Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1SM. november iá-én, szerdán. gfjy kedvezményekben részesítettünk, meg fognak győződni, hogy mi az ipar és első sorban a mezőgazdasági ipar fejlődése érdekében minden lehetőt megtettünk. (Mozgás bal felől.) Nem mondom, hogy nem kell többet, nem kell mást is tenni, de az irány ki van jelölve; tessék tanácsosai szolgálni, tessék dolgozni, mert nagy elvek proklamálásával gyárakat teremteni igen bajos. (Élénk tetszés jobbról.) És az is igen bajos, a mit gr. Károlyi Sándor mond, hogy a gyárakat ne a fővárosban konczentráljuk, hanem oly vidékekre is vigyük, hol ezt a munkásviszonyok indokolttá teszik. Merem mondani, hogy annak, a ki gyárat akar alapítani és ipart akar fejleszteni, az év minden szakában, a nap minden órájában szabad bejárata van hozzám és a kereskedelmi miniszter úrhoz, (Tetszés.) és hogy mi nem elveket proklamálunk, hanem, a hol lehetősége van annak, hogy valamely - ipar teremtessék, magunk megyünk bele in medius res és tárgyalunk annak megteremtése iránt. De e sokszor hosszas tárgyalások során mindig azt láttam, hogy kivált a hol külföldi tőke vagy szakértelem angazsirozásáról van szó, nem igen akarnak Budapesten alul menni. Ezzel számolni kell. Mi mindent elkövetünk az arányosabb megosztásra, nem tendencziánk, hogy itt konczentráljunk mindent, hanem számolnunk kell azon tényezők hajlamával, mert hisz azok nélkül ipart teremtenünk bajos. (Élénk helyeslés jobbról.) Még a malmokról kiVánok szólni. Én természetesen nem is rendszeresen, nem is kimerítően foglalkozom ezen agrárkérdésekkel; t. barátom a földmívelésügyi miniszter úr (Derültség a szélső baloldalon.) mindenesetre alkalmat fog magának venni, hogy budgetje tárgyalásakor részletesen előadja terveit. Erre magamat ezúttal illetékesnek nem tartván, csak egyes oly kérdésekről nyilatkozom, melyek — hogy úgy mondjam — felzavarták a közvéleményt és e ház tárgyalásai során is oly alakban nyilvánultak, hogy szükségesnek tartom némi felvilágosítással szolgálni. (Halljuk J) Az első a malmok kérdése. Azon váddal találkozunk, hogy a malmoknak a vámszabályokon és törvényeken nem alapuló kedvezmény adatott, hogy feldolgozás végett idegen búzát hozhassanak be, hogy ez a kikészítési eljárás egy újabban főleg a budapesti malmoknak adott kedvezmény, s hogy ez a magyar biíza árára esökkentőleg hat, sőt — mint, gondolom, Batthyány gróf úr mondotta — egyúttal megrontja a magyar liszt renomméját a külföldön. Foglalkozzunk e kérdéssel objektíve. Nem indulok ki fixa ideákból, a kapaczitáczió terén állok s ha valaki meggyőz az ellenkezőről, akkor a magyar közgazdaság és mezőgazdaság érdekében meg fogom tenni esetleg az | ellenkezőt. (Általános helyeslés.) Legjobb meggyőződés szerint azt adom elő, a mit az igazságnak megfelelőnek tartok. (Halljuk!) Először legyünk tisztában azzal, hogy a vámtörvényeknek teljesei] megfelel az, hogy a gabona bebocsáttassék, itten feldolgoztassák és úgy vitessék ki a külföldre a nélkül, hogy annak azonossága konstatálandó lenne. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem áll!) A vámszabályok ezen intézkedése nem új. A kikészítési eljárás során nemcsak a gabona olyan, melynél az árú azonosságát nem lehet konstatálni; hiszen a vas, a fémárúk egész serege olyan, hogy az árú azonossága, lehetetlen, hogy konstatáltassék. Hogyan konstatáljam én az árú azonosságát a vasnál, mely felölvasztatik; a gabonánál, mely más termény alakjában jelentkezik? Legyünk tisztában a szabályoknak és törvényeknek szellemével, legyünk tisztában azzal, hogyan alkalmaztatnak azok. Hiszen a ki kikészítési eljárást akar engedélyezni a gabonára, az legyen tisztában azzal, hogy pénzügyőrt oda nem állíthat, hogy annak a lisztnek azonosságát konstatálja. De nem is igy alkalmaztatott ez minálunk. A kikészítési eljárás az ötvenes évek óta van foganatban, és ha érdekli a t. házat, ime, itt van nálam a kimutatás, melyben 1867. óta ki vannak mutatva azok a mennyiségek, melyek ugyanily módon kikészítési eljárás végett hozzánk behozattak. (Halljuk ! Halljuk!) 1867-ben tett 140.000-et és ment 1872-ig 595.000-ig. Polónyi Géza: Mi ez? Búza? Wekerle Sándor miniszterelnök ás pónzügyminszter: Ez a közös vámterületre behozott gabona, búza és rozs, de főleg tiszta búza, mert rozs egyáltalában nem fordul elő nálunk s azt hiszem, Ausztriában is csak a határszéli forgalomban minimális mennyiségben. Horánszky Nándor: Csak kikészítési eljárás végett ? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Igen, kikészítési eljárás végett behozott gabona. Ez egy félmillió maximális kalkulus közt ingadozik. Az volt körülbelül a maximum, hogy egy félmillióig hoztak be egyes években. Közbevetőleg megjegyzem, voltak időszakok, midőn egészen vámmentes volt a gabona, tehát nagyon természetesen egyes igen kis számok fordulnak elő a kimutatásban. De most csakis a vámmentesség előtti időből fenmaradt gabonabevitelre szorítkozom és az akkor elvállalt kötelezettségekre vonatkoznak az itteni számok. Tulajdonképen tehát a behozatal a kikészítési eljárásra megszűntetve soha sem volt, esakis a román vámháború alatt, akkor 1876-tól 1891-ig fel volt függesztve a román gabonára