Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

224 379. országos ülés 1894. november 15-én, csütörtökön. külföldre, mint a trencséni vagy nyitrai liszt, pedig Trencsén vagy Nyitra mégis csak közelebb van Bécshez, mint Zsombolya és joguk volna, a mennyiben közelebb vannak Bécshez, mint azok a vidékek, a piacznak ezt a közelségét felhasználni. Ha csak egyszerűen arról volna szó, t. képviselőház, hogy a malmok ezáltal biztosíttassanak, nem szólnék semmit, az egész vidéken a termelő hátrányára nyomják le a vidéki malmok a gabonaárakat, hogy maguknak ezt a differenczíális tarifát az árakban kiegyenlíthessék. Már most, t. ház, foglalkozzunk ezzel az őrlési kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) És itt, ha észrevenném akár azt, hogy terhére vagyok a t. háznak, akár azt, hogy unalmas dolgokat beszélek, nagyon szívesen félbe is fogom hagyni. (Halljnk ! Halljuk!) De még egyszer ismétlem: jó akaratnál egyéb nem vezet. Én ezen kérdés tárgyalásával szívesen akarom tájékoztatni azokat, akik tájékozva nincsenek, de szívesen fogadom, ha magamat is rektifikálnak. Ezen őrlési kérdés kiindulási pontjában — nézetem szerint — a t. pénzügyminiszter úr egyszerűen tévedésben van. A mennyire örvendetes tudomásul veszem azon konczilians hangot is, hogy nem végleges álláspont az, a melyet tegnap elfoglalni méltóztatott, hanem a kapaczitácziónak teret nyújt; a mennyire — hozzáteszem — valóságos közgazdasági nyereség a t. pénzügyminiszter úrnak azon tegnapi enuncziáeziója, hogy a paritásra alapított malomszámítás nem bír alappal; a mennyire szívesen veszem tudomásul továbbá azt, hogy a t. miniszterelnök úr épen ezen megindult mozgalom jogosultságát leginkább bizonyítva, már is elrendelte, hogy az egyéven túl terjedő vámhitelezések a jövőre megszüntettessenek, és rníg export nem lesz, egyáltalán ezen behozatali eljárás korlátoztassék ; a mennyire szíves örömmel konstatálom mindezt és köszönettel veszem tudomásul: épannyira kötelességemnek tartom kimutatni, — a mennyiben tőlem telik, — hogy a t. miniszter úr tegnapi beszéde egyrészt téves alapból indult ki, másreszt épen az ő beszédéből leszek bátor kimutatni, hogy az egész őrlési engedélylyel követett eljárás nem egyéb, mint visszaélés, nem egyéb, mint törvénytelenség, s e rendeletnek rút kijátszása. (Halljuk! Halljuk!) Mert miről van szó, t. ház? Hiszen nem nemzetközi szerződésekről beszélünk; a román szerződésnek ehhez a kérdéshez semmi köze, még a zárhatároknak sem. Habár igaz, hogy ezen vámmentes behozatal mintegy prémium a román búzának a kivitelre: a mi szempontunkból az 1 forint 50 krajczáros vámbiztosítás mégis mit jelent? Mi, mint gabonatermelő állam, felállítunk Romániával szemben egy agrár-vámot 1 forint 50 krajczárban. Miért? Mert a törvényhozás felismerte annak a szükségét, hogy a román és orosz — de különösen a román — gabonával szemben a mi gabonánkat meg kell védenünk. S akkor mi történik ? Ezt a védvámot, agrárvámot, kikészítési eljárás czímén egyszerűen kifirundczvanczigoljuk, kijátszuk, nem a termelők, nem a nagyipar, hanem — hozzáteszem — kizárólag a budapesti nagy malomipar érdekében. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Majd kimutatom mindjárt. Már most, t. ház, ha egy kedvezményről van szó, a mely megosztható a termelő, az ipar és a kereskedelem között; ha arról van szó, hogy a kikészítési eljárás által a munka értékesítése biztosíttassék egy államban: akkor ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Ha azonban' — és ez itt a kérdés — ezt a kedvezményt arra használják fel, hogy ugyanazon termelési ágat, a melynek védelmére az törvénybe iktattatott, kijátszsza és kizsákmányolja: akkor oly intézkedéssel állunk szemben, melynek eltörlése közgazdaságilag nemcsak helyes, hanem sürgős is. Már most a t. pénzügyminiszter úr tegnap azt mondja: mit akarnak azzal az azonosítási eljárással, hisz az azonosság a lisztnél épúgy, mint a felolvasztott vasnál, meg sem állapítható, ha csak finánczot nem állítunk a malomba, míg azt megőrlik? Hát elhiszem, hogy az azonosítási eljárás nehézkes, és hogy az azonosság megállapítása sok esetben fináncz odaállítása nélkül lehetetlen is, de nem erről van szó. Tetszett volna ezt akkor megfontolni, a mikor az 1882. évi XVI. tcz. 10. pontja törvénybe iktattatott. Az a törvényszakasz, melynek alapján a rendelet kibocsáttatott, félreérthetetlenül így szól: A behozatali vámdíj alól mentesek továbbá: (Olvassa.) »01y árúk és tárgyak, — azt mondja a X. czikkely 2. pontja, — melyek kikészítés, kijavítás, vagy feldolgozás végett hozatnak be a vámterületre, oly feltétel alatt, hogy a kikészített, kijavított vagy megmunkált árúk és tárgyak isméti kivitele a pénzügyi hatóság által előre meghatározott idő alatt történjék, és hogy a behozott, és ismét kivitt árúk azonossága biztosítható legyen.« Ha a pénzügyi rendelet máskép szólana, akkor az törvénynyel ellenkező, tehát törvénytelen rendelet volna. Addig, míg e törvény megváltoztatva nincs, senkinek sincs joga kikészítési eljárást megállapítani olyan árúra nézve, melynél az azonosság nem konstatálható. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ha tehát ..... (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: ... a lisztnél az azonosság nem konstatálható, ebből a törvény alapján