Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-380
250 380, orsz ägos ülés 1894. noTember 16-án, pénteken. tőzsdebíróságot úgy feltüntetni, mintha az a mezőgazdaság érdekei ellen dolgoznék, mintha csak azt tartaná szem előtt, hogy a tőkegyűjtést meg nem engedett módon protezsálja. PolÓnyi Géza: A zsebében tartja! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: E bíróságtól, mely ha társadalmi intézmény is, de oly közfunkcziókat teljesít, melyeket az állam oly gyorsan és szakavatottan, vásárbíróságok által alig teljesíthetne, nem tagadhatjuk meg azt a morális elismerést, hogy nehéz viszonyok között mindig úgy megállta helyét, hogy köztiszteletnek örvend. (Zaj és ellenmondás bal félni.) Ha vannak kinövések, ismétlem, maga a tőzsdebíróság fog segédkezet szolgáltatni azok megakadályozására. A határidő-üzlet tekintetében egyébként oda konkludáltam a múltkor, — s ezt minden félreértés kikerülése végett ismétlem, — hogy a határidő-üzlet kinövéseinek korlátozásával úgy Észak-Amerika, mint Európa több államának szakkörei foglalkoznak. Nem tartanám helyesnek, hogy ily kellően elő nem készített kérdésben mi legyünk az elsők, a kik intézkedünk. (Mozgás a szélsőbalon.) Higyje el Polónyi képviselő úr, hogy ott ép oly meleg hangú képviselői vannak a mezőgazdasági érdekeknek, mint nálunk. Polónyi Géza: Egy szót sem szóltam ! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Kisérjük figyelemmel azok intézkedéseit, s mihelyt megfelelő megoldási módozatokat látunk, ezeket minálunk is léptessük életbe. (Zaj a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk !) Ez nem függ össze a tőzsdeadó kérdésével, a melyre nézve már múltkor voltam bátor megjegyezni, hogy megoldási módnak magában véve még nem tekinthető. Most engedje meg nekem a t. ház, hogy igen röviden szóljak azon politikai ellenvetésekről is, melyeket felhoztak. Nem a t. képviselő urak részéről, (A széléö baloldalra mutat.) mert a t. képviselő urak politikai tétele egyszerűen az, hogy közös vámterület mellett lehetetlen szanálni a magyar gazdasági viszonyokat. (Úgy van! a szélsőbalon.)Ez politikai tételük. Én, t. ház, egyszerűen utalhatnék épen kivitelünk tekintetében nem a legutóbbi, hanem bármily statisztikai adatokra. És ha a t. képviselő urak minden előítélettől menten magukat a számokat hagyják beszélni és azon eredményre jutnak, hogy a mi kivitelünk fokozódott, csakhogy nem a tulajdonképeni külföld, hanem Ausztria felé: talán ennek a közös vámterületnek hátrányai mellett annak előnyeit sem fogják egészen figyelmen kívfíl hagyni. Beöthy Ákos: Hiszen passzív a mérleg Ausztriával szemben! (Zaj. Halljuk! Halljuk' Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem erről szólok én, t. képviselő úr, hanem méltóztassék a gabona- és a lisztkivitelt tekinteni, a számokat méltóztassék beszéltetni és akkor tessék oly vakmerő közgazdát találni, a ki, midőn a számadatok alapján nemcsak kifogásokat tehet, hanem intézkedések tételére vagy kezdeményezésére van hivatva, a mezőgazdaság mai válságos viszonyai közt azzal álljon elő, hogy még ezt a fogyasztási terűletet is igyekezzünk elveszíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De igenis foglalkozom Horánszky t. képviselő úr politikai ellenvetéseivel, a ki úgy tűntette fel a dolgot, mintha ebben az országban általános felfordulás lenne, mintha itt egy általános harcz és egyenetlenség dúlna. Sajnálatomra annyit kénytelen vagyok konstatálni, t. ház, hogy talán nem egészen normálisak a viszonyok; igen nagy ellentétek fejlődtek ki és ha nem is társadalmi osztályok, de az ellentétes nézetűek sokkal inkább kidomborítva igyekeznek saját nézetüknek érvényt szerezni, legalább a közvélemény kapaczitálására, hogysem ez békés és normális helyzetnek lenne tekinthető. De ezzel szemben hivatkozni bátorkodom arra, hogy nemcsak minálunk, hanem a világon mindenütt, a hol oly nagy kérdések vettettek fel és oldattak meg, mint a milyenek uralkodtak minálunk a napirenden a legutóbbi időben, legalább is ugyanilyen ellentétek fejlődtek ki, de ezeknek a következése nem az volt, hogy képesek voltak a közbékét állandóan megrontani, hanem épen úgy, mint a zivatarnak, az volt a következésük, hogy lezajlásuk után megtisztították a levegőt és egy békésebb és nyugalmasabb maradandó helyzetet teremtettek. (Élénk helyeslés és tetszés jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) És én meg vagyok győződve, hogy ezek az ellentétek, bármily magas hullámokat verjenek is, minálunk is ugyanarra az eredményre fognak vezetni, a milyen eredményeket igazol a tapasztalás más államokban. Különösen hiszem ezt minálunk, mert én ezen ellentétek mellett annak jelenségeivel is találkozom a közvéleményben és Magyarországnak úgyszólván minden irányadó, befolyásos jó fia politikai felfogásában, hogy nem ezen ellentétek szítására és felkeltésére, hanem azok kiegyenlítésére kívánja egész erejét latba vetni. (Igaz! Úgy van! a jobbloldalon.) Nekem erős a meggyőződésem, hogy bármilyen lehetett is valakinek nézete ezen politikai kérdések tekintetében, akkor, midőn a törvényhozás ezekben állást foglalt, miudenki a közügy érdekében segédkezet fog nyújtani an a, hogy ezek a háborgó hullámok mielőbb elsimíttassanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon Mozgás a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.)
