Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

380. országos ülés 1894. november 16-án, pénteken. 251 De, t. ház, hogy ha minket méltóit itnak okozni azért, hogy talán nem egészen békés viszonyok vannak, akkor ne méltóztassék arról se megfeledkezni, hogy talán ebben a küzdelemben, a mely lefolyt, találkoztunk egyes oly jelenségekkel is, a melyek mindenre alkalmasak voltak, csak arra nem, hogy a közbékét helyreállíthassák, és hogy a társadalmi és politikai életben a nyugalmas viszonyok megteremtését elősegítsék. A nélkül, hogy a rekriminácziók terére kívánnék lépni, csak a jelenségekkel szemben vagyok bátor némelyeket konstatálni. Nem is tulajdonítok belőlük részt az itt jelenlévő politikusoknak, mert hiszen nem keresem az összeköttetéseket, sőt azt is elfogadom, hogy talán akaratuk ellenére messzebb mentek egyesek vádaskodásaikkal, mint önmaguk kívánták. Hanem egyet ne méltóztassanak elfeledni, hogy azon első időtől kezdve, a midőn ez a kormány működését megkezdte, ezeket a nagy egyházpolitikai kérdéseket felvetette, nem azoknak higgadt elbírálásával találkoztunk, hanem találkoztunk a kormány ellen felhozott azzal a váddal, hogy tisztán saját önző hatalmi, érdekétől vezéreltetve veti föl ezeket a kérdéseket. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Vajay István: A mint igaz is volt! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ne higyje Vajay t. képviselő úr, hogy én őt azon államférfiak közé számítom, a kik jövőre is közre fognak mííködni a nyugalom helyreállításában. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem, én másokat értettem. (Derültség jobbfelől.) Sajnálatomra, t. képviselőház, ily gyanúsításokkal még most is találkozom, így például, a mostani vita folyamán többszörösen említtetett fel, hogy titkos rugók vezérelnek bennünket, felemlíttetett, szupponáltatott, állíttatott, — természetesen bizonyítékok nélkül, — hogy például a gazdasági egyesületben történtek mögött a kormány áll, a nélkül, hogy ennek az állításnak bármi bizonyítékát szolgáltatták volna. Ugron Gábor: Talán a kéményseprőegyesület! (Derültség a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A gazdasági egyesületre nézve a leghatározottabban kijelentem, hogy az ott történtekre sem nekem, sem a földmívelésUgyi miniszter úrnak, vagy politikailag angazsált államtitkárainknak semminemű közvetett vagy közvetlen befolyásuk nem volt. (Helyeslés jobbfelől.) Abszolúte semmiféle befolyást arra nem gyakoroltunk. Engedjék meg, hogy azok, a kiket ott talán az az intenczió vezérelt, hogy eljárásuk által a kormánynak is jó szolgálatot tegyenek, azok J ugyan nekünk ez ált il szolgálatot nem tettek, honéin csak okot szolgáltattak a gyanúsításra. (Igaz ! Űoy van l jobbfelől.) Szalay Imre: Csináltak nekünk hasznot? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Sem az egyik, sem a másik ottani párttal foglalkozni nem kívánok, jóllehet indokát tudnám adni. Utólag foglalkoztam a kérdéssel, de azon miniszteri tisztviselőkkel, a kik, megjegyzem, egyébként máskor is részt szoktak ott a tanácskozásokban venni, és szaktanácskozmányok igen ritkán lennének megtarthatók, ha azok az egyes miniszteri tisztviselők azokban részt nem vennének, ezekkel — mondom — sem nekem, sem a földmívelésügyi miniszter úrnak semmi közösségünk nem volt, sem nem tudtunk a dologról és ahhoz abszolúte semmi közünk sincs. A gazdasági egyesülettől, t. képviselőház, politikai szempontokból én csak kettőt kívánok, helyesebben: várok el, és azután tökéletesen közönbös rám nézve, hogy ezen egyesület vezetése vagy az ottani funkcziók teljesítése — mert úgy vagyok értesülve, hogy nem is az egyesület vezetése, hanem egyes funkczionáriusok ellen indult az egész mozgalom — kiknek a kezébe van letéve. Es ez a kettő, a melyre súlyt kívánok fektetni, a következő: először, hogy a magyar gazdaközönségnek, a mellett, hogy érdekeit képviselik — mert ez a hivatásuk — vessék fel az egyes kérdéseket, de a magyar gazdaközönségben oly reményeket ne keltsenek, a melyek beválthatatlanok. Ugron Gábor :Reméleni sem szabad már ? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Remélni lehet, de sokszor nem czéiszertí. Meszlény Lajos : A reményt is lefoglalják már maguknak! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ily reményeket keltene pedig az, a ki elhitetné a magyar gazdával, hogy a magyar búzának csak azért nincs jobb ára, mert ez a kormány ül itt. . .. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre: Azért is! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: És hogy ha más kormány jönne ide, vagy ez a kormány tenne meg némely oly intézkedéseket, a melyeknek itt kifejezést adtak, akkor mindjárt az árviszonyok is javulnának. A ki ilyeneket mond, az oly reményt kelt fel, a melyet sem én, sem más nem fog megvalósíthatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekem pedig igenis feladatom arra ügyelni, hogy a gazdaközönségben oly remények ne keltessenek, a melyek csalódásba és újabb károsa*