Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-378
206 378. országos ülés 1894. noyember lá>én, szerdán. tani, vagy levonjam belőle a konzequencziát, vagy pedig leszámoljak azzal, és arra nézve kérjem az illetékes faktorok jóváhagyását, hogy miért nem tudtam eredményt felmutatni. A tiroli gabnakérdésre vonatkozólag' kijelentem, hogy azt az ígéretet, hogy azt megszüntetik, bírtuk a korábbi osztrák kormánytól, és mihelyt a mostani osztrák kormány átvette az ügyek vezetését az előbbitől, egy miniszteri értekezleten azonnal felvetettem a kérdést, hogy erre vonatkozólag határozott ígéretet nyertünk, ezt az ígéretet a mostani kormány irányában is érvényesítjük. Erre vonatkozólag először is a tájékozásra időt kértek és készségüket is megígérték. Azóta, t. ház, — és ezt okmányokkal tudom igazolni — többszörösen sürgettem ezt az ügyet, folytonosan figyelemmel kisérjük, ma is az a feladatunk, hogy azt mielőbb érvényre juttassuk, mert hogy a vám- és kereskedelmi szövetség értelmében ők a belföldön termett gabona után ezt a járulékot szedjék, azt megfelelőnek nem tartjuk. A másik kérdést, a miről közbevetőleg szólok, a tőzsdeadóra vonatkozólag gróf Batthyány Tivadar képviselő úr intézte hozzám. A tőzsdeadóra vonatkozólag egy éve nyilatkoztam, és körülbelül odanyilatkoztam, hogy a tőzsdeadót nem tekintem egy nagy jövedelmi objektumnak, és nem vagyok abban az illúzióban, mintha az a tőzsdejáték korlátozására hathatós eszköz volna; hanem igenis igazságosnak tartom a tőzsdeadót azért, mert ha a forgalomnak minden tárgyát megterheljük közszolgáltatásokkal, természetes, hogy a tőzsdejátéknak közszolgáltatással való megtérheltetése szintén helyes. (Általános helyeslés.) Másodszor azt az elvet fogadtam el, hogy először bevárom annak eredményét, hogy mi lesz a következése, (Egy hang a szélsőbalon: Bécsben!) igenis Bécsben. Miután ma ezt látom, elérkezettnek látom az időt arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Mindenesetre olyannak tekintem a kérdést, a melyet alaposan kell előkészíteni és a nélkül, hogy a terminus tekintetéhen kötelezettséget vállalnék, igyekezni fogok azt a t. ház elé juttatni. (Helyeslés jdbbfélől.) Gr. Károlyi Sándor képviselő úr egy pár kérdést vetett fel, a melyekre kénytelen vagyok válaszolni. Jelesül úgy ő, mint különösen Bujanovics képviselő úr a mezőgazdasági ipar fejlesztését tűzték ki egyik feladatúi. Hát az ipar fejlesztése nézetem szerint nemgsak közgazdasági kérdés, hanem nálunk par excellence egyúttal mezőgazdasági kérdés is. Mezőgazdasági kérdés azért, mert a legbiztosabb piaczot teremti meg mezőgazdasági terményeinknek akkor, ha a fogyasztást itthon teszszük lehetővé ; (Úgy van. 1 jobb felöl.) de másodszor par excellence mezőgazdasági kérdés azért is, mert az ipar természetszerűleg organikusan összefügg a mezőgazdaság érdekével. És nálunk az ipari, a kereskedelmi és mezőgazdasági érdekek között hála istennek, viszonyainknál fogva ellentétet annál kevésbhé lehet konstatálni, mert úgyszólván minden számbavehető kereskedőnk és iparosunk egyúttal földbirtokos is, a kire nézve mindkét ágazat fejlődése egyaránt egyéni érdeket képez. Az iparfejlesztés terén nem hallgathatom el, hogy igen nagy és elhatározó lépések történtek és pedig azon iparágak fejlesztésére, a melyek a mezőgazdasággal összefüggnek. Egész szeszadó-reformunk arra volt alapítva, hogy a szeszipar és különösen a mezőgazdasági szeszipar a pusztulástól megóvassék. (Egy hang bal felöl: A mi nem sikerűit!) Nem sikerűit teljesen; az talán sikerűit, hogy a pusztulástól megóvtuk, de az nem, hogy a mezőgazdasági gyárak részére a fejlődést lehetővé tegyük. Ámbár Bujanovics képviselő úrnak egyet jegyzek meg erre: hogy nein lesz soha olyan törvényes intézkedés, a mely lehetővé teszi, hogy egyes elmaradottabb gyárakat megóvjunk a pusztulástól. Mi, és különösen, úgy tudom, a földmívelési miniszter úr a legutóbbi időben vette vizsgálat alá az egyes mezőgazdasági gyárakat; de mikor arra az eredményre jutottunk, hogy vannak oly mezőgazdasági szeszgyárak, a hol a termény tetemes része elgőzölög, melyek a mai igényeknek megfelelő töményített és használható szeszt előállítani nem képesek; a melyek oly primitive vannak felszerelve, hogy a termelést sokszorosan megnehezítik, megdrágítják és a vesztességet megkétszerezik, erre törvényt hozni senki sem fog, mert az ilyen szeszgyáraknak a pusztulástól való megóvása nem a törvényben, hanem a tökéletesebb felszerelésben keresendő, (Helyeslés jobb felől.) és ha méltóztatnak szemügyre venni azokat a szeszgyárakat, melyek nehéz viszonyokkal küzdöttek és talán beszűntették üzemüket, valljuk meg, ezeknél ez jobbára a technikai felszerelések hiányának is tulajdonítható. Egyébiránt azt az álláspontot foglaltam el, hogy megengedem, mostani szeszadó-törvényünk nem elégséges arra, hogy azt a czélt elérhessük, melyet különösen a mezőgazdasági szeszgyárak fejlődésének érdekében elérnünk kell. S épen ezért voltam bátor a monopóliumot, mint olyat tervbe venni, mely nem pénzügyi, hanem par excellence gazdasági intézkedés is, mert az ezen czélnak biztos megvalósítását is lehetővé fogja tenni. A másik legnagyobb iparág, a mely talán direkt intézkedéseket követel, hol úgy ez a kormány, mint a megelőző kormányok, nem mulasztotta el mindent elkövetni, a czukoripar. De, t. ház, ha végigmennek az újabban keletkezett gyárak során, és figyelembe veszik azt a 441 gyárat, melyet 1890. óta állami
