Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-380
380. országos ülés 1894. noYeiuber 16-án, pénteken. 243 Ezen a két téren kell segíteni. És ha egyfelől a telepítés, másfelől a házi és gyári ipar minden téren való fejlesztése, a mi, azt hiszem, nem kifogásolható, a kormány által oly fokozatosan és erélyesen vitetik keresztül, mint a hogy ez most történik, idő múltával alaposan segítve lesz. Hogy e tekintetben nem lehet kényszert alkalmazni, azt maga gr. Károlyi Sándor is bizonyította, mert a mikor az alföldi bajokat előhozta, azt mondta: ha szükséges, prémiumok útján is kell ipart teremteni ott, meg is mondta milyent: a szövészeti ipart. De ez már mesterségesebb dolog, ez már a mezőgazdasággal nincs olyan összefüggésben, és mégis tényleg szükség van rá. Ez bizonyítja, hogy nincsen semmiféle rendszabályra ezen a téren szükség; csak egy kell, az, hogy a fejlesztés szabad menete ne zavartassák semmiféle egyoldalú szempontok által. (Helyeslés jobbfelöl.) Ne legyen itt mezőgazda, ne legyen itt háztulajdonos, ne legyen itt ügyvéd a törvényhozásban, ne legyen itt senki ezen vagy azon érdek képviselője, (Helyeslés jobb felöl.) hanem egyaránt gondoskodjunk a nemzetgazdaság arányos és igazságos fejlesztéséről, mert fruktifikálólag a tényezők csak akkor hatnak egymásra, ha szabadon működnek és szabadon fejlődnek. (Igaz! Úgy van ! jobbfelöl.) Ajánlom a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szavai értelmének helyreállítása czímén Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. képviselőház! Szíves engedelmökkel, annak előrebocsátásával, hogy nagy köszönettel vettem a t. előadó urnak objektív fejtegetéseit, a tárgy érdekében néhány állítását kénytelen vagyok helyreigazítani: illetőleg szavaim helyes [értelmét helyreállítani. (Halljuk ! Halljuk !) Először is kizárólag a malmok őrlési engedélyéről kívánok szólani. A t. képviselő úr félreértett engem, ha azt hiszi, hogy az én kardinális kérdésem a vämteríílétre van alapítva, és hogy én azt mondtam volna, hogy ez a kérdés csak önálló vámterület mellett oldható meg. Kétségtelen, hogy én ebben a meggyőződésben vagyok, az őrlési engedély kérdésénél azonban nem ez a döntó szempont, mert a közös vámterület mellett is az azonosítási eljárás az alapkiindúlási pont. Ha, t. ház, a törvény alapján az árúra nézve az azonosság meg nem állapítható, akkor annak a kikészítési eljárás kedvez menye meg nem adható. Ez volt az én kiindulási pontom és erre nem reflektált a t. előadó úr. A mi a közös vámterület kérdését illeti, teljesen helyes az előadó úr azon megjegyzése, hogy én azt állítottam és állítom, hogy a román búza vámmentes behoz itala befolyásolja azt az előnyt, melyet a közös vámterűlet azáltal nyújt, hogy az osztrák területre vámmentesen megy be a gabonánk, és a t. képviselő úr meg fogja találni a statisztikai adatok közt, hogy a közös vámterületre beérkezett 1892-ben körülbelül 1,800.000 métermázsa román búza. Ebből azonban körülbelül csak 700.000 métermázsa az, a mely a trieszti vámkülzeten jutott be, úgy, hogy 1892-ben a magyar területre kizárólag 1,663 000 métermázsa jött, 1893-ban pedig 1,9J3.000 métermázsa. Minthogy pedig a visszkiviteli statisztika kérdésénél konstatáltam azt, hogy ebben nemcsak román búza, de az orosz, szerb stb. búza is benn van, összesen bejött a vámkülzeteknél a közös vámterületre 1 millió és egy néhány százezer métermázsa, visszkivitelben pedig nem ment ki egészen egymillió sem, igen természetes, hogy a behozatal fölöslege itt maradt a közös vámterületen belül, és itt befolyásolta azt a tényt, hogy Ausztriában, illetőleg a közös vámterületen, tehát részben Magyarországon is ugyanannyi román búza vámmentesen használtatott fel. így áll tehát a dolog. Végül a t. előadó úr volt szives egy finánczzseui feltaláló képességével a malmok dividendáját furcsa módon redukálni. Engedje meg a t. előadó úr, hogy ezen állítását röviden rektifikaljam. Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy az én számításom abban a hibában leledzik, hogy én a befizetett részvénytőke után számítom az osztalékot, holott a részvény tényleges kurzus értéke szerint kell azt számítani. A statisztika a felett az elv felett már régen döntött, mert a statisztika, midőn a °/o-ot kiszámítja, mindig a befizetett részvénytőkét veszi alapúi, mert ez felel meg a nemzetgazdasági tiszta nyereségnek. De ha már ágy okoskodunk, akkor tessék a részvények áremelkedését még a dividendához hozzászámítani. (Halljuk! Halljuk!) Mert,' t. ház, ha az a részvényes ma, mint alapító, 1000 frt. értékű részvényt jegyez és azt egy év múlva el tudja adni 1500 írtért, akkor nemcsak a ráeső dividendát kapja meg, hanem azonkívül részvénynyeremény fejében kap ötszáz forintot. Azzal tehát, a mivel a malmok részvényei a börzén emelkednek, a dividendák értéke nem csökken, hanem emelkedik, és ezen részvénytőke emelkedésével az állam vagyonosodása is emelkedik. (Igaz ! Úgy van !) így áll a financziális elmélet a részvények dolgában, és a ki a részvénytőke értékét csak a dividenda szerint számítja, az még a kedvezőbb számítást fogadja el a pénzügyi bizottság előadójával szemben. Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni, hogy egyforma alapon vitatkozhassunk. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) 31*
