Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-380
240 <^* <> rsz ágos ülés 1894. november 16-án, pénteken. Polónyi t. képviselő úr az idegen tőke ellen egész harczot folytatott. Engedje meg a t. képviselő úr, hogy ne foglalkozzam se a biztosítással külön, sem más iparvállalatokkal, csak egy megjegyzést tegyek. Ha az idegen tőke ide bejön bármely formában, akármint biztosító társulat, akár mint kereskedelmi vállalat, akár mint bankvállalat, akár mint vasút, az csak azért jöhet be, mert a szolgálatokat vagy olcsóbban, vagy jobban teljesíti, mint azok, a melyek itt működnek, mert a magyar emberről, de semmiféle emberről, a ki a kétszerkettőt ismeri, nem lehet feltételezni, hogy oly vállalathoz forduljon, mikor kényszerítve nincs rá, a mely neki drágábban vagy rosszabbul szolgál. És ha e téren, elkezdve a földhitelein a biztosítási ügyön és a különböző iparvállalatok egész során, végigtekint, be fogja látni, hogy a külföldi tőke bejövetele nem ártott, hanem használt nemcsak az országnak, hanem a hazai intézeteknek is, mert azokat újabb tevékenységre, intenzivebb munkára ösztönözte és ez a fogyasztónak, a föld népének, a gazdaközönségnek csak javára vált. Ha már most az a tőke ily nem kényszerített, hanem szabadon választott szolgálatok fejében a maga osztalékát, jutalmát megveszi, vájjon ezt megakadályozni és elitélni kell-e, vagy lehet-e ? Pedig a t. képviselő úr beszédének egész tendeneziája az ellenkező értelemben enged magyarázatot. De többet mondok, t. képviselő úr, épúgy, mint például ha bejövünk e házba, mindenkinek a maga privátfoglalatosságának kizárásával, legyen az ügyvéd, gazda, újságíró vagy bármi, a lelkiismeretére van bkva, hogy a közérdekből cselekedjék, és nem privátérdekből interpellálja és támadja a kormányt vagy a többséget, és ebben a tekintetben nem bocsátkozhatunk egymás iránt bírálatba, épúgy tapasztaljuk, hogy ha valaki egyes vállalatok beiéletébe betekintést nyer, igen nehezen különböztetheti meg az idegen pénzt a hazaitól. Tudok nagy hazai vállalatokat, a melyeknek részvényei a külföldön vannak, és melyek több pénzt küldenek ki ezen a czímen külföldre, mint az úgynevezett idegen vállalatok. Már pedig, ha odáig akarunk elmenni, hogy hasznos szolgálatokat, fructifikáló nemzetgazdasági feladatokat korlátozni, vagy megsemmisíteni akarunk, mert azoknak jövedelmét nem itt költik el, akkor igen furcsa eljárást kell követnünk, ha igazságosak akarunk lenni, mert akkor revízió alá kellene venni összes vállalatainkat, és azt hiszem, hogy akkor tőkeerőnket, működésünket igen meg fogjuk bénítani. Ne méltóztassék e hamis szempontból felfogni a dolgot, legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy az egyedüli helyes szempont minden nemzetgazdasági tényezőnél, hogy minő a szolgálat, és hogyan van az jutalmazva. Minél jobban és olcsóbban teljesíti a tőke és a szakértő a maga munkálatát, kötelességét, annál több elismerésben kell, hogy részesüljön, és e téren sem ellenszenvnek, sem üldözésnek abszolúte nincs helye, mert minden ellenszenv, elfogultság, üldözés magán az országon boszúlja meg magát, mert megbénítja a hasznos munka eredményét és versenyét. (Helyeslés jóbbfelől.) T. képviselőtársam tehát ennek kapcsán be fogja látni, hogy én nem akarok azoknak a fejtegetésébe bocsátkozni, a miket ő a biztosítási ügy, továbbá a tőzsdebíróság reformjára vonatkozólag mondo:t, nemcsak azért, mert nem tartom magamat erre illetékesnek, de azt hiszem, azért sem lehet ezt tennem, mert ezek oly kérdések, a melyek külön megvitatást érdemelnek. Csak azt kérem a t. képviselő úrtól, hogy vegye szemügyre ezen szempontokat, majd annak idején kölcsönösen alkalmazzuk ezeket elfogulatlanul és igazságosan. (Helyeslés.) Most már, t. ház, a malomügyre leszek bátor egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, három olyan alaptételt láttam Polónyi t. képviselőtársam nagy beszédében, mely mind a három az én nézetem szerint hamis és ennek következtében összes állításai romba dőlnek. Hogy a t. házat ne untassam az árak képződésével és számításával, azokra nem terjeszkedem ki. (Felkiáltások a szélső haloldalon' Pedig jó lenne!) Megmondom, miért nem terjeszkedem ki. Azért nem, mert az pro és kontra igen eminenter van előállítva a t. ház és a közvélemény előtt. Azon álláspontból, melyet én képviselnék, a t. miniszterelnök úr sokkal több avatottsággal kifejtette azt; az ellenzék álláspontját, elismerem, egész tanúlmánynyal és elég komolysággal Polónyi G-éza t. képviselő úr fejtette ki. Ezen a téren való számítással tehát a házat untatni nem fogom; bátran bízom a közvélemény ítéletében. T. képviselőtársamnak alaptétele és konklúziója az, hogy tehát orvosság csak a közös vámterületben van. (Felkiáltások a szélső baloldalon : A külön vámterületben! Ez nagy különbség!) Madarász József: A mi a szivében, az van a nyelvén! Hegedüs Sándor előadó: Bocsánatot kérek, nyelvbotlás volt. Tehát hogy orvosság csak a külön vámterületben van. És hogyan jut a t. képviselő lír ezen konklúzióra? Úgy, hogy azt mondja: miután az őrlésre való behozatal folytán elvesztettük már az osztrák piaczot is,... Polónyi Géza: Csak részben ! Hegedüs Sándor előadó: Erre majd rátérek. Tehát az utolsó érdek is elveszett reánk nézve, mely plauzibilissé tette a közös vámterület elfogadását. Ez az alaptétel. Nem tudom, a t. képviselő úr miféle ada-
