Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-380
242 380. országos ülés 1894. november Iti-án, pénteken. dolog. Csakhogy kényszerhelyzetben vagyunk e tekintetben, a mely nem csak minálunk, hanem az egész világon mindenütt, a hol világkereskedés van, előállott, úgy, hogy a nemzetközi verseny a nagy piaezokon úgy leszorította az árakat, e tekintetben a verseny csak úgy lehetséges, ha a belpiacz jobb árúkat ad. Sőt van más anomália is, melyet egyformán tapasztaltak a rizsre nézve Olaszországban, a húsra nézve Budapesten, a gabonára nézve egész Magyarországon, a kőszénre nézve egész Angliában, a gyapotra nézve Amerikában, t. i., hogy a nemzetközi forgalom versenye folytán a prima qualitást kiviszik s a gyengébb marad a termelő országban. Olaszországban rossz rizst esznek, s az amerikai gyárosok panaszkodnak, hogy rossz pamutot dolgoznak fel. Ez az egészségtelen fejlődés sokáig nem tarthatja magát, de tényleg így van s azon az alapon fejlődött, melyen a kiviteli prémiumok a szesznél, czukornál és sörnél. Ez kényszerhelyzet, melylyel meg kell küzdenünk. így vagyunk lisztkivitelünkkel is. A malmoknak a belpiaczon tán van nagyobb jövedelmük, de ezt megfizetik azzal, hogy a kivitelt fentartják, ezzel nagyobb kelendőséget biztosítva a magyar búzának és használva a termelőnek. így kell nézni a dolgot, nem pedig csak egyes részleteiben. De azt mondja a képviselő úr, hogy nagy osztalékot fizetnek. Hát gyökeres tévedésben van, s ezt az igazság érdekében ki kell fejtenem. A fővárosi statisztikai hivatal füzetei minden évben közlik az iparvállalatok dividendáit, de hogyan számítják ki? A részvény eredeti, névszerinti értéke után. Persze 20 év óta azok a malmok nagy találékonysággal, a gépek tökéletesítésével nagy tökélyre vitték iparukat s időközben nehéz időkre tartaléktőkét gyűjtöttek, a mi által a részvény ára folyton emelkedett. De az eredeti részvények közííl már öt perczent sincs az alapítók kezében, hanem azokéban, kik időközben sokkal drágábban fektették be a részvénybe pénzüket. S kik azok? Erre már vannak adataim; hivatalnokok, a fővárosba költözött földesurak s lehetnek olyanok is,kikkel t. képviselőtársam nem szimpatizál. Polónyi Géza: Hogry tudja? Hegedüs Sándor előadó : Valószínűleg vannak köztük olyanok is. Már most az, a ki most fekteti be e részvénybe pénzét, a névérték után számítsa a dividendát ? Hiszen akkor az Első Hazai Takarékpénztár, a mely 60 forint után 400 frtot fizet, uzsorás intézet volna. De lehet-e így számítani, mikor ma a részvény ára tizezer forint körül van ? A ki ma fekteti bele pénzét, a mai ár után számítja a kamatot. Ily alapon azután azt látjuk, hogy a malmok 1893-ra való osztaléka 5-2—6-6°/o volt Ez nem 15°/o os állag. S ez az osztalék iparvállalatnál, nem hogy sok lenne, hanem kevés. Mert a rente biztos; az az állam biztosított hitelénél fogva nincs kitéve koczkázatnnk, de az iparvállalat leégésnek, árhanyatlásoknak, válságnak van kitéve. Egyébiránt én egészségtelennek tartom a fejlődést és abban egyeiértek Polónyi Géza t. képviselő úrral, hogy én azt az erős játékot a kurzussal, a mely most fejlődött ki, határozottan hibásnak és egészségtelennek tartom. Mert méltóztassanak végignézni papírjainkon, az iparvállalatokon, a bankokon: a mai kurzusoknak megfelelő becsületes kamatot azok a vállalatok nem is adhatnak. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ennek következtében ezen a téren egészségtelen fejlődés van, de nem lehet azt mondani, hogy az a munka, a melyet úgy szerveznek, hogy az rossz, hogy azt bénítani, megrontani kell. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy elég tárgyilagosan adtam elő igénytelen nézetemet ezen kérdésben, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) ennek következtetében nem is untatom tovább a t. házat, hanem bezárom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Hegedüs Sándor előadó: A mezőgazdaságra vonatkozólag csak egy kérdést érintek, és ez az iparral való összefüggés, melyet gr. Károlyi Sándor fejtett ki a legtüzetesebben. Gróf Károlyi Sándor azt a követelményt állította fel érdekes beszédében az iparral szemben, hogy annak kell idomulnia a földmíveléshez. Egy bizonyos mértékben ez igaz, de ebben a mértékben ez meg is történt. Ehhez semmiféle rendszabályra nincs szükség. Ez idő szerint van Magyarországon 3713 gyár. Ez, mint méltóztatnak látni, oly tényező, mely szintén kíméletet érdeme], és a mely számít a nemzetgazdaságban. Ezen 3713 gyárból 2272 foglalkozik élelmezéssel, hűsítők, italok gyártásával és faiparral. Ezek tehát mind közvetlenül a mezőgazdaság szolgálatában állnak, és annak terményeit dolgozzák fel, többet mondok, annak munkásai számára nyújtanak keiesetet. A mezőgazdasági munkások számát Molnár József képviselő úr említette fel, és ai'.t mondja, hogy 3 millió és néhány százezer van, és hogy ez nagyon sok. Éu azt hiszem, hogy nem, mert az a felvidéki tót is mezőgazdasági munkásnak van felvéve, a ki itt a fővárosban épít egész esztendőn át, és az is, a ki, fájdalom, kivándorolt, vagy más foglalkozással bir. De többet mondok, nem is sok ez még tisztán mezőgazdasági szempontból sem, mert olyan komplexumok vannak Magyarországon müvelés alatt, hogy azoknak ennyi munkásra szükségük van, csakhogy azok rosszul vanuak felosztva, másfelől pedig téli foglalkozásuk kellőleg nincs.
