Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

216 379. országos ülés 1894. november 15-én, csütörtökön. nálja is a mezőgazdákat, de nagyon fájna neki megsérteni a malmokat. És én ezt természetesnek találom. Nagyon régi igazság az, hogy az embereket az érdek vezérli. A miniszterelnök úr a mezőgazdáktól, az ö kormányának támogatására valami sokat nem várhat. A mezőgazdák legnagyobb része kicsiny ember, azok neki választási czélokra, egyházpolitikai tüntetésekre nem adnak jószántukból egy vörös fillért sem. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Hát ki adott? Ne rágalmazzon, hanem bizonyítson! Ne gyanúsítson, hanem mutassa ki. Vajay István: Kérem ... Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Semmi »Kérem«, tessék vagy visszavonni, vagy bebizonyítani! Vajay István: Ki fogom magyarázni szavaimat. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ne kimagyarázni, hanem bizonyítani! Vajay István: Tegnap láttam pártklubhelyiségünkben a szabadelvű" nagygyűlésnek lefolyását tartalmazó füzeteket, végiglapoztam s ott láttam, hogy a nagyvállalatok hogyan sasiroztatták fel a kormány egyházpolitikája mellett való tüntetésre febér rabszolgáikat. Ez nem a kormánypolitika támogatása ? Vagy talán ingyen fogják ezt tenni a t. kormányelnök úrnak? Vagy, ha ilyet tettek ingyen, nem kívánnak-e ennek megfelelő ellenértéket? Vagy kik azok, a kik nemesi kinevezésekért, a minők évekkel ezelőtt történtek, nem tudom, hány ezer forintokat fizettek a pártkasszába, a mint az a parlamentben be lett bizonyítva; bizonyosan nem a szegény kis gazda, a ki örül, ha meg tud élni, de nem kívánkozik az új nemességre. fÚgy van! a szélsőbalon.) A mi a t. kormányelnök úrnak a börzére vonatkozó megjegyzését illeti, először is egyszerűen kijelenti, hogy ebből valami nagy jövedelmet ne várjunk; igaz, azt hiszem, hogy nincs senki, a ki a börze megadóztatásától valami nagy jövedelmet vár, de akármilyen kicsi jövedelem is, nagyon jól esnék már csak az egyenlő teherviselés elvének megvalósítása szempontjából is az állam minden polgárának ennek be hozatala. És nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr akkor, mikor egy ilyen új jövedelmi forrás megnyitásáról van szó, mindig csak igér és nem cselekszik; és csak a szomszédba akar elmenni, hogy tapasztalatokat szerezzen az iránt, vájjon ez az intézmény ki van-e próbálva, és nem akar a harmadik szomszédba elmenni, Poroszországba, a hol már évekkel ezelőtt behozatott ez az adó és tisztességes jövedelmet biztosít. Akkor, mikor az egyházpolitikának úgynevezett áldásos voltát akarták bizonyítani, akkor bebarangolták az egész kontinenset, elmentek mindenfelé, a hol rendezett, konszolidált államok vannak, annak az igazolására, hogy ez egy kipróbált, kitűnő intézmény, hanem akkor, mikor új jövedelmi forrás megnyitásáról volna szó, mikor az egyenlő teherviselés elvének megvalósításáról volna szó, a miniszterelnök úr nem tud odább elmenni, csak Ausztriába, a szomszédba ; majd meg fogja várni, hogy ott minő eredménye lesz és akkor fogja tanulmányozni a kérdést, és akkor azután határidőhöz nem kötve magát, fog cselekedni. Meszlény Lajos: Az a probirmamzell mindig! Bessenyei Ferencz: Azt ő ismeri! (Derültség.) Vajay István: A börzespekuláczió és a börzeadó behozatalának kérdésével azonban én még nem tartom kimerítettnek a pénzügyi kormány feladatait. A miniszterelnök úr pénzügyi expozéjában óvatosságra és takarékosságra intett és tegnapi felszólalásában is, felolvasva erre vonatkozó régibb beszédét, óvatosságot és takarékosságot hirdetett. Ez kétségen kívül igen helyes, igen tiszteletreméltó dolog, hanem szerettük volna, ha a miniszterelnök úr kilátásba helyezi azt, hogy az adózási rendszerünk és az adózási eljárásunk tekintetében kiméletességre és igazságosságra is számíthassunk, mert annyi bizonyos, hogy jelen adózási rendszerünk többféle hibában leledzik. Egyik főhibája az, — és erre vonatkozólag még a tervezett adóreform keretében sem hallottunk semmiféle biztatást, hogy ezen. segítve lesz, — hogy a jelen adózási rendszer mellett a kezelési költség oly hányadát emészti fel a közjövedelmeknek, a minőt talán sehol a művelt kontinensen. A másik kifogásolni való pedig az, hogy kevés kíméletet látunk az adózási eljárásban a kivetésben, a beszedésben és behajtásban. Tudjuk azt nagyon jól, hogy mi mezőgazdasági állam lévén, az évnek egy jelentékeny részében a mezőgazda nincs azon helyzetben, hogy fizesse adóját, mert terményeit már értékesítette és másformán nem remélhet pénzt; ennek daczára azért az exekuczió foly könyörtelenül tovább. ónody Géza: Az idei dohánytermés beváltását meg jövőre teszik át! Vajay István:Különösen a fogyasztási adó tekintetében történik rendkivííli sok visszaéléssel és igazi brutalitással az úgynevezett ráutalás. A szegény községek megváltották, megszerezték maguknak a regálét, azt tőlük nem sokára elvették; s ennek jövedelmét a kormány önkényesen kezeli. A szegény községek megígérik a t. pénzügyi kormánynak azt, a minek fizetésére és beszedésére