Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894, november 14-én, szerdán. 205 a törvényhozás komolyságában, hogy ilynemű experimentumokba belemenni nem fogunk. A szeszmonopólium, t. ház, a mint azt én vettem tervbe, i<renis több jövedelmet fog szol­gáltatni, ez azonban nem nagyobb megterhelés­ben fog állni, hanem nézetem szerint abban, hogy a Szesz árában egyesítjük egyrészről a mai termelési adót, másodszor az italmérési adót. Ma az italmérési adót az egész fogyasztott mennyiség után utóiérni nem tudjuk, mert az eljárás a?, hogy a termelésnél ki hagyjuk menni a szeszt a szabad forgalomba, és mikor szabad forgalomban van, akkor felbecslés útján állapít­juk meg a fogyasztott mennyiséget. Ez nagyjában az eljárás, úgy, hogy azt merem mondani, hogy a tényleg fogyasztott meny­nyiséget ezen felbecslés útján csak 2 /s-ában érjük el, míg a fogyasztás alatt lévő szesznek ^3-a után a szegény ember megfizeti az egész italmérési adót, csakhogy az nem az állam kasszájába vándorol, hanem a közvetítő kezébe. (Helyeslés jobb felől.) Mi tehát a kis ember terhének minden eme­lése nélkül azt a czélt akarjuk elemi, hogy ez a közvetítő kezén maradt összeg szintén az állam­pénztárnak biztosíttassák. (Helyeslés jobb felől.) E megoldás tehát több jövedelmet biztosít, de nem involválja a terhek növelését. (Helyeslés jobbfelöl.) Az adóreformra vonatkozólag csak azt a kérést vagyok bátor a t. ház tagjaihoz intézni, hogy a munkálatot méltóztassék elolvasni; nem vagyok jogosítva ezt általában tenni, de a fel­szólaló képviselő urak egyikének másikának, így gr. Batthyány Tivadar képviselő úrnak nyilat­kozataiból is azt láttam, hogy az adóreformra vonatkozó munkálatot még nem méltóztatott, elolvasni, mert különben nem támasztott volna oly követeléseket, — és ezt Prileszky Tádé képvi­selőtársamra nézve is kénytelen vagyok kinyil­vánítani, — a melyek alapvető intézkedéseit képe­zik ezen adóreform-munkálatoknak. Az adóreformok gyors keresztülviteléért a felelősség engem terhel, de adóreformot csak úgy lehet czélszerú'en, zökkenés nélkül keresz­tülvinni, ha a közvélemény is foglalkozik azon kérdésekkel, ha azon érdekek, a melyeknek ily reform előkészítésénél egész jogosan érvé Dyesűlniök kell, megnyilatkoznak, ha azok a reformnál tekintetbe vétetnek. (Helyeslés jobbfelóí.) De ha a közvélemény nem foglalkozik e kérdéssel; ha most, a mnnkálat előterjesztése után egy évvel mindennap találkozom oly ese­tekkel, hogy valaki az adóreformmal nem fog­lalkozott, akkor előre kénytelen vagyok kijelen­teni, hogy a gyorsabb tempóban való eljáráshoz talán azok is szívesek lennének hozzájárulni, a kik, mint a közvéleménynek hívatott faktorai, ezen kérdéssel előzetesen foglalkoznak. (Helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre képviselő úr felemlítette a földadó leszállítását. Én a földadóra nézve egy igen mérsékelt leszállítást hoztam javaslatba azon adomunkálatban. PolÓnyi Géza: Semmit, egy krajezárt sem! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Polónyi képviselő urat ismét csak arra kérem, hogy legyen szíves azok közé csatlakozni, a kiket a munkálat elolvasá­sára voltam bátor felhívni. (Derűl'ség jóbbfelöl.) Polónyi Géza: Elolvastam. Halljuk, mi­ben áll! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Engedelmet kérek, egy igen mérsékelt féíszázaléknyi leszállítást hoztam javas­latba. Most yt&fö/o vettetik ki a kataszteri tiszta jövedelem után és én 25°/o-ra való leszállítást hoztam javaslatba. Ez igen mérsékelt leszállítás,, (Derültség a szélső baloldalon.) talán nem felel meg a gabonaárak közti különbözetnek; majd akkor, ha részletesen foglalkozunk e munkálat tal, melynél — ismétlem — a czél nem az, hogy a közterheket növeljük, hanem hogy ará­nyosan, igazságosan megosztva, elviselhetőbbekké tegyük, akkor lesz helyén azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy vájjon más adónemek, más adófizetők rovására helyes-e a földadót fizetőknek konczessziót tenni, vagy nem? (Mozgás a szélső baloldalon ) Egy munkálatot csak nem állíthattam úgy össze, hogy én menjek tovább, mint jónak tar­tom, és ha egy munkálattal foglalkozom, felada­tom csak az lehet, hogy kijelöljek bizonyos irányeszméket, és úgy állítsam össze a munkála­tot, a mint erre nézve a bizottságban is nyilat­koztam, hogy az jöjjön ki abból a munkából, a mit én óhajtanék és czélszerünek tartanék, és remélem, hogy az is fog belőle kijöaai. (Helyeslés jóbbfelöl. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Még Szalay Imre képviselő úr intézett hozzám ezzel összefüggőleg egy pár kérdést, mire kénytelen vagyok válaszolni. Ilyen az, mely a tiroli vámokat illeti. Úgy látom, a t. képviselő úr a politikai ígéretek természete iránt nincsen tisztában. Mert engedelmet kérek, ha én egy politikai ígéretet teszek, morális kötelességem először is az, hogyt ne menjek bele oly ígéretekbe, a melyekre nézve valószínűségével sem birok annak, hogy maga­mat sikerrel angazsálhassam. Ez a kiindulási pont. Mindenesetre kell támpontoknak lenniök arra vonatkozólag, hogy mire angazsirozom magam. Másodszor, t. ház, hogy legjobb tehetségem szerint mindent elkövetek arra nézve, hogy azo­kat valósítsam, ós harmadszor, hogy ha valósí­sítani ugy nem tudom, másképen akarjam valósi-

Next

/
Thumbnails
Contents