Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

379, országos ülés 1894. november lő-én, csütörtökön. 219 hagyni teljesen lehetetlen. Nevezetesen az, hogy ágy, mint Magyarországon is történik, hol Ma­gyarországnak honalapítói és államfentartói a földmívelés foglalkozását űzték és birtokosok voltak, ugyanazon államban, épen nálunk, év­tizedeken keresztül követett politika, de különö­sen a negyvenes évek óta követett merkantil politika alapján mindent elkövetünk arra, hogy az ipar és kereskedelem bevándorlás által fe­deztessék, mert nálunk e tekintetben elég rétegre nem találtunk. Ha ez így van, lehetetlen le nem vonni belőle azt a konzequencziát, hogy épen egy földmíves-államban az a politikus, a ki a földmíves osztály érdekeit — nem a mások ro­vására, hanem csak a jogegyenlőség alapján — védelmezi és konzerválja: az magát a földhöz kötött és szegődött igaz hazafiságot konzerválja; mig ezzel szemben a mozgó tőkének nyojtott minden túlságos, a földmívelés rovására adott kedvezmény csak az internaezionális volapük­birodalom szervezésére vezethet, mert a mozgó tőke természeténél fogva internaezionális. Ha ez alapelvekből kiindulva bíráljuk Ma­gyarország helyzetét, s kérdjük, mely irányza­tok dominálnak most nagy politikai elvek szem­pontjából: rövid pillantást vetve törvényhozá­sunkra, nemcsak társadalmi, hanem törvény­hozási intézkedésekkel is könnyű lesz kimutat­nunk, hogy bár politikusaink és statisztikusaink kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy Magyar­ország eminenter agrárius állam, mégis nagy mértékben áll az a merkantilizmusnak, a mozgó­tőkének szolgálatában. Nem akarok messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni, csak egy pillantást vetek törvényhozásunkra. Ha az igazságszolgáltatás bármely ágát veszsziik , mit találunk ? Míg a kereskedelemnek, a tőkének kivételes ügybírósága van bizto­sítva Budapesten a kereskedelmi bíróság által, legfelsőbb fórumon a külön kereskedelmi tana csók szervezése, s ezen felül a tőzsdebnósági intézmény fentartása által, tehát az igazságszol­gáltatás minden organizmusában a kereskedelem érdekében kivételes törvényhozási intézkedések vannak, addig a mezőgazdaság érdekeinek kivé­teles bírósági intézkedésekkel való megvédésére eddig törvényhozó nem gondolt s e petiezióval senki nem is áll elő. De ki kell emelnem azt a végzetes és nagy horderejű tényt is, hogy a kereskedelmi érdekek kivételes ügybíróságai nem érik be azzal, hogy a kereskedelem érdekei vannak hozzájok utalva, de hatáskörükbe vonták és vonják, részben a kereskedelmi törvény, rész­ben és főleg a börzebirósági instituczió által a termelés összes érdekeit, melyek mind merkan­tilisakká deklaráltattak. Nem először hozom fel, hogy midőn a börzebíróság, mint kivételes bíró­ság, a törvényhozás termében kopogtatott, annak egyik föltétele gyanánt nemcsak ki volt tűzve, de meg is volt Ígérve, hogy ezen tőzsdebíróság­ban a gazda- és a termelő közönségnek érddkei is félszámú tőzsdebírósági tagok által védve lesznek. És mit tapasztalunk? Tessék megnézni azt a tőzsde-institucziót, a mely előtt ma már nemcsak tolnamegyei és más megyebeli paraszt­emberek gatyában jelennek meg a tárgyalásnál, hanem akárhány olyan özvegyet tudnék meg­nevezni, ki azt sem tudja, hogy mi az a »Sehluss­brief«, a kinek egész jövője koezkán forog és mégis ott áll, olyan bírák előtt, a kiket csak a legutóbbi időben számítanak azon tiszteletre­méltó kivételek közé, a kik magyarul is meg­tanultak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nagyon erős szimfónia arra, hogy az igaz­ságszolgáltatás terén figyelemmel legyünk erre a mozzanatra. Az én álláspontom — előre is jel­zem — nem az, hogy a tőzsde, mint közgazda­ságilag kétségbevonhatlanúl hasznos tényező, eltörlési vagy — nem tudom — micsoda terveknek vettessék alá, hanem az a jogosult kivánság, hogy az igazságszolgáltatás terén a termelés érdekei ne tartozzanak a kereskedelmi faktorok bíráskodása alá, (Helyeslés a bal és szélső balolda­lon.) mert ez két homlokegyenest ellenkező érdek, és lehetetlen, hogy kereskedelmi érdekek képviselői a földmívelésnek velük szemben álló érdekei tekintetében igazságos igazságszolgálta­tásra képesek legyenek. (Igaz! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) Méltóztassék végigtekinteni az oktatás terén, méltóztassék végig tekinteni a kereskedelmi szak­képzettségnél igényelt minősítés kezelésén : mennyire el van hanyagolva nálunk a gazdasági oktatás kérdése, nem szólva arról, hogy például Németországgal szemben, mely pedig nem oly mértékben agrikultur-állam, mint mi, nálunk a felsőbb gazdasági kiképzés lehetetlen ez idő sze­rint akképen, a mint az például Hohenheimban és más helyütt lehetséges. De méltóztassanak megnézni a törvényho­zás bármely ágazatát, akár a közlekedést, akár a honvédelmet, mindenütt látjuk, hogy mig az ipari és kereskedelmi érdekek ma már ható­sági képviseletben is létestílnek az ipari és kereskedelmi kamaráknak törvény által szente­sített institucziói útján, addig a gazdaközönség érdekei nemcsak ilyen törvényhatóságilag alko­tott és hatósági joggal felruházott testűletek által nem támogattatnak, de—minden politikai vonatkozás nélkül mondom —midőn megalakulnak a gazdasági szövetségek, a gazdasági egyesüle­tek, oda is a konkolyt hintik el, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és nem részesülnek semmi, de semmi támogatásban. A törvényhozási intézkedésektől, a melyek pedig nagyon tág téren nyújtanak alapot az 28*

Next

/
Thumbnails
Contents