Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

246 *^- országos ülés 1894. november 10-án, pénteken. nem az adó emelésével akarjuk a jövedelmet emelni, hanem a közvetítő nyereségének megvonásával. (Úgy van! jobb felől) Ma, t. ház, két közvetítő nyereség van. Az egyik illeti az italmérési adónak bérlőjét vagy kezelőjét, a másik a kiskereskedőt. A kiskereskedést, — ha csak azt is kezünkbe venni nem akarjuk — megszüntetni nem leszünk képesek; de az egyik közvetítőnek, az adó bérlőjének vagy kezelőjének nyereséget, ki szintén hasznot tesz zsebre, meg tudjuk az állampénztárnak szerezni. Ha felszólalok, t. ház, két szempont vezet erre főleg. Először, mert múltkori beszédem kezdetén megigértem azt, hogy bár igen röviden, azon politikai szempontokra is reflektálni kívánok, melyek itt felhozattak. Másodszor felszólalok azért, mert egyes oly kérdések is érintettek részint a vita korábbi folyamában, részint azóta, mióta felszólaltam, hogy néhány felvilágosítással kénytelen vagyok még szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) így először gr. Károlyi Sándor képviselő úr a háziiparnak, illetőleg a kisiparnak, tehát azon iparnak fejlesztését tartja szükségesnek, mely a közönséges munkást, a gazdasági munkást, ki az esztendőnek csak egy részében, még pedig igen kis részében nyer a gazdaság körében keresetet, foglalkoztatja. Éu, midőn neki a választ megadtam, csak azon nehézségekről beszéltem, melyek az ipar fejlesztésével járnak, különösen azon a vidékeken, melyekre ő czélzott; de nem merítettem tökéletesen ki a kérdést. Jelestíl én azon tételnek jogosultságát, hogy az ipart, nemcsak a nagyipart, hanem a kisipart is, és hogy úgy fejezem ki magamat, a háziipart is fejleszteni kell, mely annak a gazdasági munkásnak az év többi részében is megfelelő kereseti forrást biztosít, elismertem. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy épen azon vidékre vonatkozólag, melyre ő czélzott, tudniillik Békés-, Csanád- és Csongrád vármegyében, valószínűleg ezeket értette első sorban, a folyó évi rossz termés következtében intézkedéseket tettünk abban a tekintetben, hogy a lakosság megfelelő elfoglaltságot nyerjen. Elfoglaltságot fog nyerni egyes vasutak építésénél, elfoglaltságot talál körülbelül 2000 munkás hat héten át az alföldi mííútnak építésénél, és a Tisza-szabályozásnál a most alkalmazott kétezer munkáson túl a megtett számítás szerint, ha jól tudom, még 4000 munkás fog alkalmazásra találni. Ezzel azonban még nem tekintem kimenteiteknek az ott teendő intézkedéseket, csak annak bizonyítékát kívántam szolgáltatni, hogy igenis, a kormány gondoskodásának tárgyát képezi, hogy először is a momentán bajon segítsünk, mert ezen munkálatok nem tartanak az egész éven át, hanem csak időről-időre, vagy óráról-órára adnak foglalkozást. A kormány gondoskodásának másik tárgyát az képezi, hogy az ipar fejlesztése, a mennyire lehetséges, egyes gyárak létesítése, különösen pedig a házi-ipar fejlesztése által, mely iránt igen átfogó intézkedések tétettek, az ottani lakosságot foglalkoztassuk. A másik kérdés, melyet Bujanovics Sándo*képviselő úr, — de tegnap Polónyi képviselő úr is felemlített, a vasúti tarifális intézkedésekre vonatkozik, melyeket Polónyi Géza képviselő úr úgy tűntetett fel, hogy azok az ország egy részének kedveznek, az ország többi részében előforduló gabnaárak hátrányára. O itt a köteléki díjszabásokra utalt. Hát engedjen meg a t. képviselő úr, a köteléki díjszabások, mind bizonyos irányokban megállapított biztos tényezői a forgalomnak és kereskedésnek, kétségkívül nagy horderővel birnak a kiviteli képességre. Ilyen köteléki díjszabásokat bizonyos irányokban lehet, de nem lehet egész általános irányban megállapítani. És én azt hiszem, csak igen helyes dolog, hogy teszem Zsombolyáról meg van állapiiva ilyen köteléki díjszabás, a hol köztudomásúlag óriási gabona mennyiség termeltetik, a hol a magyar közgazdaság érdekében fekszik, hogy ezeket a nagy mennyiségeket vigyük ki mielőbb a külföldre, mert az a másutt levő, korlátoltabb mennyiségű gabona árának is javára válik, és ezek a díjszabások nem állapíttatnak meg oly összegekre nézve, mint a milyenekre ott van utalás, hol legalább ilyen tömegárak nagyban nem produkáltatnak. A vasúti tarifákra nézve egyébként az az általános megjegyzésem, hogy minket mindig az a szempont vezérel, hogy a magyar államvasutak ne pénzügyi jövedelmezőségi objektumokat képezzenek, hanem hogy a magyar közgadaságnak álljanak szolgálatában, (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) és én, t. ház, utalni merek vasúti tarifáinkra; méltóztassék azokat Összehasonlítani bármely állam vasúti tarifáival, s azon eredményre fognak jutni, hogy a közgazdaságnak s első sorban a mezőgazdaságnak olyan kedvező vasúti tarifája talán sehol a kontinensen nincsen, mint minálunk. Hogy azon vasúti tarifák kielégítők-e válságos viszonyok között minden tekintetben, ezt nem merem mondani, csak arra vagyok bátor utalni, hogy a tarifális kérdésben sok panasznak, sok aggálynak hallottam kifejezést adni, ezek azonban sohasem irányultak arra, hogy keveset engedélyezünk, hanem inkább arra, hogy túlságosan leszállítjuk az államvasutak jövedelmezőségének rovására a tarifákat, hogy va banque-ot játszunk. (Élénk helyeslés a. jobboldalon.) Örülök, hogy a tapasztalás igazolta, hogy mikor va banque-ot játszottunk és leszállí>.