Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

379. országos ülés 1894. nt képeseknek hiszik magukat, ha azonban ezzel a pénzügyigazgató x\r be nem éri, akkor egy ön­kényes összeget ró rájuk. Ez még kincstári szempontból is káros. Hiszen a gyakorlati gazda vigyáz arra, hogy ha nyájának a gyapját egészen a bőréig nyírják is, de a bőrt azért le ne vag­dossák, mennyivel inkább illő, méltányos és igazságos volna, ha a pénzügyminiszter ár is meggondolná, hogy a fogyasztási adó alá eső tyúk, a melyet a szegény ember fazekában benn kellene hagyni, már az erőgyűjtés szem­pontjából is ne essék a ráutalás áldozatául, mert ennek a kilolyása lesz azután, a mint sok helyen már történt, hogy nem lévén fogyasztani való, a fogyasztó eszkimók a fóka hiányában kivándorolnak. Szóba hozatott, t. képviselőház, a költség­vetési tárgyalás folyamán a munkáskérdés is. Volt alkalmam a vidéken megfigyelni különböző munkakörökhöz tartozó munkásjelenségeket és mondhatom, hogy igen sok esetben a munkások jogos felháborodásának, elkeseredésének oka az a szívtelenség, az a könyörtelen igazságtalan­ság, a melylyel irántuk munkaadóik viseltetnek. Csak két gyakorlati esetet fogok felhozni állí­tásom illusztrácziójára. Az egyik eset egy ala­pítványi uradalmi bérleten történt. Az egyik arató csoport elesett egész nyári keresményétől. Miért? Mert a kikötött robotos napszámot nem akarta teljesíteni a vallásához buzgón ragaszkodó nép vasárnap, és mikor azután kimentek az őket meg­illető, jogos aratói részükért, akkor a bérlő ön­hatalmúlag a vis-major alkalmazásával vissza­tartotta aratói részüket, sőt még kölcsönkért igás kocsijukat is letartóztatta. A többi gabona már el volt szállítva; a kanász, a csordás a jószágot eleresztette a szántóföldekre ; azok az­tán elbántak a szegény ember részével, s ezek akkor, mikor már minden ki volt hüvelyezve a gabonából, mehettek a közigazgatási tisztviselő­höz, ki előtt megint természetesen nem azoknak a szegény embereknek lett igazuk, mert nem tudnak kocsiszámra szalmát szállítani a főbíró úrnak. És ha tovább mentek, az alispán megint nem adhatott a szegény embereknek a főbíróval szemben igazat, mert hisz ő volt a főbérlő; ho­gyan sértse ő az albérlőnek érdekeit? (Nagy zaj és felkiáltások jobb felöl: Hol ? Hol ?) Elnök: Csendet kérek ! Vajay István: Ne legyenek annyira kíván­csiak, úgy sem segítenek rajta. (Derültség.) Egy más esetben, t. ház, őszszel a burgo­nyának felezésekor történt, hogy két szegény munkásember kiment burgonyája felezésére, és nem lévén se kenyerök, se más élelmiszerük, várták a felezést délelőttre, nem került rajok a sor, ott maradtak délutánra, és nem lévén mit enniök, vettek egy pár burgonyát, megsütötték KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. 217 és megették. Ezért a néhány burgonyáért meg­fosztották őket egész felerészüktől. Azt hallot­tam a hátam megett, hogy miért nem pereltek. Köszönöm az ily tanácsot, de a mi igazságszol­gáltatági rendszerünk mellett addig, míg az a szegény ember megnyeri az igazát, meghalhat éhen, mert azt mindnyájan tudjuk, hogy igaz­ságszolgáltatásunk először méregdrága, szegény embernek nem való, másodszor oly hosszas, hogy a jogkereső nagyon meggondolja, a míg elszánja magát az igazság keresésére, mert nem tudja, hogy unokái meg fogják-e érni a végét. A t. miniszterelnök úr annak illusztrálá­sára, ho»y a t. kormány mily atyailag gondos­kodik az országról, felhozta, hogy hány álla­milag kedvezményezett gyár és vállalat létezik. Szerettem volna, ha az igazság kiegészítésével felemlítette volna azt is, hogy azon vállalatokban és gyárakban hány kormánypárti képviselő xír ül igazgató-tanácsoskép? Mert azt hiszem, nem csak törvényes, hanem pszichológiai inkompatibi­litás is van, és el lehet képzelni, midőn az állam­kincstár érdeke és egyes privát nagy vállalatok érdekösszeütközésbe jönnek, azok az urak, a kik­nek itt, mint törvényhozóknak, az ország érdekét kell megvédeni, hogyan fogják megvédeni, mint igazgató-tanácsosok és egyáltalában bankelnökök, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Hol ? Kik ások f Derültség. Felkiáltások a jobboldalról: Tarnócsynál! Derültség.) az ország érdekeit. Ezek oly köztudomású dolgok, hogy feles­leges kérdezni, hogy kik azok és hol vannak. T. ház! Tekintettel arra, hogy a kormány­nak úgy pénzügyi, mint közgazdasági, közigaz­gatási, igazságszolgáltatási és tanügyi politi­kája nem méltó arra, hogy ennek támogatására és folytatására az ország költségvetéséből csak egy fillér is jusson, zárom beszédemet azzal a kijelentéssel, hogy nem fogadom el a költség­vetést, hanem csatlakozom Molnár József kép­viselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! Bármennyire kecseg­tető és kínálkozó alkalom volna, hogy különö­sen ily félig telt képviselőház előtt, (Egy hang a szélsőbalon: Félig?) sőt negyedrészig telt kép­viselőház előtt az általános politikai helyzettel foglalkozzam; bármennyire hálás théma volna különösen ez idő szerint a t. miniszterelnök úr szíves megfigyelése és bírálata tárgyává tenni azt a kérdést, hogy a három és öt éves ország­gyűlési cziklusok közül melyik az, a mely inkább beválik a parlamenti működés terén, mondom, különösen ezen thémánál úgy látom, t. ház, hogy a képviselőház mintegy enerválva van egy nagy akczió után, a melyben a szenvedélyek rohamo­san vitettek harczba és alkotásra, munkára úgy­28 rcmber lo-en, csutortokon.

Next

/
Thumbnails
Contents