Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

380= országos ülés 189á. noTCinber 16-án, pénteken, 245 ki, hogy sok fogyasztási adónál az az aggasztó jelenség, hogy ez leginkább oly ezikkeknél mutatkozik, a melyeket a szegényebb osztály fizet, és igy hivatkoztam a kereseti adó, szeszadó, söradó, a bélyegre és a dohányra vonatkozó bevételi összegekre, a melyeknek forrásait oly eljárások és czikkek képezik, melyeket óriási nagy arányban a nagy és szegényebb közönség fizet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz ugyan, hogy a fogyasztási adóknak ezen jelenségét a szesz-monopóliumnál is, mint ijesztő képet érintettem, de a t. miniszterelnök úr aggályaimat a szesz-monopólium mikénti behozatala tekintetében nem enyhítette azon kijelentésével, hogy ezt akkép akarja behozni, hogy többet hozzon a kincstár számára, a nélkül, hogy a szeszfogyasztókat jobban megterhelné, mert e talánynak részleteit nem fejtette ki. De különben is igen élénk emlékezetemben vannak még a múlt kormány részéről a regáléválság alkalmával tett azon kijelentések, hogy ezt akként akarja keresztülvinni, hogy a fogyasztókra súlyosabb adóteher ne nehezedjék, és most már Magyarországon mindenki tudja, hogy a törvény meghozatala alkalmával létezett intenezió egészen másképen alkalmaztatott a gyakorlatban, a mikor a javaslat már törvénynyé vált. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Nem hagyható továbbá figyelmen kivül az sem, hogy a szeszmonopólium voltaképen az osztrák pénzügyminiszter űr ideája, és így nem tudjuk annak részleteit még most meghatározni. Különben is a jelenlegi minisztérium mai válságos helyzetében nem bizonyos, meddig ülhet még a t. miniszterelnök úr a piros bársonyszéken s talán nem lesz alkalmam ráolvashatni azon kijelentését, hogy a szeszmonopólium nem fogja a szeszfogyasztóknak nagyobb megterheltetését előidézni. Végűi azon megjegyzésre, hogy nem jó dobálózni a szegényebb néposztály súlyos megterheltetésével, csak az a válaszom, hogy az igazság el nem mondva is csak igazság marad, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és higyje el a t. ház, hogy a legveszedelmesebb strucz-politika az, midőn a tényleg létező bajokat nem akarjuk meghallgatni és nem akarunk azokon segíteni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különben is ma már Magyarországon a legutolsó ember is tudja, hogy a mai kormányrendszer mellett, akár hangoztassak ezt, akár nem, a nemzet úgy anyagilag, mint politikailag mind jobban sülyed. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen ezért az ilyen kormányrendszert és az azt keresztűlvivő kormányt meg kell buktatni, s azért ajánlom elfogadásra határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! Én a t. képviselő úrnak úgy általában odavetett mondásaira, hogy a szegény ember jobban terheltetik meg, mint a gazdag, nem reflektálhatok; ma is csak azt ismételhetem, hogy nincsen könnyebb dolog, mint a közszolgáltatásokat, különösen a fogyasztási adó szolgáltatásokat úgy feltüntetni, mintha azok csak a szegényebb emberre lennének irányítva. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Ez egy bizonyos fokig áll is mert ott, a hol a személyes szükségleteket adóztatjuk meg, mivel a személyes szükségletek, ha differálnak is a vagyonosabb és a szegény embernél, még sem differálnak annyira, mint az adóképesség; nagyon természetes tehát, hogy az a szegény ember talán viszonylag jobban sujtatik; de kérem, én azt vitattam, és ezt állítom, hogy nekünk nem az a tendencziánk, hogy ezt kiterjeszszük. hanem épen ellenkezőleg az egyes alkotások, a czélba vett reformok a szegényebb ember terhének a könnyítését czélozzák, úgy, hogy én ezt a válat, mintha itt tendenczia léteznék a szegényebb ember nagyobb mérvű megadóztatására, el nem fogadhatom. (Helyeslés jobb felöl.) Molnár József: Nem tendenczia, csak konstatáltam az állapotot! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Legyünk tisztában, t. képviselőház, azzal is, hogy vannak bizonyos közvetett adók, melyek a gazdag embert épen úgy sújtják, épen úgy érintik, mint a szegény embert, így példának okáért mindjárt a petróleum adóra czélzok. Molnár József: Többet fogyaszt el a szegény. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Dehogy fogyaszt többet; legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy a ki a petróleumadóra irányította tanulmányait, az azon eredményre jutott, hogy az majdnem egy, az adózási képességgel is lépést tartó közvetett adó, a mely a vagyonosabbat épen úgy terheli, mint a szegény embert. Molnár József: Egyénileg! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Egyénileg is, mert a vagyonosaknak nagyobb a fogyasztása; dologilag is, mert a vagyonosak nem csak az egyénileg, hanem ezen fogyasztási czikknek üzletükben, gazdaságukban való elfogyasztásával is nagyobb mértékben járulnak hozzá az adózáshoz. (Élénk helyeslés jobb felől.) így van ez többé-kevésbé más közvetett adókra nézve is. Mindazonáltal én mégis úgy állítottam fel a szeszraonopóliumra a tételt, hogy