Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

380. országos ülés 1894. november 16-án, pénteken. 930, vezete, részben pedig más körülmények miatt ezen megoldás nem teljesen sikerűit, de a t. pénzügyminiszter úr már elmondta, hogy épen azért iparkodik a szeszadó reformján, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak e tekintetben jobb helyzetbe jussanak. És hogy ez komoly kísérlet már eddig is ezen a téren, bizonyítja az, hogy ha fejlődés nem is, de hanyatlás az utóbbi időben ezen a téren nem mutatkozott. Igaz, t. ház, hogy a kis- és középbirtok nálunk nehéz helyzetben van és én definiálom is: én azt hiszem, hogy nem túlzás, mikor azt állítom, hogy az 50 tői köríílbelől 500 holdig való birtok az, mely a legnehezebb helyzetben van, mert t. képviselőtársaim nem említették ugyan, de minthogy az országot alaposan ismerik, igazat fognak nekem adni abban, hogy a kisbirtok, az úgynevezett parasztbirtok rossz helyzetben nines, sőt az ország igen sok vidékén jelentékenyen előhaladt; nagy birtokokat acquirált és parczellirozott. Polónyi Géza: Adósságra! HegedÜS Sándor előadó : Bocsánatot kérek, majd erre is reflektálok. Hanem igenis rossz helyzetben van az 50—500 hold közötti birtok. Hogy ezeket akár a kormány mulasztásai, akár pedig intézkedései által hoztuk-e ezen helyzetbe, ez a kérdés, s viszont az a kérdés, hogy azon orvosszerek, melyeket proponálni méltóztatnak, kimentik-e őket ezen helyzetből? Hát, t. ház, hogy erre a bajra itt speeziális okok lényegileg befolytak-e, erre a legjobb válasz az, hogy megnézzük, miképen van a dolog másutt. Hogy Amerikában, hogy Angliában nem rontja meg sem az őrlési engedély, sem pedig — többet mondok — Amerikában pl. a külföldi konkurrenczia a mezőgazdák helyzetét, azt mindenki tudja; hogy Olaszországban, Németországban nem ez a kormány, nem ez a többség van, azt is mindenki elismeri. És mégis, t. ház, ugyanezek a bajok, a hozam és a költségek között ugyanezen aránytalanság még nagyobb mértékben fordulnak elő azon országokban, mint itt. Tudjuk, hogy Angliában már kezdik felhagyni a bérleteket, hogy a farmok Amerikában kezdenek üresen maradni. Hát ilyen jelenségekkel szemben nem szabad azt mondani, hogy a mi bajunk specziális baj, és hogy az ennek vagy amannak a kormánynak mulasztásai vagy intézkedései következtében állott be. Ez egy általános baj, mely a nagy erőversenyek és a külföldi nagy verseny következtében előállott olcsó termelés és alacsony árak miatt visszahat azokra, a kik ezen helyzetben vannak. De miért vannak még ezek is ebben a helyzetben? Nemcsak a külső okok, de a belső okok folytán is; azért, t. ház, mert a gazdasági szervezet jelen alakja ezekben a gazdaságokban már a követelményeknek nem felel meg. Mikor a t. földmívelésügyi miniszter úr a pénzügyi bizottságban azt merte mondani, hogy nem jó csupán a szemtermelésre fektetni a súlyt, hogy a kereskedelmi növényekről, hogy marhatenyésztésről és más ilyen tényezők fejlesztéséről kell gondoskodni: kinevették s az ellenzéki sajtó napokig ezzel foglalkozott. Es ime, Polónyi Géza t. képviselő úr tegnap még a napraforgót is felhozta, hogy azt tenyészteni kell, és ezt egészen komolyan mondhatta is. Tehát, ha ezt orvosszernek és új iránynak tekinti Polónyi Géza képviselő úr: akkor ismerjék el t. képviselőtársaim a földmívelési miniszter úr igazságát is, mert ő ezen dolgokat sokkal több részletességgel — és ne vegye rossz néven — több alapossággal fejtette ki. Más okok is forognak fenn. Legyünk őszinték; vannak társadalmi okok is. Nálunk az életmód még mindig a 70-es években volt magas árakhoz és nagy jövedelmekhez van berendezve. Azok, a kik gazdaságukat nem maguk viszik, hanem mindenféle személyzettel dolgoznak, a kik az év nagy részét nem birtokukon töltik, hanem a fővárosban és másutt; a kik, mint gazdák, nem teljesítik komolyan feladatukat,hanem a jövedelmeket bizony nem használják fel frnktifikálólag; azok, a kik mulatságaikat játék útján akarják fedezni: azoknak, igen természetes, hogy kis birtok mellett okvetlenül tönkre kell jutni ok. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Legyünk igazságosak és mondjuk meg, hogy igenis vannak nemzetközi bajok, vannak nemzetgazdasági bajok, vannak kormányfeladatok, vannak törvényhozási feladatok, de vannak társadalmi feladatok is, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) mert én, t. ház, a kisbirtoknál és nagybirtoknál látom a nehézségeket és az élet küzdelmeinek folytonos fokozódását, de ezt kénytelen vagyok konstatálni más tereken is; méltóztassék megnézni akár az ipart, akár a kereskedelmet akár nálunk, akár másutt, ez a küzdelem folytonosan fokozódik, folytonosan nehezebbé válik. De aztán ebben a küzdelemben a megélhetést és a megállhatást csakis megfeszített munka biztosítja. Vannak nehézségek, nagy nemzetgazdasági, nagy nemzetközi nehézségek, a melyekkel részben állami vezetés, részben társadalmi tényezők közvetítésével meg kell küzdeni, de az egyéni és a családi hibákat először önmagunkban kell, hogy leküzdjük, s az egyéni és családi képességeket először önmagunknak kell, hogy megszerezzük. És hogyha ezen a téren teljesítettünk minden, kötelességet, és viszont más tényezők nem teljesítik kötelességüket: akkor van jogunk szemrehányásokat tenni; de fájdalom, ebben a helyzetben most még nem vagyunk.