Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

Í84 878. országos ülés 1894. november 14-én, szerdán. terjesen fejleszti ki magukat az állam formáczióit is és mindenütt a szabadságnak és a tökéletesedésnek útját tárja fel és tartja szem előtt alkotásaiban. De azt a politikát, melyet a kormány gyakorol, liberálisnak nem lehet mondani, mert az tulaj donképen radikális politika, a mely nem ügyel történeti hagyományokra, megszerzett jogokra, önkormányzatokra, hanem egy külső sablon, egy idol kedvéért lerombol meglevő intézményeket. Ezen politika az, a mely kivitelében a rendelkezése alatti erők számbavételét, a következmények mérlegelését és a lehető eredményeket szem előtt nem tartva, nem hogy sikert és eredményt érne el, hanem végeredményében az elégedetlenséget, a viszálykodást, felekezeti féltékenységet ébreszti fel és nyugtalanságot idéz elő. T. ház! A kormány azt hirdeti, hogy politikája jövőre nézve a közös ügyekben rideg, a belügyekben pedig liberális lesz. Tulajdonképen pedig ez a politika a közös ügyek tekintetében tényleg abszolutizmus, a belügyek tekintetében pedig valósággal radikális. A politikai pártok jellemzésére nézve, t. ház, a történelem tanúsága szerint sokszor tettek már kísérletet és sokan; nevezetesen egy német állambölcselő, az ismeretes politikai pártokat, úgymint nevezetesen a radikalizmust, a liberalizmust, a konzervativizmust és az abszolutizmust a négy évszakhoz, a négy alapelem és a négy életkorszakhoz hasonlította. Ha szorosan megvizsgáljuk ezen hasonlatokban a politikai pártok szellemét, a belső fejlődési irányt, sok hasonlóság is van. És ezen hasonlóság szorosan véve a politikai nehézkedés törvényének meg is felel. A radikalizmus a gyermekkornak és a tííznek, a tavasznak ; a liberalizmus a légnek és az ifjúkornak, a nyárnak ; a konzervativizmus a földnek, a nyárnak és a férfikornak; az abszolutizmus pedig a télnek, a víznek és az aggkornak felel meg. És ez úgy van úgy a természetben, mint az állami életben is. A liberalizmus és a konzervativizmus együtt a teremtő és fentartó elemet, a radikalizmus és az abszolutizmus a romboló elemet képviselik. T. ház! Ha ezen általam felállított tételt már most a kormánynak közösügyi politikájára alkalmazom, akkor úgy találom, hogy az a rideg konzervativizmus, melyet a kormány vall, tulajdonképen nem a valódi konzervativizmus, hanem a rideg formához való ragaszkodásnak, az abszolutizmusnak felel meg. És úgy találom, t. ház, hogy a kormány belügyi programmjában a liberalizmus — tulajdonképen radikalizmust jelent. De, t. ház, ha már most tovább megyek és a kormánynak eddigi működését, a parlament jelenlegi helyzetét, eddigi működését és a jövő reményeit veszem tekintetbe, és ha tekintetbe veszem azt, hogy a költségvetésen milyen irány vonul végig: akkor a következőket találom. (Halljuk! Halljuk!) Mi a mai parlamenti helyzet? Az, hogy a kormány győzött egyházpolitikájával; de vájjon győzelme nem olyan-e, a milyen Pyrrhus győzelme volt?! Azt találom, t. ház, hogy nyereséget is mutathat fel a t. kormány eddigi akcziójában. De hát e nyereség nem olyan-e, minő azon tarokkjátékosé, a ki az úgynevezett konzolácziót megnyerte, daczára annak, hogy a nemzeti párttól Kulman János személyében egy pagátot is elfogott. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Vájjon, t. ház, még egy ilyen győzelem a kormányt hova fogja vinni? De, t. ház, ne kérdések felvetésével tárgyaljunk, hanem vegyük a statisztikát. És mit mutat ez? E képviselőház 413 képviselőből áll. A statisztika tanúsítása szerint e 413 képviselőből tényleg 212 kormánypárti, 201 pedig ellenzéki lévén : a kormány többsége tehát tulajdonképen 12. Ha már most ebből a 12 személyből (Halljuk! Halljuk!) az alkotmányos parlamenti rendszer és annak illembeli szabályai szerint a 7 szavazattal bíró minisztert és az 5 szavazattal bíró politikai segédjeiket, azaz államtitkáraikat leyonjuk : mi lesz akkor a kormánynak a többsége? (Halljuk! Halljuk!) E szerint tehát e kormánynak alkotmányos parlamenti többsége nem lévén, (Igaz! Úgy van ! a szélső haloldalon.) csak tényleges kormány, csak abszolút kormány ma már s mint abszolút kormánynak pedig itt semmi létjogosultsága nincs. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ámde ezen kormány azt akarja elhitetni mégis, hogy létjoggal bír, és igy az alkotmányos konzequencziákat levonni nem akarja. Ez is tehát vagy radikális daczoskodásra, vagy abszolutisztikus velleitásokra, és reakczionárius hajlamaira mutat; mert hasonló körülmény közt egy alkotmányos érzésű angol államférfiú a gyapjúzsákot azonnal otthagyná. (Tetszés a szélsőbalon.) Mit tett a kormány idáig? Belefogott a valuta rendezésésébe és az egyházpolitikába. De vájjon ezeken a vizeken a hajója a Scylla és Charybdis sziklái közt majdnem zátonyra jutott-e ? Rendezte az államtisztviselők és tanítók fizetését, de ezt is teljesen az abszolutizmus szellemében, mert a rangfokozatok és rangosztályok lajtorjájának meghonosításával a bürokratizmust, a stréberizmust, a filiszterséget, mint olyan betegségeket oltotta a magyar tár-