Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-379
2?0 379. országos ülés 189á. nOTeiufoer 15-én, csütörtökön. összehasonlításra, egy pillanatra eltérek és rámutatok a mi társadalmi és pénzügyi kérdésünkre. (Halljuk! Halljuk!) Hogy többet ne mondjak, ime, a mai pénzügyi helyzetben, a nagy valuta-rendezés előestéjén, már az osztrákmagyar bank, a Rothschild-csoport számadásaiban közzétette azt az üzleti nyereséget, a mely számára a valuta rendezéséből származott, sőt többet mondok, azt részvényesei között már fel is osztotta. A mezőgazda azonban várja és nyögi türelemmel annak minden hátrányát. Itt, t. ház, ismételve megjegyzem, hogy bár távol állok minden személyes vonatkozástól, hogy bár én minden munkát tiszteletreméltónak tartok és a minden téren való érvényesülést jogosultnak tartom, a mai társadalmi szimptomák szerint mi megint egy újabb gründer-korszakban élünk, mert mi az 1878-iki korszakot éljük. Méltóztassék csak szétnézni, a merre csak tekintünk, gomba-módra szaporodnak a részvénytársaságok, szaporodnak az alapítások, és ha valaki azt a fáradságot venné magának, hogy összehasonlításokat tegyen, — és itt pártkülönbség nélkül szólok, t. képviselőház, — hogy hány országgyűlési képviselőt találunk pénzügyi vállalatok élén, hányan értékesítik magukat tízszeresen, sőt húszszorosán a pénzügyi téren, csakhamar meggyőződnék róla, hogy szomorú szívvel kell keresni azt, hogy a gazdasági érdekek képviseletében hányan osztakoznak. Méltóztassék, mint érdekes szimptomát, a pénzügyi bizottság összeállítását tekinteni. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenki tudja rólam, hogy egyénileg, különösen a t. előadó úrnak a legnagyobb tisztelői közé tartozom, de mégis furcsa dolog, hogy egy eminenter agrár-államban évek hosszú során át a pénzügyi előadó e SJ oly igen tiszteletreméltó barátom, a ki élőprototipjaa merkantilizmus minden érdekének. Méltóztassék a bizottság többi tagjain végig nézni. Azok részint bankok képviselői, részint pedig üzleti érdekekben még az állammal szemben is angazsirozott tagok, s ezek állítják össze a pénzügji bizottságban a költségvetést. Csodálatos, hogy midőn itt e házban az agrár-kérdések felvettetnek, midőn mezőgazdasági bajaink orvoslása követeltetik, nem a földmívelésügyi miniszter úr áll fel, a kinek eddigi földmívelésügyi politikáját, hogy egyebet ne mondjak, sötét és mély homály födi, hanem a pénzügyminiszter úr, hogy azokat megczáfolja és akkor azzal motivál a t. pénzügyminiszter úr, hogy a földmívelésügy programmját, ezt a várva várt nagy kincset majd meg fogjuk kapni akkor, ha a földmívelési tárczára kerül a dolog. Én tisztelettel viseltetem a t. földmívelésügyi miniszter úr minden passziója, különösen pedig vadászati szenvedélye iránt, mert magam ig vadász-ember vagyok, de én mégis máskép gondolkozom e kérdésben. A földmívelés érdekeit helytelenül ítéli meg, a ki azt hiszi, hogy annak reprezentáeziója csak a földmívelé&ügyi tárcza keretébe tartozik. A földmívelés érdekei különösen egy agrár államban a törvényhozás minden ágazatába, annak minden vonatkozásaiba belenyúlnak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: A földmívelési miniszternek, — én előre feltételezem róla és szívesen előlegezem neki e tekintetben a bizalmat, ha méltóztatik ezzel megelégedni, — a földmívelési miniszternek, a ki egy agrár állam földmívelési tárczáját kezeli, tiszteletreméltó mi\lton kívül, mely minden miniszternél föltétlenül megkívántatik, politikai állásponttal is kell bírnia a törvényhozás összes ágaira kiterjedő mindazon kérdések tekintetében, a melyek a földmívelés kérdéseivel vagy harmóniában állanak, vagy azt csak érintik. És én egész tisztelettel kérdem a földmívelésügyi miniszter úrtól, — minthogy költségvetési vita előtt állunk, hol nekünk az igazságügyi, a közlekedési, a közoktatási, a kereskedelmi tárcza keretében a vitát fel kell vennünk, méltóztassék nyilatkozni, mert csak úgy oldhatók meg helyesen és czélszerüen az agrárkérdések, hogyha azok a költségvetés egész vonalán megvítattatnak, — nem látja-e elérkezettnek az időt, hogy felálljon és elmondja a képviselőházban, hogy ő az állam költségvetését saját politikája alapján miként kívánja berendezni és mi azon programm, a mit a jövő szempontjából magára nézve követendőnek tart? (Felkiáltások a ssélső baloldalon: Tanulmányozni kell azt!) Nem sok idő kell hozzá, hogy erre elkészüljön az az ember, a ki a földmívelési tárcza képviseletére vállalkozott. De, t. ház, ám legyen, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr ezt nem fogja megtenni; ám legyen, hogy a t. pénzügyminiszter úr, ki egyúttal miniszterelnök úr is, mintegy odalökve azt mondja, hogy hát tessék megmondani az uraknak: mik azok az orvosszerek? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem mondtam! Polónyi Géza: ügy tudom, hogy azt méltóztatott mondani, hogy szeretné hallani: mik a kívánságok ? Én ugyan tudom, t. ház, hogy semmiféle parlamentáris fogalmak szerint abszolúte nem feladata az ellenzéknek a kormány számára prograinmot csinálni, . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: ... és hogy kényelmesen meghúzódhatnám ezen parlamenti elv mögött, én mégis úgy gondolkodom, hogy ha már a