Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 265 természetű a császári ház miniszterének feladata: de ahhoz igenis van közöm, hogy azon hivatalok, melyek törvényben konstituáltattak, a törvény értelmének, igényeinek és követeléseinek megfelelően kezeltessenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem elégséges az, a mit a miniszterelnök úr mondott, hogy az uralkodó ház tagjainak retmncziálásánál a magyar kormány is jelen van, mert ha fennáli az 1867 : XII. törvényczikkben foglalt dualizmus és paritás, és ha odafenn van Ausztriának egy császári minisztere, kinek ott, mint külön miniszternek kellene lennie, akkor nagyon természetes, hogy a hivatalos kötelmek teljesítésére a magyar királyi házzal szemben törvény által, az ő Felsége személye körüli miniszter kell, hogy megbízassák. Nem elégséges, hogy a kabinet tagjai közül egyszer az egyik, holnap a másik a renuneziácziónál jelen lehessen. A trónöröklés kérdésének, az uralkodó ház leszármazásának nyilvántartása Magyarországra nézve hatálylyal egyedül csak a magyar hatóságok által teljesíthető. Nem elégséges, hogy a magyar miniszter urak tanukként jelen legyenek, hanem mindezek magyar hatóságok által kell, hogy vitessenek, és hogy ezek alkotmányos és rendes vitele ellenőriztessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja az igen t. miniszterelnök úr, hogy szükségesnek tartja azt, hogy a magyar királyi udvartartás még külső megjelenésében is nemcsak Magyarországon, de Magyarországon kívül is, ne csak osztrák legyen, hanem magyar is, és ezzel egy bizonyos hatást ért el a túlsó oldalon. Azt kérdem azonban a túlsó oldalon lelkesedőktől, hogy mikor látták a magyar udvari méltóságokat Ausztriának bármely közjogi fűnk ezióján, közjogi ünnepélyén, vagy közjogi eseményénél megjelenni és ottan működni"? (Zaj a szélsőbalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Azok sem jelennek meg a mieinknél. Ugron Gábor: Éa azt látom, t. ház, hogy valahányszor itt Magyarországon, itt Budán valamely közjogi aktus, vagy pediglen a királyi udvartartásnak valamely ünnepélye van: egy csomó idegen ember van jelen, a kikről sohasem tudom, hogy kicsodák, és a sok aranyról, a sok érdemrendről, és azon hírből, melyet hallok róluk, értesülök, hogy az egyik főudvarmester, e másik fő konyhamester, és nem tudom még micsoda más méltóság. Hát miért kell, hogy azok Magyarország közjogi ténykedéseinél jelen legyenek? Nem elég, a mit a t. miniszterelnök úr mond, hogy a magyar közjogi méltóságok jelen vannak; az csak egyik fele a kérdésnek; ha a magyar közjogi méltóságok jelen vannak I KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX, KÖTET. is, az idegen közjogi méltóságoknak ott semmi keresni valójuk. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nincs ott egy sem ] (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Hoitsy pál: Hisz magam beszéltem az estélyen Wolkensteinnal; mit tagadja, hogy ott volt ? (Zaj, Derültség a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Hát az estély közjogi f unkczió ? ! (Nagy saj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Ha a magyar királynak nemcsak Magyarországon, de másutt is meg kell jelennie mint magyar királynak: azt kérdem a t. háztól, micsoda intézkedések által van biztosítva az, hogy ha Magyarország királya megjelenik a külföldön, mondjuk Németországban, hogy ugyanott nemcsak mint osztrák császár, hanem egyszersmind mint magyar király iä fog megjelenni, és azon udvartartás és azon környezet által lesz reprezentálva. Hiszen nem kísérik őt mások, mint a bécsi udvari főméltóságok, a magyar közjogi méltóságokat sohasem láttuk, hogy kisérnék oda, még sohasem láttuk, hogy azok mint külön testület jelentek volna meg, és mint külön magyar udvari méltóságok szerepeltek volna, hogy az uralkodó személyében az osztrák császár ós a magyar király külön tüntettessék fel. Ellenkezőleg a legnagyobb gond van fordítva arra, ne hogy valahogy a király személye, és mind az, a mi közös intézményt képez, a két államiságnak jelvényeivel jelenjék meg, hanem mindig egy képzeti egységes birodalomnak jelképezőiként tűnjenek fel, hogy a világ higyje, hogy itt a legmagasabb fogalom az egységes birodalom, annak vannak alsó derivált fogalmai: egy osztrák és egy magyar államiság, és ezen két államiságnak nyiívánúíását a közösiigyek minden külső nyilatkozatában és a közös ügyek vezetésében gondosan elkerülik. Nem tudnak még mindig megválni attól a gondolattól, mely az abszolutizmustól maradt át, hogy itten egy nagy Gesamtmonarchie van, és itt sokszor még a t. túloldal tagjainak ajkairól is halljuk, hogy: »az összmonarehia és az összmonarehia érdeke.« Mindig egy ilyen egység kiképzésére van fordítva a gond, és hogy a magyar udvartartás nem létesülhet, hogy a magyarok királyukat épen olyan udvartartásban, mely Magyarország fényes történeti múltjának megfelel, nem vehetik körűi, ennek egy szerűen az az oka, hogy az a birodalmi eszme folyton háttérbe szorítja Magyarország államiságát. (Úgy van! Úgy van.' a szélsőbalon.) T. ház! Vájjon mi által lesz az udvartartás 34