország ilyen lényeges érdekeinek, az ország által soha nem respektáltatok és az soha kellőképen tekintélylyel nem birt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Törvényre yan szükség, mely mindazon függőben maradt kérdéseket, a melyek 1867-ben és azután nem intéztettek el, elintézze és rendezze. Mert kétségtelenül áll Pázmándy Dénes t. barátom azon felszólalása, hogy az, hogy a közös külügyminiszter egyszersmind a császári ház minisztere is legyen, nem fér össze Magyarország törvényeivel. Én a császári ház miniszterének még czímét sem találom a magyarországi törvényekben sehol. Császári házi miniszter tehát Magyarország lakóira nézve nem létezik. Ha létezik császári házi miniszter, annak az osztrák törvény alapján kell léteznie, bár nem tudom, hogy ezen az alapon létezik-e? Ha az osztrák törvény ahipján csakugyan létezik, s ezt a túlsó oldalról integetéssel megerősítik, akkor én azt mondom, hogy az 1867. XII. tczikk azonban határozottan megrendeli, hogy a közös kormány tajrjai egyik állam ügyeit se vihetik. Ennélfogva, ha az osztrák törvényben létezik a császári ház miniszterének fogalma, akkor ez ellenkezik az 1867 :XH. tczikk azon intézkedésével, mely megtiltja, hogy a közös kormány tagjai akármelyik állam ügyeit külön vifryék, mert Ausztriának és Magyarországnak külügyi hivatalát csak azon törvények értelmében lehet viselni és vezetni, melyek ezen hivatalra nézve meghozattak. Azon törvényekben pedig, melyek itt előttünk fekszenek és melyek közű! több, majdnem teljesen hasonló szövegben fogadtatott el az 1867. deczember 26-iki törvényekben Ausztriában, ez a császári házi miniszter nem foglaltatik. Ausztria-Magyarország külügyminisztere külön mellékhivatalokat nem viselhet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha a császári ház minisztere hivatalának fölállítására szüksége van Ausztriának, vagy az udvarnak, ám tegye ezt a maga hatáskörében; de a közös kormánynak tagjai ezen hivatalt nem viselhetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja az igen t. miniszterelnök úr, hogy a császári ház miniszterének funkcziója diplomacziai természetű és azért van a külügyminiszterre bízva. Nekem ehhez semmi közöm sincs, mint magyar törvényhozónak, hogy micsoda
