Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

379. országos ülés 1894. november 15-én, csütörtököm. 223 tehát kétségtelen, hogy nagy termelési szaporulattal állunk szemben. 1893 és 1894 közt azonban ez a szaporulat már nem oly jelentékeny, a mennyiben 301,000.000 quarterről 301,612 000 quarterre emelkedett a búzatermelés. A nagy világpiaczon tehát a múlt évihez képest, nem mutatkozik oly jelentékeny túltermelés, mint az 1873-től kezdődő 20 évi időközben. Azonban e tényezőnél még egyrészt számbaveendő a népességszaporulat és az állandó hadseregek által előidézett fogyasztási többlet, viszont másrészt ellenkező irányban — és erre csökkentőleghatott — figyelembeveendő a malomipar óriási fejlődése, a melyet az igen t. pénzügyminiszter úr tegnap is hangoztatott, midőn a malmok nemcsak, mint ő jelzi, mennyiségileg őrölnek fel több gabonát és pedig a 60 év előtti időhöz képest 20 százalékkal többet, de sokkal jobb minőségű lisztet is őrölnek, és midőn a malmoknak liszt-előállítási képessége technikai fejlődésükkel jelentékenyen emelkedett, vagyis ugyanazon búzamennyiségből ma egy jól felszerelt, kellő tőkével rendelkező gőzmalom sokkal több lisztanyagot tud produkálni, mint ezelőtt 20—30 évvel a szélmalom, a vizi malom, vagy kisebb tőkével berendezett műmalom. Ha e tényezőket figyelemre méltatjuk, lehetetlen, hogy gazdaközönségünk figyelmét fel ne hívjuk arra, hogy a búzánál kétségtelenül bizonyos hányad-túltermeléssel állunk szemben, mely a világpiacz viszonylataiban okvetlenül és természetszerűleg a búzárak hanyatlására is közrehat. Azt szokás mondani, hogy a világpiacz viszonyait mi nem tudjuk irányítani. Ez teljesen igaz; de az is bizonyos, hogy ugyanazon százalékban, a melyben mi a világpiaczon termelésünkkel résztveszünk és mint termelő állam a világpiacz viszonylataiban számot kell, hogy kérjünk: azon koefficzienssel és százalékban mi is közrehathatunk a világpiacz irányítására. E tekintetben azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. földmívelésügyi miniszter ár nagy szolgálatot tenne gazdaközönségünknek, ha figyelmeztetné nemcsak arra, hogy intenzív gazdálkodás által az előállítás költségeinek tetemes leszállításával olcsóbban produkáljanak többet, hanem figyelmeztetné őket arra is, hogy jelenleg a világpiacz viszonylatai a búzának termelését nem teszik oly haszonhajtóvá, mint ha példának okáért arra alkalmas területeken olajsajtolásra alkalmas növéuyek, ezek köziitt a takarmányozásra is képes íigynevezett napraforgó vagy tányérrózsa — ezt csak példaképen hozom fel — termesztetik, szóval oly termelési ágak is űzetnek, melyek a búzánál sokkal jelentékenyebb hasznot hajthatnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: • . • azon felül, hogy a világpiacz viszonylatait bizonyos százalékig mi is irányíthatjuk, és hogy a túlterhelés, mint az árhanyatlásra okvetlenül befolyással biró tényező, szerepel, én úgy látom, hogy Magyarországon még specziális okai vannak a mesterségesen is lenyomott gabnaárak hanyatlásának. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ezen a téren, t. ház néhány tényezőt vagyok bátor felsorolni, ezeket indokolni is szándékozom és e tekintetben talán abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy a t. pénzügyminiszter úrral sokban egyetérthetek, sok tekintetben azonban, engedje meg, téveseknek mutatkozó adatait is rektifikálhatom. A gabnaárak hanyatlásának Magyarországra nézve lokális indokai közül kétségbevonhatatlanul első sorban szerepel a kikészítés! eljárásra vonatkozó pénzügyi rendelet és szerepelnek még inkább az ezen rendelettel űzött súlyos és durva visszaélések. (Igás.' Úgy van ! bal- és szélső baloldalon. — Az elnöki széket Perczel Dezső alelnök foglalja el.) Első dolog az úgynevezett őrlési engedély, a kikészítési eljárással kapcsolatosan. A második dolog azonban, t. ház, mely ugyancsak közrehat az árak hanyatlására, az úgynevezett köteléki díjszaszabás és a Budapesttől Bécsen át és Budapesttől Fiúmén át fennálló tarifa-prémium a lisztnél. (Mozgás jobbfelöl.) Majd ki fogom mutatni; erre nézve egyelőre csak annyit jegyzek meg, hogy ez a közös vámterületre nézve fennálló köteléki díjszabás első sorban eredményezte azt, hogy — mint a t. pénzügyminiszter úr tegnap helyesen jegyezte meg — míg csupán Oroszország egyes vidékein lehet olyan búzát termelni, mely sikértartalomra, felszívó képességre, nyújthatóságra és keményítő tartalmára nézve a magyar búzával versenyre kelhet, addig Ausztria ugyanazon orosz vidékeknek csatornájává lett az ő köteléki díjszabásával, oly módon, hogy legjobb piaczainkon: Németországban és Svájczban rendkívül nagy konkurrencziát csinál az orosz bázával a magyar búzának ; de azonfelül — minthogy látom, hogy a t. kereskedelmi miniszter urat ez érdekli — hozzátehetem, hogy a Budapesttől adott tarifa-prémium eredményezte ugyan, hogy a mi malmaink a cseh malmokkal könnyen konkurálhattak Bécsben és a külföldön is és ezeket leszorították, de eredményezte azt is, hogy az egyenlő teherviselés elvén nyugvó államban egész vidékeket fosztott meg annak lehetőségétől, hogy a piacz közelségét a maguk előnyére, terményeik értékesítésére felhasználhassák. így például ezzel a tarifa-prémiummal, melyet a kereskedelmi miniszter úr a lisztnek adott, lehetővé van téve az, hogy például Zsombolyáról a liszt Bécsen vagy Fiúmén át — de különösen Bécsen át — sokkal olcsóbban kerül a