Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-379
379, országos ülés 1894. november lő-én, csütörtökön. 219 hagyni teljesen lehetetlen. Nevezetesen az, hogy ágy, mint Magyarországon is történik, hol Magyarországnak honalapítói és államfentartói a földmívelés foglalkozását űzték és birtokosok voltak, ugyanazon államban, épen nálunk, évtizedeken keresztül követett politika, de különösen a negyvenes évek óta követett merkantil politika alapján mindent elkövetünk arra, hogy az ipar és kereskedelem bevándorlás által fedeztessék, mert nálunk e tekintetben elég rétegre nem találtunk. Ha ez így van, lehetetlen le nem vonni belőle azt a konzequencziát, hogy épen egy földmíves-államban az a politikus, a ki a földmíves osztály érdekeit — nem a mások rovására, hanem csak a jogegyenlőség alapján — védelmezi és konzerválja: az magát a földhöz kötött és szegődött igaz hazafiságot konzerválja; mig ezzel szemben a mozgó tőkének nyojtott minden túlságos, a földmívelés rovására adott kedvezmény csak az internaezionális volapükbirodalom szervezésére vezethet, mert a mozgó tőke természeténél fogva internaezionális. Ha ez alapelvekből kiindulva bíráljuk Magyarország helyzetét, s kérdjük, mely irányzatok dominálnak most nagy politikai elvek szempontjából: rövid pillantást vetve törvényhozásunkra, nemcsak társadalmi, hanem törvényhozási intézkedésekkel is könnyű lesz kimutatnunk, hogy bár politikusaink és statisztikusaink kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy Magyarország eminenter agrárius állam, mégis nagy mértékben áll az a merkantilizmusnak, a mozgótőkének szolgálatában. Nem akarok messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni, csak egy pillantást vetek törvényhozásunkra. Ha az igazságszolgáltatás bármely ágát veszsziik , mit találunk ? Míg a kereskedelemnek, a tőkének kivételes ügybírósága van biztosítva Budapesten a kereskedelmi bíróság által, legfelsőbb fórumon a külön kereskedelmi tana csók szervezése, s ezen felül a tőzsdebnósági intézmény fentartása által, tehát az igazságszolgáltatás minden organizmusában a kereskedelem érdekében kivételes törvényhozási intézkedések vannak, addig a mezőgazdaság érdekeinek kivételes bírósági intézkedésekkel való megvédésére eddig törvényhozó nem gondolt s e petiezióval senki nem is áll elő. De ki kell emelnem azt a végzetes és nagy horderejű tényt is, hogy a kereskedelmi érdekek kivételes ügybíróságai nem érik be azzal, hogy a kereskedelem érdekei vannak hozzájok utalva, de hatáskörükbe vonták és vonják, részben a kereskedelmi törvény, részben és főleg a börzebirósági instituczió által a termelés összes érdekeit, melyek mind merkantilisakká deklaráltattak. Nem először hozom fel, hogy midőn a börzebíróság, mint kivételes bíróság, a törvényhozás termében kopogtatott, annak egyik föltétele gyanánt nemcsak ki volt tűzve, de meg is volt Ígérve, hogy ezen tőzsdebíróságban a gazda- és a termelő közönségnek érddkei is félszámú tőzsdebírósági tagok által védve lesznek. És mit tapasztalunk? Tessék megnézni azt a tőzsde-institucziót, a mely előtt ma már nemcsak tolnamegyei és más megyebeli parasztemberek gatyában jelennek meg a tárgyalásnál, hanem akárhány olyan özvegyet tudnék megnevezni, ki azt sem tudja, hogy mi az a »Sehlussbrief«, a kinek egész jövője koezkán forog és mégis ott áll, olyan bírák előtt, a kiket csak a legutóbbi időben számítanak azon tiszteletreméltó kivételek közé, a kik magyarul is megtanultak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nagyon erős szimfónia arra, hogy az igazságszolgáltatás terén figyelemmel legyünk erre a mozzanatra. Az én álláspontom — előre is jelzem — nem az, hogy a tőzsde, mint közgazdaságilag kétségbevonhatlanúl hasznos tényező, eltörlési vagy — nem tudom — micsoda terveknek vettessék alá, hanem az a jogosult kivánság, hogy az igazságszolgáltatás terén a termelés érdekei ne tartozzanak a kereskedelmi faktorok bíráskodása alá, (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) mert ez két homlokegyenest ellenkező érdek, és lehetetlen, hogy kereskedelmi érdekek képviselői a földmívelésnek velük szemben álló érdekei tekintetében igazságos igazságszolgáltatásra képesek legyenek. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Méltóztassék végigtekinteni az oktatás terén, méltóztassék végig tekinteni a kereskedelmi szakképzettségnél igényelt minősítés kezelésén : mennyire el van hanyagolva nálunk a gazdasági oktatás kérdése, nem szólva arról, hogy például Németországgal szemben, mely pedig nem oly mértékben agrikultur-állam, mint mi, nálunk a felsőbb gazdasági kiképzés lehetetlen ez idő szerint akképen, a mint az például Hohenheimban és más helyütt lehetséges. De méltóztassanak megnézni a törvényhozás bármely ágazatát, akár a közlekedést, akár a honvédelmet, mindenütt látjuk, hogy mig az ipari és kereskedelmi érdekek ma már hatósági képviseletben is létestílnek az ipari és kereskedelmi kamaráknak törvény által szentesített institucziói útján, addig a gazdaközönség érdekei nemcsak ilyen törvényhatóságilag alkotott és hatósági joggal felruházott testűletek által nem támogattatnak, de—minden politikai vonatkozás nélkül mondom —midőn megalakulnak a gazdasági szövetségek, a gazdasági egyesületek, oda is a konkolyt hintik el, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és nem részesülnek semmi, de semmi támogatásban. A törvényhozási intézkedésektől, a melyek pedig nagyon tág téren nyújtanak alapot az 28*